Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

I Az országgyűlés képviselőházának 113. ványai vannak. (Nagy Emil: »Sőt, szeretetteljes!) Ismétlem, nem tartom diffamáló dolognak, de választani kell, hogy képviselő legyen-e valaki vagy az államnak szállítson, mert a kettő együtt nem lehetséges. Az eredeti javaslat helyesen volt ezen az állásponton, az eredeti javaslat a közszállítási szabályzatról semmiféle megjegyzést nem tartalmazott, az eredeti javaslat tisztán elvi alapon állott és statuálta azt, hogy aki szerződéses viszonyban van az állammal, az összeférhetlen helyzetbe jut. A bizottsági tárgyalás során később tették ezt a javaslatot s a bizottsági tárgyalás során és az általános vita során felemlítettem én is, és felemlítette Wolff igen t. képviselőtársam is, hogy a közszállítási szabályzatunk nagyon gyakran nem közmegnyugvást előidéző módon intézi ezeket a szállításokat. Mód és lehetőség van tehát erre a kedvezésre, mód és lehetőség van arra, hogy a Képviselőház ilyen módon, ilyen helyzetbe juttasson képviselőket. Mindig arról méltóztatnak beszélni, hogy ez majd a képviselőházi bírálóbizottság elé kerül. Ennek nem az a feladata, hogy ilyen kérdések felett döntsön, nem arra kell alkotni egy képviselőházi juryt, egy képviselőházi bizottságot, hogy állami szállításokat vizsgáljon és azt vizsgálja, hogy ki felelt meg ezeknek a feltételeknek; nem arra való az, és nagyon rossz helyet méltóztatott kijelölni a Képviselőház szervezetei körében ennek a bizottságnak, ha az arra való hivatal lesz, amely vizsgálgatja, hogy milyen feltételeket tartottak be vagy nem tartottak be egy állami szállításnál. Ez nem méltó és nem való ehhez^ a bírálóbizottsághoz. Aki állami szállításban résztvesz, az ne legyen képviselő, aki a közszállítási szabályzat alapján pályázik, az vonja le ennek a konzekvenciáját; a társadalomnak tisztelt tagja és magának ennek a termelési ágnak is köztiszteletben álló exponense maradhat még mindig, ha nem is^ vállal képviselői megbízást. Ha azonban képviselői megbízást vállal, akkor nagyon furcsán fog festeni az, hogy valaki az államnak szállít s ugyanakkor itt valószínűleg nem fog soha a kormány ellen szavazni. Az a kérdés lényege és veleje, hogy aki a kormánnyal üzleti összeköttetésben áll, az képviselői tisztét nem folytathatja, nem gyakorolhatja zavartalanul, mert meg van fertőzve azzal a viszonnyal, amelybe a kormánnyal került. Én tehát visszatérek a javaslat eredeti álláspontjára, visszatérek magához az eredeti szöveghez, a törléshez és az eredeti javaslat mellett állok. Ne méltóztassanak rám, mint valami Don Quihote-ra tekinteni, aki szélmalomharcot folytatok a hatalmak ellen, mert maga a hatalom volt az, amely ezt a javaslatot elénk terjesztette; én tehát csak konzekvens maradok akkor, amikor kitartok az eredeti szöveg mellett. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Már a javaslat általános vitája során elmondottam azt a véleményemet, hogy megítélésem szerint ez a javaslat túlszigorú. Nem tart szoros kapcsolatot a gyakorlati élettel és megváltozott viszonyainkkal, különösen pedig igazságtalan, mert egyes termelési ágakat egyenesen kizár a törvényhozás terméből, vagy legalább is igaztalan akadályokat emel eléjük. (Söpkéz Sándor: Ügy van!) Semmi okom sincs, hogy ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. 3*73 ezt az álláspontomat ennél a szakasznál megváltoztassam. Éppen ezért Örülök annak, hogy a 15. § a mai szövegezésében került elénk. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy milyen nagy változáson ment át életünk. Ma csaknem mindenki az állammal kerül összeköttetésbe, függőségi viszonyba. Ugyanakkor itt jönni egy szigorú törvénnyel, mint a javaslat eredeti szövege, amely mindennemű kapcsolatot az állammal megtilt, ez a való és a gyakorlati élet és a mai gazdasági viszonyok teljes félreismerése és kizárása. Teljesen tárgyilagosan akarom ezt megítélni. Elméleti szempontokkal, elvi kijelentésekkel — bármily szépen hangzanak — nem vagyunk képesek az életnek gyakorlati törvényeket teremteni. Igenis szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a magángazdaság, a magántőke, a magánvállalatok évek óta nem teljesítik azt a mindannyiunk által sürgetett kötelességüket, hogy a magángazdaságot nagyobb lendületbe hozzák, több merészséggel, több bátorsággal s önfeláldozással megindítsák a magángazdasági életet. Minden az államra van bízva, mindent az államtól várunk, munkaalkalmakat, kereseti lehetőségeket, közmunkákat. Óriási tévedés azt mondani, hogy itt csak a gyáriparról van szó. Az összes iparosokról, a kisiparosokról van szó, akiket nem akarunk ilyen módon abba a helyzetbe juttatni, hogy az államtól közmunkákat vagy bármi néven nevezendő olyan üzleti vagy kereseti lehetőségeket kapjanak, amely mindenkit megillet, mert ha ezt teszik, törvényhozók nem lehetnek. Már most tehát nem tartom helyesnek a tárgyilagos igazság és a gyakorlati élet szempontjából, hogy egyes termelő ágak, értékes foglalkozási ágak kirekeszttessenek a törvényhozás terméből. A javaslatnak a bizottság által elfogadott szövege biztosítja a teljes függetlenséget az egész vonalon, mert hiszen már az 1901-es törvényjavaslat vitájánál megállapították, hogy mi biztosítja a teljes függetlenségét és tisztességét az ilyen vállalkozásnak, illetve szerződéseknek: a verseny és a nyilvánosság alá helyezés, tehát a közszállítási szabályzat értelmében megtartott nyilvános versenytárgyalás. Ez az első. A második, amit ez a javaslat nagyon helyesen valósít meg, a bejelentési kötelezettség. Tehát rögtön be kell jelenteni. De ez nem elég. A következő biztosíték a bíróságnak az^ a kötelessége, hogy elbírálja, vájjon a közszállítási szabályzat feltételeit a nyilvános írásbeli versenytárgyaláson betartották-e s nem nyilvánult-e meg kedvezés. De nemcsak az üzleti állapotnak, az üzleti viszonynak létrehozatala, de annak a viszonynak egész folyamata, az egész összeköttetés tartalma, állapota lépten-nyomon ellenőrizhető, tehát a későbbi elszámolás, amit olyan nagyon kifogásoltak, így Wolff Károly t. képviselőtársam kifogásolta a bizottságban, hogy az elszámolásnál kaphat kedvezményeket... (Wolff Károly: Kifogásolom most is!) Bocsánatot kérek, a szöveg nagyon helyesen mondja, hogy az üzleti összeköttetés egész tartama alatt vizsgálat tárgyává tehető és később is az elszámolásnál is megállapítható, illetve ellenőrizhető, hogy kedvezés történt-e vagy sem. Nem tartanám igazságosnak, sőt azt mondhatnám, a közvélemény hullámának túlságos behajlásnak volnék bátor tulajdonítani, ha ilyen értékes termelési ágakkal szemben akadályokat állítunk fel. (Wolff Károly: Nem termelési ágakról van szó!) A 10. § szerint képviselő, ha nem hivatásos, nem is kerülhet bele