Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-114
Az országgyűlés képviselőházának 11k. Buchinger Manó: ... ez a kártékony politika nagyon rossz vért szül. (Zaj. — Elnök csenget.) Volt egy idő Németországban, amikor a nagykoncepciójú bismarcki politikát a munkásosztállyal szemben úgy értelmezték, annak értelmet es lényegét arra a formulára hozták, hogy Bismarck korbácsot és cukroskenyeret akar adni a társadalom legalsó osztályának, hogy azt fékentartsa. Korbácsot és cukroskenyeret! Ma Németországban olyan időket élnek, hogy ha talán uralomra kerül a hitlerizmus, az majd csak korbácsot akar adni, de cukroskenyeret nem. A magyar kormányzatról meg lehet állapítani, hogy még mielőtt a nitlenzmusnak nevezett rendszer forma szerint is uralomra jutott volna, ők szociális politikájukban a hitlerizmus lényegét már előre eszkomptálták. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak korbács!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Malasits Géza: Fasiszták voltak a fasiszták előtt! Mussolini tanulni jöhetne ide! — Propper Sándor: Csendőrszuronyok!) Csendet kérek, képviselő urak. Buchinger Manó: Hányszor figyelmeztessünk arra, hogy a társadalompolitikai jóvátételeket az osztályok a történelem folyamán nem engedik el, ezeket könyörtelenül meg kell fizetni, ezeket az osztályok könyörtelenül behajtják egymáson. Hányszor mondjuk, hogy oktalanság a reakció... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Buchinger Manó: Tisztelettel kérek 2—3 perces meghosszabbítást. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: öt percet!) Elnök: A képviselő úr három percet kért, a képviselő urak többet nem kérhetnek! A háromperces meghosszabbítást a Ház megadja. t Buchinger Manó: Oktalanság csak reakcióra dolgozni, amikor még mindig a demokratikus rendszerek és a demokráciák vannak többségben Európában. Németországban a Papen-kormány éppen csak hogy nyirbálja a meglévő szociálpolitikai szolgáltatásokat — azon van a hangsúly, hogy a meglévőket, — (Farkas István: Majd elsöprik a német proletárok!) s ugyanakkor Amerika most vezeti be a munkanélkülisegélyezést s milliárdokat szavaz megerre a célra, Anglia pedig folytatja a munkanélkülisegélyezést és dicséri ennek a segélyezésnek rendszerét. Ebben az országban a Bethlen-kormányzat már forrongó országot hagyott itt maga után. Ezt a parlamentet, amely szünetre megy, túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a szünetbe a nép haragja, a nép elégedetlensége és türelmetlensége kíséri eL (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A nép gyűlölete!) Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de állítom, hogy októberben azoknak a szörnyű mulasztásoknak következményeivel fogja magát a kormányzat szembetalálni, amely mulasztásokat itt egymásra halmozott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Befejezésül csak ismételhetem azt, amit abban a memorandumunkban mondottunk, amelyet akkor a miniszterelnök űr nagykevélyen nem akart meghallgatni: ezen az úton a kormányzat tovább nem mehet, mert itt érkezett el ahhoz a ponthoz, amikor a nép érdekei öszszeütköznek a kormányzat érdekeivel. Az ilyen összeütközésben az egyetlen szent és sérthetetlen jog a nép érdeke, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek mindent fel kell áldozni, hogy a nép ügyét a kormányzattal szemben győzelemre lehessen juttatni. A történelem ülése 1932 július 1-én, pénteken. 393 tanítja: ha a kormányzat és a nép érdekei öszszeütköznek, akkor a nép szent joga, igazsága és élete erősebb a kormányzat fegyvereinél és törvényeinél. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Báró Vay Miklós képviselő urat illeti a szó. Br. Vay Miklós: T. Ház! A mezőgazdasági munkanélküliség problémájával kívánok foglalkozni. (Szilágyi Lajos: Az előbbi felszólalásra nem válaszol a kormány? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a kormány? Hallunk a kormányt! — Propper Sándor: Nem egy klikké ez az ország? — Esztergályos János: Elnök úr, tessék egy minisztert előállíttatni! — Kanok Lajos: Illett volna idejönni! — Györki Imre: A főkapitány úr talán elő tudna egyet állítani! — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urak, mivel már hosszú idő óta képviselők, nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy napirendelőtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezheti. (Kabók Lajos: De illenék a kormánynak nyilatkozni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A házszabályok szerint a jelentkezés sorrendjében a következő képviselő úrnak adtam meg a szót, s amint az előbb Buchinger képviselő urat illette, úgy most báró Vay Miklós képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez helyes! Csak a kormányt reklamáljuk!) Br. Vay Miklós: Nemcsak kritikát akarok gyakorolni a munkanélküliség kérdésében, hanem gyakorlati útmutatásokkal is akarok szolgálni. (Jánossy Gábor: A kormány is erre törekszik! — Farkas István: Igen, újabb adóemelésékkel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Br. Vay Miklós: Már a költségvetés általános vitájánál mondott beszédemben is kifejtettem, hogy a munkanélküliség egyik főoka nálunk ma a lakosság népsűrűsége. Megállapíthatjuk azt, ha az ország egyes viszonylatait figyelembevesszük, hogy az Alföldön és a Tisza vidékén még fokozottabb mértékben áll ez, mert itt a lakosság a legsűrűbb, a klimatikus viszonyok a legrosszabbak és a talaj termőképessége sem olyan, mint az ország más vidékein. Tagadhatatlan, hogy módot kell találnunk arra, hogy a munkanélküliség kérdését akkor oldjuk meg, amikor erre alkalom van, amikor erre az idő kedvező és amikor dolgozni lehet. Magam is egy véleményen vagyok a mai napon történt azon felszólalásokkal, hogy az inségakció kérdését nem a télen kell elintézni, hanem meg kell akadályozni azt, hogy az ország oda kerüljön, hogy inségakcióra szükség legyen. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ' A kormány szociális intézkedést, de egy elkésett intézkedést tett akkor, midőn az inségakciót felvetette, mert nem volt semmi más módja, hogy helyrehozza azt a helyzetet, amit az egész közgazdasági helyzet okozott. Minden eszközzel és módon arra kell törekedni, hogy megakadályozzuk ezt, hogy lehetőséget nyújtsunk minden munkásnak, nevezetesen azoknak a munkásoknak, akik jelenleg aratáshoz nem jutnak és nem juthatnak. (Esztergályos János: Es azok sokan vannak!) A ' túloldalról többen támadnak bennünket és támadják a földbirtokososztályt, oda állítják őket, hogy ők az okai a munkanélküliségnek. (Jánossy Gábor: Együtt szenvednek a munkásokkal! '— Malasits Géza: Tegnap mást hallottunk vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endrétől!)
