Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

• 374 Az országgyűlés képviselőházának l: ilyen vállalatba igazgatósági tagnak. Az pedig kétségtelen, hogy ma csaknem minden gyáriparos, sok kisiparos szállítója vagy vevője az államnak, tehát csaknem minden gyáriparos vagy iparos kimaradna a törvényhozásból, ha nem engednők meg nekik a közszállítási szabályzat értelmében való üzleti vagy szerződéses viszonyt. Egyébként igazán nem kell félnünk, hogy nem hivatásos emberek kerülnek be a jövőben a vállalatokba, mert a 10. § erről gondoskodik. Ilyen módon kizárni hivatásos embereket pedig a törvényhozás terméből csak azért, mert bizonyos hivatásokat űznek, mert gyáriparosok vagy iparosok, már csak szociális szempontból is, — amire igen helyesen mutatott rá Fenyő Miksa igen t. képviselőtársam — helytelennek és alkotmányjogilag is súlyos botlásnak tartanám. Aki gyáros vagy iparos, az ki van téve hivatásánál fogva annak, hogy az állammal üzleti viszonyba kerül. Ha tehát törvényhozó akar lenni, ki kell maradnia a Képviselőházból. Egyébként ne méltóztassék feltételezni akár a kormányról, akár egy hatóságról, hogy egy bizonyos versenytárgyalásnál vagy üzleti viszonynál, a közszállítási szabályzat értelmében létrejött üzleti összeköttetéseknél a lelkiismereti és hivatali kötelességét nem teljesíti, avagy azt az elszámolásnál megszegi. Nekünk nem szabad idáig mennünk a lehetőségekben, ha ezt pedig feltételezzük, akkor minden megáll s akkor lehetetlen az állammal üzleti és szerződési viszonyba kerülni bárkinek, mert a gyanú kíséri, hogy érdekében a hatóság kötelességét szegi meg. Lehetetlen az üzleti vagy szerződéses viszonyt ma elkerülnie egy gyárosnak vagy iparosnak,^ amikor az állam maga is termelő, mikor az állam ma a legnagyobb vevő, amikor az állam ma maga is gyáros s ezzel az állam maga munkaalkalmakat teremt, de üzleti viszonyokat is hoz létre. Aki ma gyáros vagy iparos, az állammal való üzleti kapcsolatot ki nem kerülheti. Ez az ő foglalkozásával jár. Igaztalan, hogy ezért képviselő ne lehessen. En a javaslatot örömmel üdvözlöm, mint igazságos és az élettel s a viszo nyokkal kapcsolatban helyes és gyakorlati megoldást. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, de én éppen az ellenkezőről vagyok meggyőződve, mint előttem szólott igen t. képviselőtársam. En ennél a kérdésnél szintén a lehető legtárgyilagosabb alapon akarok maradni. Teljesen tisztelem azok nézetét, akik a termelési ágak behozataláról beszélnek, de itt nem a termelési ágakról van szó. A termelési ág azért nem fog csorbát szenvedni, a termelési ág megmarad, dolgozik továbbra is és nincs semmi nehézség, ami útjába állana. Itten csak a képviselőről van szó s az én meggyőződésem az, hogy az egész törvényjavaslat klasszikus felépítésén most ütik a legnagyobb csorbát. Tiszta opportunitás mindaz az argumentum, amely ezt az előadói javaslatot elfogadja. Bebizonyítom, hogy ez az előadói javaslát nem fogja megoldani a kérdést, de áll az a. tételem, hogy most nyitják a nagykaput, amelyen hátulról bejöhetnek mindazok, összeférhetlenséggel terhelve, akik csak akarnak. (Űay van! Ügv van! a balközépen és a baloldalon.) — Kelemen Kornél: Nem kell megválasztani!) Az előbbi szakasznál nem szólaltam fel. A törvényben megállapított iparfejlesztési lehetőségekről szóló általános feltételek törvényben texative meg vannak szabva. Pályázik egy {$. ülése 1982 június 30-án, csütörtökön. . olyan vállalat, ^amelynek igazgatóságában képj viselő tag is van. Ott van a törvénymagyarázat, egyébként semmiféle kedvezésről nincs szó. Ennél a szakasznál egy árlejtési formalitásról van csak szó. Hiszen végeredményben, ha valaki ezt a kérdést, illetőleg az egész összeférhetlenséget ki akarja játszani, csak el kell játszania az árlejtési komédiát, mert a nyilvános árlejtésnek nincs gyakorlati jelentősége. A nagy iparvállalatok nem szoktak nyilvános árlejtésekkel operálni, hanem meghívnak bizonyos cégeket és ezek között szűkebbkörű árajánlatokkal operálnak. Azt hiszik, hogy az a nyilvános árlejtés olyan különös dolog? Dehogy, hiszen a nyilvános árlejtésnél a közszállítási szabályzat szerint nem kell elfogadni a legolcsóbb ajánlattevőt, tehát megvan a pouvoir-ja annak, aki kihirdette az árlejtést, hogy annak ajánlattételét fogadja el, akiét akarja. (Váry Albert: A legelőnyösebbet kell elfogadnia! — Bródy Ernő: Nincs kötve! — Zaj.) Hát nem nyilik meg itt a legnagyobb kedvezmény lehetősége? Itt J minden lehetőség megnyílik. Azt mondja a ja? vaslat, hogy «a közszállítási szabályzat értelmében megtartják a nyilvános árlejtést», de azután jön a kedvezések egész sorozata (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és ha ez meg lesz szavazva, akkor a vállalatoknak nem kell mást csinálniuk, mint olyan képviselőkre szert tenni, | akiknek nagy befolyásuk van (Bródy Ernő: | Es el lesz kenve a dolog!) és a szerint fog a j kedvezés alakulni. T. képviselőtársam olyan gyakorlati meg! figyeléseklet tehetett a^ nyilvános árljtéseknél, | mint én. Engedelmet kérek, én látom a nyilváI nos árlejtések egész skáláját, a visszaélések egész sorozatát a nyilvános árlejtések mögött. Igen komoly üzletek, vállalatok kifogásolják a nyilvános árlejtést. Miért? Mert szolidaki és tisztességesek, betartják a kalkulációt és nem tudnak azokkal versenyezni, akik nem tisztességesek és akiik olyan egységárakon ad\ ják be az árlejtési ajánlatot, amellyel ezek nem tudnak versenyezni, mert ők úgy is akarják effektuálni a munkát, mint ahogy vállalkoztak, betartják szolidan és precícen az ajánlatot, míg a többiek olcsó ajánlatot adnak be és azután mindenféle visszaéléssel, pótköltségvetéssel hozzák be hasznukat. Ne méltóztassék ez előtt szemet hunyni! Ezért sürgetik az érdekeltek a közszállítási szabályzat reformját. (Felkiáltások a középen: Meg kell csinálni!) Nem fogják tudni megcsinálni. A kereskedelemügyi minisztériumban évek óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel és a kérdést máig sem tudják megoldani. Igenis, aki gyakorlati ember, aki az, árlejtéssel foglalkozott és nem doktriner, — ne tessék mondani, hogy ezt egy doktriner elképzelheti — az tudja, hogy a gyakorlati élet azt mutatja, hogy a közszállítási szabályrendelet alapján tartott nyilvános árlejtéseknél a kedvezményeknek egész sorozata lehetséges. Ezt állítom, fenntartom. Igenis, ha egy vállalatnak van egy befolyásos képviselője, az megcsinálhateja a visszaéléseket, ahogy akarja. (Gráspárdy Elemér: Ez a baj!) Én ezt nem akarom lehetővé tenni. (Zaj.) Nincs értelme annak, hogy ezt az összeférhetlenségi javaslatot ilyen kazuisztikával hozzák. Én azt mondottam, jöjjünk általános szabályozással és mondjuk ki, hogy ez a politikai tisztességbe ütközik, de emberekre csinálják ezt a törvényjavaslatot, ne angyalokra, hanem az élet körülményeire. Igenis, itt van lehetőség. Azért fejtettem ki bővebben az általános vita-