Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

370 Az országgyűlés képviselőházának 113. nek kedvezményeit kisebb, kevésbbé^ jelentős, vagy jelentősebb kedvezményeit. Kénytelenek ezeket igénybevenni gazdasági szempontból, a maguk üzletvitele szempontjából. Ezek közül tehát senki sem jöhetne be a Házba. Konstatálom ellenben azt, hogy a magyar Képviselőházban ezidőszerint, gondolom, 15 szocialista képviselő ül — aminthogy helyesen ül itt — és egészen kétségtelen, hogy a titkos választójog révén ezeknek száma lényegesen meg fog szaporodni. Vájjon elképzelhetők-e egészséges viszonyok, lehet-e a parlament munkájának egészséges alakulására számítani, ha egy egész termelési ágat, mint a gyáripart, kikapcsoljuk az összes munkaadókat ugyanakkor, amikor — ismétlem, ezt nem kritikaként mondom, mert teljesen helyeslem —- a munkásság meglehetősen nagy számban foglal helyet a parlamentben. Ezt megfontolásra ajánlom a t. Ház figyelmébe és ezért nyújtottam be egy határozati javaslatot, anélkül, hogy nagyon bíznék abban — ha Őszinte akarok lenni — hogy ezt a határozati javaslatot elfogadják. Beterjesztettem ezt tisztára demonstratív szempontból és abban úgy a törvény és a bizottsági javaslaton, mint az újabb bizottsági javaslaton messze túlmenően kértem annak megállapítását, hogy azok a kedvezmények, amelyek az 1907 : IV. te. és az 1931 : XXI. te. alapján a termelésnek megadatnak, nem okoznak összeférhetlenséget. Mondom, súlyt helyezek arra, hogy ez a javaslat elvi szempontból megtörténjen^ elfogadtassák, a magam részéről azonban beérném — bevallom — azzal, ha ez a rendkívül megszorított, igen szigorú intézkedés, amelyet az előadó úr a bizottság részéről beterjesztett, keresztülmenne. {Helyeslés jobb- és balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Abban a véleményben vagyok, hogy ennél a szakasznál is, mint minden szakasznál, amelyet az összeférhetlenség szempontjából bírálunk, abból kell kiindulnunk, vájjon valamely különös kedvezmény-e az, amelyről szó van, vagy törvényes, elfogadott általános kedvezmény. Hiszen a magyar ipar pártolására — nemcsak a gyáripar szempontjából, mint t. barátom kifejtette, hanem minden iparos és kereskedő szempontjából — azokat a törvényes kedvezményeket, amelyek mindenkinek nyitva vannak, olyannak tekintem, hogy azokat nem szabad kifogásolni abból a szempontból, mintha ez valamelyes kedvezményes helyzetbe juttatna valakit az, állammal szemben. Lehetséges az, hogy a törvényhozás úgy találja, hogy mindenkinek kijárnak bizonyos kedvezmények, aki kitűnik a magyar ipar és kereskedelem pártolásában, akkor kipécézünk valakit és azt mondjuk, hogy azért, mert egy olyan vállalkozás tagja, amelyre áll ez a törvényben megállapított kedvezmény, őt most már ez függőségi helyzetbe hozza? Lehetséges annyira meg nem becsülni az egyéni integritást, a függetlenséget és a törvényhozói méltóságot, hogy már ilyenkor kirekesszük az illetőt a képviselőségből vagy a felső'házi tagságból? Ez azt jelentené, hogy értékeket akarunk kizárni a törvényhozás munkájából. (Ügy van! Ügy van!) Az én igénytelen nézetem az, — pedig felfogásom e téren a legszigorúbb: — hogy senkinek, aki az állammal szemben valamely egyéni vagy különös kedvezményt élvez és függőségi viszonyba jut, nincs helye a törvényhozás termében. Aki azonban törvényes joggal és felha- ' ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. talmazással élve, törvényes jelleggel felruházva, mindenkinek kijáró nagy nemzeti érdekeket képviselő tevékenységet folytat, annak kizárása capitis diminutio volna a törvényhozás egészével szemben. Én a garanciális elemeket is felfedezem a körülírásban, ahogyan itt azt a módosításban megtaláltuk!. Látom, hogy ebben a törvényes intézkedésiben az az intenciója a mélyen t. miniszter úrnak, hogy amellett, hogy megóvni kívánja a képviselői függetlenséget, nem akarja azt, hogy nagy közgazdasági értékek és erősségek, tiszta, becsületes emberek nélkülöztessenek a törvényhozás munkájából. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk tehát a pártszempontok fölé helyezkedve, csakugyan féltékenyen kell őrködnünk) afelett, hogy a függetlenség minden irányban megóvassék, egyúttal azonban biztosítani kell a lehetőségeket arra, hogy az igazi, nagy értékeket ne kelljen kirekeszteni a törvényhozás munkájából, amire vonatkozólag tudnék neveket is mondani. Bátor vagyok figyelmeztetni a t. Képviselőházat arra, hogy amikor Tisza István gróf idejében tárgyalták ezeket a kérdéseket, ő is megnevezett nagy közgazdasági egyéniségeket és értékeket, és azt mondotta: fel sem tételezem és nem tudom elképzelni, hogy aki a nemzeti értékek védelmében, a közgazdasági erők független felvonulásában ilyen jelentékeny, azt ki kelljen rekeszteni a törvényhozás munkájából csupán azért, mert ilyen vállakózás tagja. Azt hiszem, nem is annyira a nagyipar kedvéért, mint inkább az állami kedvezményeket élvezők kedvéért. Legyen szabad megemlítenem, hogy a magyar címerhasználatra vonatkozólag ugyancsak törvényes jelleggel felruházott kedvezmény például az, amely kijár bizonyos, a magyar ipar és kereskedelem területén kitűnő cégeknek vagy azok képviselőinek. Kinek jutna eszébe, hogy csak azért, mert valaki ebben a kitüntetésben részesül, most már ki kellene rekeszteni? En a végletekig óvom és védem a képviselői függetlenséget, de — mint méltóztatnak emlékezni — a bizottságban odáig mentem radikális és szigorú felfogásomban, hogy azt vallottam, hogy a képviselő a maga képviselői megbízatásának tartama alatt még kitüntetést se fogadhasison el, és hogy ne lehessenek címbeli kedvezmények, amelyeket a képviselő megkaphasson. Itt azonban, ahol azt látom, hogy törvényes jellegű és törvényes értékű olyan meghatározásról van szó, amely nem érinti a képviselő független elhatározását és törvényhozói magaslaton való működését, a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a szakaszt. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! En a magam részéről kérem a most előterjesztett bizottsági szöveg elfogadását. Való igaz, hogy az általános vita során Bródy Ernő t. képviselőtársam az egyik bekezdéssel szemben azt az észrevételt tette, hogy ezentúl lehetséges lesz, hogy a képviselők vagy a képviselők által képviselt társaságok szubvenciókat kapjanak az államtól. Osztottam nézetét arra vonatkozólag, hogy mi ebben a törvényben ezt nem akarjuk biztosítani és nem biztosíthatjuk, sőt éppen kizárni kívánjuk. Éppen ennek következtében terjesztette elő az