Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának 11U sen annak következő kitételei miatt: «Biztosak vagyunk abban, hogy az osztrák népnnek nem kell az osztrák-magyar, sem az osztrák monarchia és törhetetlen hűséggel ragaszkodik a köztársasághoz és a leghitelesebben jelenthetjük ki, hogy az osztrák néphez teljesen hasonlóan gondolkodik úgy az államforma, mint az egyesülés kérdésében a magyar nép is^ — Nagy katasztrófa szerezte vissza az ország függetlenségét. Ugyan kinek volna itt kedve és merészsége úgy dolgozni, hogy egy új katasztrófában ezt — újra elveszítse?» «... a királykérdés sem most, sem a jövőben, sem semmikor itt nem lehet és nem lesz időszerű. Az illetékesek igen enyhén nyilatkoznak, igen gyönge és igen rejtélyes az ellenállásuk, mindenesetre olyan, hogy azt lehet belőle sejteni: lehet velük alkudni!... Nem kétséges, Velük talán igen, de a magyar néppel egész biztosan nem lehet.» A közlemény idézett részei az 1913. évi XXXIV. te. 3. §-ába ütköző és minősülő királyság megtámadása bűntettének jelenségeit látszanak a vád szerint feltüntetni. A cikk névtelenül jelent meg, Farkas István, a lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjét felhívásra sem nevezte meg, a kéziratot nem szolgáltatta be és így a sajtójogi felelősség őt terheli a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, de mivel a cikk most alkotmányos eszközökkel és módon kívánja az államforma megváltoztatását, a bizottság zaklatás esetét látja fennforogni, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben ne függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta, ennélfogva Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag nem függesztette fel. Következik Farkas István képviselő úr másik mentelmi ügye. (írom. 165) Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen eljárást indított a «Népszava» politikai napilap 1931. évi július 12-iki számában «A nyilt szavazás és a boléta» cím alatt közzétett cikk tartalma, különösen pedig a következő részei miatt: «A nyilt szavazás és a boletta úgy összetartoznak, mint a gyökér, meg a fa. A boletta is a nyilt szavazás gyökerén sarjadt. Ha most Magyarországon titkos lett volna a szavazás és nem a közigazgatási erőszak és a nyilt szavalás lelki terrorja hozta volna össze a Képviselőházat, akkor egészen bizonyos, hogy nem merték volna ezt a tízpengős bolettát az országra kényszeríteni. A titkos szavazás ugyanis olyan fékje az osztályuralomnak, amely automatikusan működik, mert mindenfajta kormányzattal szembehelyezi a néptömegek hatékony ellenőrzését. Egy titkos szavazásból kikerült kormányzat semmiesetre se próbálkozott volna a kenyérdrágító bolettával, mert nyilvánvalóan elbukott volna vele. A tízpengős boletta tehát nem véletlen. Azt lehetne mondani, kényszerű követülése 1932 július 1-én, pénteken. 399 kezménye ennek az álparlamentáris rendszernek, amely itt, Magyarországon uralkodik és amelyben a főszerepet a birtokos osztályok viszik. Már a hárompengős boletta is súlyos terhet jelentett a széles fogyasztótömegekre. A fogyasztóknak ez a hárompengős is túlontúl sok volt. A nagybirtokosoknak azonban kevés. Nem kellett kettőt sem szólniok és a bolettát a duplájára emelte készséges kormányuk. Ezzel kétszeres teher zuhant a szegény néposztályok vállaira, nem is beszélvén a kétszeresére emelt boletta árdrágító hatásáról. Vak, aki nem látja az öszszefüggést a nyiltszavazásos választások és a kenyérdrágítás között. Sokszor leírtuk, még többször elmondottuk: a választójog — kenyér. Ez most vakító világossággal bizonyosodik be a nyiltszavazássos választások után a bolettarendelettel. Most mindenki a fejéhez kapkad, iparos, kereskedő, nincstelen földmunkás, a fogyasztók egész tömege . . . De r mennyien voltak ezek között, akik kényszerből vagy vakságból leszavaztak arra a kormányra, amely most íme, a mindennapi kenyér megdrágításával jutalmazza meg az ország népét. Mi természetesen az első pillanattól kezdve a legerélyesebben tiltakoztunk a fogyasztótömegek eme újabb, mondhatnánk, szörnyűséges megterhelése ellenErre a megfizetett kormánysajtó szinte a nemzetgyalázás vádját dobja felénk és demagógiával vádol meg bennünket, arra hivatkozván, hogy a világon mindenütt védelmet nyújtanak a mezőgazdaságnak, hol így, hol amúgy és nem jogosult Magyarországot úgy beállítani, mint ahol a fogyasztótömegeket túlontúl megterhelik. A kormánysajtó félti az ország jó hírét. Mi magát az országot féltjük ettől a helytelen és gonosz, a szegény emberek kenyerét megdrágító boletfcarendszertől, amely egyedül a nagybirtokosoknak, nagybankoknak, a gazdag gabonakereskedőknek kedvez. A pékek máris bejelentették, hogy vasárnaptól kezdve tetemesen, kilónként 10—12 fillérrel megdrágul a kenyér. Ezzel a ténnyel szemben nincs disputa. A kormány mondhat, amit akar és ígérhet,^ amennyi csak belefér, a kenyér mégis drágább lesz. Drágább lesz abból az egyszerű okból, hogy a búza is megdrágul. Egyszer már megírtuk ezen a helyen, hogy az olcsó kenyér ígérete közönséges szemfényvesztés, mert ugyan honnan a csodából kerekednének ki azok a milliók, amelyekkel a mezőgazdaságot támogatni akarják, ha nem a fogyasztók zsebéből. A külföldre hivatkoznak. Nos, a külföldön sehol sem látni ilyen egyoldalú megoldást. Való igaz, hogy a közgazdaság válságba jutott, de hol tanulta a magyar kormány a közgazdaságtant, hogy ki meri mondani a bolettarendeletről, hogy az alkalmas a magyar közgazdaság gyógyítására. Azzal, hogy a fogyasztók zsebéből kivett milliókat odaadják a mezőgazdaságnak, attól csak a nagybirtokosok gyógyulhatnak meg, de az ország közgazdasága egyetlen lélegzettel sem vehet többet. A külföldre hivatkoznak? Mi is hivatkozhatnánk a külföldre. Mindenütt emberies formák között a létfönntartásra elegendő munkanélküli segélyt adnak azoknak, akiket a kapitalizmus őrült rendszere kitaszított a munkafolyamatból. Nálunk hallani sem akarnak erről. A munkanélküliek éhező tömege súlyosan nehezedik az egész közgazdaságra és éppen ilyen súlyos teher a magyar közgazdaságon az alacsony munkabér, amely teljességgel elsorvasztja a belső piacot. A külföldi viszonyokat és világosan látjuk azokat a törekvéseket, amelyek a mezőgazdasági probléma megoldására irányul-