Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának 11U. Ügy van! a bal- és a széhőbaloldalon.) olyan tömege vár még erre a Képviselőházra, amely miatt nyugodtan pihennie egyetlen magyar képviselőnek sem lehet. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, (Kabók Lajos: Mikor alkotják meg a választójog? reformot?) hogy a lelkiismeret pihenni engedné azokat a képviselőtársaimat, akikre talán az elvégzett munka után ráférne a pihenés, de akik az elvégzetten munka mennyiségének súlya alatt semmi körülmények között nem tudnák ezt a pihenőt élvezni. T. Ház ! Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy így, egy esztendő prespektívájából nézve üléseinket, az elkésett intézkedések és az el nem végzett munka olyan tömegére kell visszatekintenünk, amely őszinte sajnálkozással, sőt azt kell mondanom, fájdalommal kell, hogy eh töltse a Ház minden komolvan dolgozni akaró és vágyó tagját. Ha csak azokat az intézkedéseket nézem, amelyek elkésve történtek és amely késedé^ lemből sok esetben jóvátehetelen kár származik, akkor azt látom, hogy itt vannak az ország^ külkereskedelmi érdekei, itt vannak a külső országokkal kötendő szerződések. E szerződések közül itt van — - hogy mást ne említsek — az osztrák szerződés, mely pillanatnyilag prolongálva lette július 15-éig. Azután itt van a cseh szerződés, amely egyáltalában nincs megkötve. Itt van továbbá az egész magyar termésfelesleg exportjának kérdése, amely egyáltalában nincs megoldva. Attól félek, — bár rossz jós lennék — hogy szörnyű konzekvenciák várnak erre az országra a termés eladásának megoldatlanságából kifolyólag. Hiszen júliusban, augusztusban mindenki el fog adni és egyáltalában nem lesz vevő, mert sem a ter mésrendelet idejében való megjelentetésével nem adatott mód arra, (Ulain Ferenc: Hónapok óta forszíroztuk!) hogy a kereskedelem felkészüljön erre a feladatra, sem a külkereskedelmi helyzet teljes^ megoldatlansága következtében nincs hová kivinni a magyar termést. Szóval teljes megoldatlansággal és leké-séssel állunk szemben, olyan szituációban, amelyet csak tragikusnak és katasztrofálisnak lehet nevezni. (Friedrich István: Károlyi Gyula azt mondta, hogy túl van minden nagy problémán!) Itt van a kamatleszállítás kérdése. Végre eljutottunk a Nemzeti Banknál 5% -ig. De kérdezem: nem lehetett volna-e ugyanezt hat hónappal előbb már megcsinálni? Mennyiben javult a helyzet, mennyiben vált lehetségesebbé az 5% ima, amikor az ország pénzügyi helyzete semmivel sem könnyebb, mint 6 vagy 8 hónappal ezelőtt, amikor ugyanezt a követelést állí' tottuk fel. Es ha le lehet menni 5%-ra a Nemzeti Banknál, miért nem lehet lemenni 3%-ra. Mert sem tudományos, sem gyakorlati szempontból ezt a kérdést megindokolni nem lehet. Itt egy elöregedett és önmagával tehetetlen rendszernek a gyakorlati problémáktól való irtózásával állunk szemben és az arra való képtelenséggel, hogy azzal az eréllyel, komolysággal, tettrekészséggel és gyorsasággal ragadják meg a kérdések megoldási lehetőségeit, mint ahogy azt a gyakorlati helyzet katasztrofális alakulása tényleg megkívánja. T. Ház! Itt van a mezőgazdaság megsegítésének problémája. A híres öt pont, úgy látszik, szegre akasztódott, pedig az egész magyar mezőgazdaság katasztrofális szituációban van. (Felkiáltások a baloldalon: Hol vannak a ülése 1932 július 1-én, pénfvken. 409 minisztereké — Szilágyi Lajos: Elkényeztették őket! — Fábián Béla: Már megkezdődött a miniszter urak szabadsága?) A híres öt pont tekintetében ígéretek hangzottak el, de az a benyomásom, hogy itt az agrárkövetelések is kizárólag a tervbevett kormánybuktatás céljából állíttattak a kormány elé (Fáy István: Szó sincs róla!) s anélkül, hogy megoldották volna azokat, Fáy t. képviselőtársam, anélkül, hogy bármiféle komoly és elfogadható megoldás történt volna, önök, t. uraim, leszereltek. (Fáy István: Ezt visszautasítom! — Zaj.) Én nem azt kifogásolom, hogy önök nem buktatták meg a kormányt, mert ahhoz nekem semmi közöm nincs, de kifogásolom azt, hogy a mezőgazdasági követeléseket nem érvényesítették. (Fáy István: De igenis érvényesítettük! — Huszár Dezső: Folyamatban vannak és érvényesülni fognak! — Ulain Ferenc: Azt mondták, hogy addig nem eresztik szünetre a Képviselőházat, míg keresztül nem viszik! Hol vagyunk? — Jánossy Gábor: A Képviselőházban vagyunk! — Derültség. — Ulain Ferenc: Hogy erre rájött Jánossy! — Elnök csenget.) Éppen ezért nem vagyok hajlandó és nem vagyok abban a helyzetben, hogy egy bizonytalan elnapoláshoz hozzájárulhassak, mert a mezőgazdaság megsegítése tekintetében nem konkrétumokkal, hanem csak ismét és ismét hallott, de soha be nem váltott ígéretekkel állunk szemben. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy last not least arra a kérdésre tereljem rá a figyelmet, amelyről ma tulajdonképpen beszélnem kell, és amely kérdés megoldatlansága, azt kell mondanom, szégyene a magyar társadalomnak, és ez a magyar ifjúság kérdése. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Nem pártpolitikai szempontból akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! Nem is lehet!) Ismét és ismét kijelentettem én is és pártkülönbség nélkül a magyar ifjúság ügyeivel ebben a Házban komolyan foglalkozó minden képviselőtársam, hogy itt nem pártpolitikai kérdésről van szó, hanem egy nagy integrális, nemzeti problémának tisztességes és komoly megoldásáról, (Ügy van! Úgy van!) nemcsak az érdekelt ifjúságnak, hanem magának a nemzetnek érdekében is, amelynek szüksége van a maga fiatalságára. És mit látunk? Azt látjuk, hogy a társadalom minden lehetségest tényleg elkövetett, hogy ezt a kérdést helyesen megoldja. A magyar ifjúság megszerveződött, a. magyar ifjúság megteremtette azokat a legális organizációit, amelyekben az egész magyar főiskolás, diplomás állásnélküli ifjúság, de a már elhelyezkedett ifjúság is — amely kooperál amazokkal ebben a kérdésben — meg van organizálva. A professzori kar is megteremtette a kooperációt a különböző fakultások között, delegálta a maga legkiválóbb vezető embereit, hogy ezzel a kérdéssel szakszerűen és azzal a szeretettel foglalkozzanak, mint ahogyan magyar professzoroknak a magyar diákság ügyeivel foglalkozniuk kell. Tovább megyek. Talán ennek a képviselőháznak fennállása óta első ízben sikerült az is, hogy itt a képviselők pártkülönbség nélkül egy pártközi bizottságban egyesültek. (Ügy van! Ügy van!) Egy pártközi bizottságban néhányan összefogtunk és kidolgoztunk konkrét javaslatot, amelyet a miniszterelnök úrnak hetekkel, sőt ha nem csalódom, hónapokkal ezelőtt adott át ez a bizottság abból a célból, hogy ezt a kérdést végre komolyan, organikusan, gyakorlatilag megoldjuk, úgy, ahogyan ezt a nemzet érdeke megkívánja.