Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

394 Az országgyűlés képviselőházának 114, ülése 1932 július 1-én, pénteken. Ezt visszautasítom, mert jogom van visszautasítni és egy kérdést teszek fel önöknek, méltóztassék nekem erre választ adni. A földbirtokososztály igenis, szociális feladatának magaslatán áll. Tessék meghallgatni. Ugyanakkor, amikor az amerikai aratási és eséplési munkálatokat a profit legnagyobb kihasználására négy-öt százalékkal eszközük, a földbirtokosok, a kisgazdák és a nagybirtokosok és mindenki, aki munkát ad, 13—14%-kal oldja meg szociális szempontból teljesen helyesen. Akkor, amikor Amerikában aratógépekkel dolgoznak, egyetlenegy földbirtokos sincs az országban, aki az aratógépét munkába állítaná. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De nem egészen helyesen fejeztem ki magamat. Igenis, tudok eseteket, mikor az aratógépeket is munkába állítják. Tudok egy példát és ez az, hogy az egri káptalan az aratási szerződésben kikötötte, hogy joga van neki az aratógépeket is munkába állítani, ha a mezőgazdasági munkálatok el vannak késve, de ki van kötve a szerződésben^ az is, hogy^ a munkások éppen úgy megkapják az aratógép után elért munkatöbblet után is a bért, mintha az aratógép helyett a munkások dolgoztak volna. Kérdezem az igen tisztelt gyáripart, amellyel önök összeköttetésben vannak, méltóztassanak nekem mutatni egy olyan példát, hogy a gyáripar beszerzett volna munkagépet és a^ teljesítmény hasznát teljesen a munkások részére adná. Méltóztassék nekem erre példát mondani. Igen fogok örülni, ha a gyáripar is ilyen szociális megoldásokat követ és ilyen megértéssel van a nép iránt. Ugyancsak felhozzák azt is, hogy a földbirtok helytelen megoszlása oka a munkanélküliségnek. Igen, ebben van igazság, de az igazság többféle. Amikor végigmegyek az országon és nagyközségeket vizsgálok meg, mint például — szintén méltóztatnak arra járni — Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog. Rakamaz, ezekben a községekben, amelyek nagy, tízezer lakosú községek, a legnagyobb birtok 200—300 hold. Itt is lehet mondani, hogy a birtokmegoszlás helytelen, mert nincs középbirtok, nincs nagybirtok, a munkások és lakosság szaporulatai nem tudnak munkaalkalomhoz jutni. Fordítva is igaz tehát az, hogy a birtokeloszlásnak megfelelőnek kell lennie, mert éppen olyan helytelen, ha csak nagybirtok van, mint amilyen helytelen, ha egy község határában csak kisbirtok van. Egyszer lehet csak felosztani azt a földet, de h.a már felosztották, eljön egypár generáció és a szociális bajok éppen olyan nagyok lesznek az egész vonalon, mint azokban a községekben, ahol már párszáz évvel ezelőtt ezt a problémát megoldották. Gyakorlati útmutatással kívánok szolgálni a kormánynak akkor, midőn azt mondom, hogy igenis, most van itt az ideje annak, hogy a legsürgősebben azokat a munkásokat, akik aratáshoz nem jutottak, munkaalkalomhoz juttassuk. A költségvetésből, sajnos, a kormány éppen azokat a tételeket törölte, amelyek kézierőt foglalkoztatnak és amelyek a munkások jövedelmét fokozzák. Ugyancsak kormányintézkedések szülték azt is, hogy a mezőgazdák nem tudnak ma cukorrépát olyan terjedelemben termelni, mint ahogyan óhajtanának, pedig ez a mezőgazdaság problémájának megoldásánál óriási jelentőségű volna. Tudjuk, hogy egy katasztrális hold cukorrépánál 50 munkást alkalmazunk és ugyanakkor a helyette termelendő bármely kapásnövénynél húsz napszámosnál többet nem tudunk foglalkoztatni. 50.000 kat. holdnál ez 1*5 millió munkanapot jelent, amit, sajnos, a pénzügyi kormány sem tudott kiegyensúlyozni, mert hiszen a cukornál 50%-os kincstári részesedést tart fenn, .ami által a fogyasztás természetes csökkenése következik be. Ezáltal a mezőgazdaság pangása áll be és így a mezőgazdaság jövedelmezősége teljesen bizonytalanná válik. Vizsgáljuk meg tehát ezeket a kérdéseket, nézzük meg, r melyek azok a közületek, amelyek el tudnák látni azokat a munkásokat, akik ilyenformán munkaalkalmakhoz nem jutnak. Ennek a kérdésnek megoldására elsősorban a legalkalmasabbnak a vízitársulatokat tartom. Ha viszont a vízitár,sulatok költségvetését nézem, azt látom, hogy a vízi társulatok budgetje az állami kölcsönök szolgáltatásában merül ki. A mérnökök százai ülnek dolgozószobájukban munka nélkül és az öszszes vízitársulatok nem csinálnak egyebet, mint az annuitásokat fizetik, (Ügy van! Ügy van!) helyesebben: fizetnék, de nem tudják fizetni, mert a mezőgazdák nem tudják adóikat befizetni, a hátralékok nem folynak be. A vízitársulatoknál, ahol 10'5%-os annuitásos kamat van, ha ezt csak felére redukálnák, már magábanvéve olyan hatalmas összeg volna, amelyet — ezek a társulatok igenis, dolgoztatni akarnak — a munkanélküliség kérdésébe mind bele lehetne kapcsolni. Most,^ amidőn az aratás küszöbén állunk, ha termésünk be lesz takarítva, magtáraink megtelnek majd búzával és töprengve fogjuk látni, hogy mégsem fogjuk tudni búzánkat kifizetni, mert nem fogjuk tudni búzánkat értékesíteni. Tudnia kell az igen t. kormánynak azt, hogy terménykereskedő ma nincs, mert akik terménykereskedők voltak, azok ma legfeljebb bankbizományosok, azoknak a magas kamaton és egyebeken kívül nagy költségeik vannak és ezt mind a termelő eladási árába kell nekik beszámítaniok. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) En tehát felvetem itt az igen t. Házban azt a kérdést, nem volna-e helyes, ha a vármegyék keretén r belül, továbbá a vízitársulatoknál, az adóhátralékot, amelyek kint vannak, búzában volna lehetséges befizetni. A gyakorlati eljárás az volna, hogy a vármegyékben is, például az útadóalap kapcsán megállapítanák azt, hogy mennyi munkálatot lehetne ezeknek a közületeknek elvégeztetniük és elhatároznák azt, hogy bizonyos adónemeknek annyi százalékáig, mint amennyi százalékig fel tudják azt természetben használni, búzában lehessen az adót kivetni. Szükségesnek tartanám azt is, hogy prémiumot állapítsanak meg, vagyis magasabb áron vegyék be a búzát, mint amennyi annak a napiára. Ezt meg lehet tenni s ezáltal a közvetítőkereskedelmet és a pesti paritást ki tudnók kapcsolni; másik oldalon pedig azok a gazdák, akik adóhátralékban vannak, örömest fizetnék be adójukat még egész évre előre is, Örülnének, ha szabadulnának búzamennyiségeiktől és örülnének annak, hogy adótartozásaiknak eleget tudnának tenni. Felhívom tehát az igen t. kormányt, hogy amennyiben a vármegyék részéről ilyen javaslatok fognak jönni, méltóztassék azokat ha lehetséges, inkább sürgönyileg jóváhagyni, mert ezzel több célt szolgálunk. Elérjük azt, hogy az adóknak bizonyos százaléka be fog