Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. ban, hogy felesleges kinyitni az ajtót ?s rést ütni azon a gyönyörű elven. Itt mindenki szerződéses viszonyba jöhet az állammal, bárki, bármelyik vállaíat, csak egy nyilvános árlejtést kell csinálni, mert meg van adva a -ehoiőség. Gratulálok a Gyosz. argumentációjához: láttuk, milyen eredményesen tudott síkraszállni és ez azt bizonyítja, amit én mondtam, hogy akarhat az agrárérdekeltség azt, amit akar, de ha a Gyosz. akar valaonit, azt keresztül is viszi. Ez így van. Mondom, csak gratulálhatok, hogy ilyen eredményes volt ez az argumentáció. Én azonban változatlanul azon az állásponton vagyok, hogy tiszta bort a pohárba, tiszta elvi alapon kell a kérdést megoldani és hogy nem okvetlenül szüksége« az, hogy minden árlejtéssel operáló vállaltban bennülhessen az a képviselő. Ez nem olyan szükséges. Én ezt a paragrafust a szépséghibán túl gyakorlati kapunak tartom és eredeti állásfoglalásomat változatlanul fenntartom, hogy tudniillik ez a bekezdés törlendő. Az igazságügyminiszter úr az általános vitánál koncédálta ezt, ő is érezte az aggályt, amikor koncedélta, hogy a második bekezdés törlendő. Az én álláspontom az, hogy radikálisan törlendő. Tárgyilagos ember vagyok és koncedálom, hogy ez a módosító javaslat sokkal jobb, mint az eredeti állásfoglalás«, ezt koncedálnom kell, mert először is kibővíti a második bekezdést, másodszor pedig még bejlentési kötelezettséget is statuál vagyis a bíróság meg fogja vizsgálni a dolgot. Ez jobb, de én változatlanul az eredeti álláspontomon maradok, hogy ez törlendő. Én nem alkarom a bíróságot kolosszális nagy munkával elhalmozni, hogy minden egyes esetben vizsgálja felül az árlejtést, hi&zen ez igen nagy anyag, amíg egy árlejtés részleteit lebonyolítják, amíg a számításokat megcsinálják, ez az államnál évekig tart. Minden iparosnak, minden szállítónak az a panasza, hogy nem tudnak pénzükhöz hozzájutni. Hiszen én itt szólaltam fel arról, 'hogy egy építkezési kérdésnél felszólították a pályázókat és az a tisztességes építész tönkrement, csődöt nyitottaik ellene, mert nem kap egy fillért sem az államtól, még most sincs elszámolva az egész dolog. Az elszámolás éveken keresztül tart, tehát az a képviselő nyugodtan megvárhat kiét ilven bejelentést is. mert öt éven belül nem fogják azt a bejelentést letárgyalhatni, (Bródy Ernő: Űgv van!) olyan sokáig fog tartani, míg az államnál lebonyolódik az egész ügy és amíg az ösgrzes aktákat átteszik az összeférhetlenségi bírósághoz. Ezt nem tartom helyesnek. Bocsánatot kérek, nem értem azt, hogy miért nyitjuk ki ezt a kaput? Olyan gyönyörűen meg van konstruálva az egész törvényjavaslat és most áttörjük az elvi alapját. Mert nem áll az, bnp-y nem jöhet a kénviselő az állammal szerződéses viszonyba. Ezek szerint igenis jöhet. Csnk nyilvános árlejtés kell és akkor jöhet bármely képviselő t az állammal szerződéses viszonyba, tehát át van törve az egész elvi nlan és megvan má&odsorban a visszaélések lehetőségre. Méltóztassanak határozni. Én e pillanatban csak lelkiismeretemen enyhítettem és lelkiismeretem parancsszavának tettem eleget, azért, hogy ha majd a jövő be fogja bizonyítani hogy ez a paragrafus mennyi kellemetlenséget hoz felszínre a bíróság útján, akkor itt legyen a Naplóban a nyoma annak, hogy én akkor következetesen megmaradtam azon az álláspontomon, hogy ez az a kapu, amelyen bejöhetnek a visszaélések Én nem fogadom el a módosítást, nem fogadom el a második bekezdést sem és kérem annak törlését. (Bródy Ernő: Helyes!) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Nagy Eanü! Nagy Emil: T. Képviselőház! Erről a kérdésről már úgy Wolff Károly, mint Rassay és Bródy t. barátaimmal nagy vitákat folytattunk a bizottságban is, nem lennék tehát konzekvens önmagamhoz, ha Wolff Károly^ t. barátom elokvens beszéde után nem adnám elő nyilvánosan azt a felfogást, amelyet előadtam a bizottságban is. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! Az én álláspontom az volt, hogy ezzel a törvénnyel mi védjük a közéleti tisztaságot A közélet tisztasága ellen nagyon könnyű véteni mindenféle ilyen ipari termelési kérdésnél. Ott van a közvetítés, a megfizetés százféle módja, őszintén megvallva hangsúlyozom, hogy nem irigylem azt a kis-, közép . vagy gyáriparost, aki képviselő létére pályázik a jövő időben bármiféle kérdésben, mert elképzelem magamnak azokat a rettenetes Argusszemeket, azt a borzasztó kétségeskedést és azt a gyanúsitást, amellyel az ő pályázatukat kisérni fogják. Nem is hiszem, hogy nagy öröme telnék bármely iparosnak, akit titkosan képviselőnek megválasztanak, abban, hogy pályázzék bármiféle ilyen kérdésben, mert kutya-komisz, nehéz helyzete lesz a mai gyanúsító világban. Ha valaki akar huncutkodni, van annak száz módja. Kaphat közvetítőt, — láttuk ezt eléggé — ki nyíltan meg lesz választva, kis-, közép- vagy nagyiparos az Országházba és tényleg a helyzet úgy áll, hogy a mai rettentően koncentrált világban beleütközik lépten-nyomon valamiféle termelési szögletnél az állam omnipotenciájába. Ez igenis, lényegileg odavisz. hogy egy kis-, közép; vagy nagyiparos nem lehet képviselő, legfeljebb

1 csak óriási anyagi hátránnyal. (Váry Albert: Ügy van!) Megmondottam a bizottságban, megmondom most is ezt az állásüontomat. Nem tehetem magamévá, bármilyen szép és ékesszóló is, azt az elvi doktrinerálláspontot, amelyet ezzel szemben a becsület és tisztesség nevében felállítanak. Ezt az elvet én is vallom, de amikor a jövőre, hiszem, tudom, meg vagyok győződve, titkos szavazással be fog jönni 40—50 munkás, akkor bocsánatot kérek, tisztára elméleti szempontoktól egy olyan törvényt hozzak, amelylyel kiöntöm a fürdővízzel együtt magát a flryereket és meggátoljam azt, hogy egy munkaadó nagy testület ne jöhessen be az Országházba? Ilyen kérdésben én igenis, szembe merek állni mindenféle népszerűtlenségi szemponttal s állítom és vallom, hogy ez olyan túlzás volna, amelyet én a magam részéről nem tudok pártfogolni, ezért elfogadom a bizottsági módosított helyes szöveget. (Helyeslés ps tans iobhfêl&l és középen.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Gaal Gaston: Szót^kérek!) Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó. Gaal Gaston: T. Képviselőház! A magam részéről iparkodtam a szakasz módosított szövegével szemben és mellette elhangzott összes beszédeket tárgyilagosan végighallgatni és ne méltóztassanak rossznéven venni, ha annyival is inkább hozzászólok a kérdéshez, mert hiszen az általános vitánál ennek a szakasznak azt a bizonyos közszállítási rendelkezését én is a legmesszebbmenőleg legalábbis aggályosnak tartottam s úgy vettem észre, legalább akkor a miniszter úr közbeszólás formájában azt válaszolta, hogy neki semmi kifogása sincs az ellen, ha ezt a bizonyos közszállítási kikötést