Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. dés történni, amely intézkedéssel az elé az árvíz elé, amely őket teljesen elnyeléssel fenyegeti, gátat fognak emelni. Az, ami a végrehajtások terén történik, ami a társadalombiztosítási járulékok behajtása körül történik és álta Iában az, ami itt az adókivetések, a bírságolások terén történik, tovább fenn nem maradhat, azt az egy esetet kivéve, ha a kormánynak az a felfogása, hogy: utánam pedig jöjjön az özönvíz ! Valamennyi képviselőnek, aki itt a Házban van, meg vannak az iparos- és kereskedőválasztói, és ha a t. képviselőtársaim nem tudnának arról, hogy az^ ipar és a kereskedelem milyen bajban van, én nem vagyok feljogosítva erre, de mégis kötelességemnek tartom, hogy a t. képviselőtársaimat pártkülönbség nélkül meghívjam a kereskedőknek és iparosoknak mai gyűlésére, a Vigadóba, ahol az iparos- és kereskedőszónokok el fogják mondani rövid ötperces felszólalásukban a succusát az iparosés kereskedőbajoknak. Méltóztassék meghallgatni ezeknek az embereknek panaszait és meglátni azt, hogy a magyar társadalomnak ez a gerince es gerinces rétege, amely soha a maga részére külön kiváltságokat nem követelt es amely némán szenvedve tűrte azt az eljárást, amelyet vele szemben tíz éven keresztül tanúsítottak, mint emeli fel a két kezét — segítséget kérve — a kormányzati rendszerhez. Ismételten aláhúzom, hogy ezek nem kérnek a maguk részére kiváltságokat, hanem csak azt az egyet, hogy hagyják őket élni, békésen dolgozni, az állam ne csináljon nekik állami támogatással konkurrenciát, ne támogassa azokat, akik őket tönkre akarják tenni, és legyen az állam belátással ebben a mai szörnyűségesen nehéz időben az adóbehajtásoknál és az Oti.-járulékok behajtásánál. Akik t. képviselőtársaim közül látni akarják ezeket a szegény, nyomorult embereket panasszal, jajszóval, felemelt kérő kézzel fordulni a kormányzathoz, azok ma délután tiszteljék meg nemcsak a gyűlést, hanem ennek az országnak érdekeit is azzal, hogy meglátogatják ma délután ezt az iparos- és kereskedőgyűlést. ' Végül pedig azt kérem, hogy a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszter urak ne most kezdjék tanulmányozni azt, hogy miként kellene az iparos- és kereskedőbajokon segíteni, hanem igenis, szüntessék meg a bajokat gyökerükben. {Élénk helyeslés.) Szólásra következik"? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! vitéz Purgly földmívelésügyi miniszter úr néhány nappal ezelőtt — ha nem tévedek — a Felsőházban azt a kijelentést «tette, hogy meg kell szüntetni a sütőipari munkások éjjeli munkájának tilalmát, mert ezáltal olcsóbb lesz a kenyér. Érthető, hogy ezt a miniszter úr által feldobott labdát a kapitalista lapok rögtön átvették, tovább dobták és a közvéleménybe belevitték azt a hitet, hogy a magyar kenyér drágasága szorosan összefügg azzal, hogy a sütőmunkások éjjel dolgoznak-e vagy sem. A felelősség áthárításának a legkényelmesebb módja az, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr választott. Miről van ugyanis szó? Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a közeli napokban két olyan határozat hozatott, amely vérig sérti és hihetetlen mértékben izgalomba hozta a dolgozó néposztályokat. Az egyik határozatot a 33-as bizottság hozta, amennyiben ' ülése 1932 június 30-án, osütörtökön. 381 minden vita nélkül, minden különösebb emóció nélkül egy évre meghosszabbította az alkalmazottakra, a munkásokra és a magántisztviselőkre nehezedő súlyos adópótlékokat. Egyetlen szava, egyetlen vigasztaló, bátorító gesztusa nem volt a kormánynak ehhez az értékes társadalmi réteghez, hanem a 33-as bizottság minden további nélkül, azt mondhatnám, minden különösebb gondolkodás nélkül megszavazta azokat a súlyos terheket, amelyek ezt az értékes társadalmi réteget terhelni fogják. Ugyanakkor — időrendben körülbelül egy napon — jött nyilvánosságra a kormány legújabb bolettarendelete, amely 12*5 fillérrel, s gyakorlatban körülbelül 18 fillérrel fogja kilónként megdrágítani a lisztet. Érthető, hogy a munkásság és a magánalkalmazottak felhördültek, hogy újból egy évig kelljen fizetniök azt a rettenetesen súlyos adópótlékot, amelyet az új minisztérium kormányralépésekor az ő nyakába sózott, ismét egy évig kell ezt a súlyos adót fizetnie s azonfelül a várt kenyérfis lisztoles óbb ódás helyett lisztdrágaság szakad a polgárság nyakába. Érthető tehát, hogy el voltak keseredve és izgalomban voltak, mert nem egy könnyű beletörődni abba, hogy mindig kedveznek a nagybirtoknak, amelynek látszólag ugyan valamiképpen meghagyták a földadóját, de amelyet a boletta révén 'hatalmasan felsegítettek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a mezőgazdaság nem érdemli meg a segítést, a segítésnek azoniban egészen más módozatai lehetnének, mint ez a szerencsétlen boletta. De eritöl ebben a percben nem akarok beszélni, csak arról, hogy milyen hangulatot váltott ki a munkásság és magánalkalmazottak körében ez a boletta. Egyszóval a bolettával megdrágították a mindennapi kenyeret és ennek a társadalmi rétegnek legfontosabb táplálkozási cikkét, a lisztet, amelyből a mindennapi tészta készülj Ennek a társadalmi rétegnek — ha fenn akarja valahogyan tartani az életszintjét r- nem telik másra, mint burgonyára és tésztára, mert a házbér nagy és az adók nagyok. Tehát azt a mindennapi kenyerét, azt a mindennapi tésztáját, amelyet az ilyen szegény magántisztviselő, munkás és egyéb ilyen dolgozó kategóriájú ember magához vesz, drágítják meg és azonfelül az adóját emelik^ S amikor a felháborodást csillapítani kellene, akkor a miniszter úr feláll és azt mondja igazi snájdig. huszáros könnyedséggel, hogy: persze, azért drága a kenyér Magyarországon, mert a sütőmunkásoknak nem szabad éjjel dolgozniuk, mert ha azabad lesz éjjel dolgozniok, akkor olcsóbb lesz a kenyér. A nélkül, hogy a miniszter úr személyét bántani akarnám, kijelentem, hogy ilyen könynyelmű miniszteri kijelentés még nem hangzott el a Házban. Mert ha a miniszter úr fáradságot vett volna magának és megnézte volna azt a törvényt, azt a nemzetközi egyességet, amelynek alapján a sütőmunkások éjjeli munkatilalma meghozatott, nem beszélt volna így. Mert azzal, hogy a sütőmunkás éjjel dolgozik, nem lesz olcsóbb a kenyér, miután nem lesz olcsóbb a fa, a világítás és a villamosaraim, nem lesz olcsóbb a keltető élesztő és nem lesz semmi sem olcsóbb. (Péntek Pál: Csak jobb lesz a kenyér!) Nem lesz olcsóbb a kenyér, csak a munklás fog többet^ dolgozni, ez lesz ennek az effektusa és azonkívül még egy, amire sem a miniszter úr, sem az urak nem gondoltak. A törvény valójában nem is a munkást védi. A munkást csak annyiban védi, hogy nem engedi 52*