Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. 335 amely mindenkit kielégít és közmegnyugvást kelt. En a parlamenti bíráskodást el is tudom képzelni. Eredetileg benne volt a törvényjavaslatban, de utóbb ki méltóztattak hagyni, hogy például a Felsőháznak a bírósága a legmagasabb bírói testület elnökéből és alelnökéből, a Kúria elnökéből és alelnökéből alakul. Kijelentem, hogy az ő bíráskodásukban feltétlenül megbízom, hiszen 'ők már elérték ,a legmagasabb fokot személy szerint is és például, maga a Kúria elnöke mindnyájunk legnagyobb tiszteletére méltó egyéniség. Epp így a Képviselőházban is meg lehet találni a megfelelő személyiségeket. Méltóztatnak tehát látni, hogy súlyos és nehéz matéria az, amelyet itt el kell bírálni. Ez nem olyan egyszerű és könnyed dolog, a bírónak mindenféle hangulattól távol kell magát tartania és szigorúan a törvény rendelkezései szerint kell a maga kötelességét megtennie. A parlamenti bíróság keretében is el tudok képzelni egy megfelelő bíróságot, ha azt a legmagasabb szempontok szerint állítják össze. Ezt ugye'bár méltóztattak kihagyni az eredeti javaslatból, tehát most a Felsőház elnöke fogja összeállítani, éppúgy a Képviselőházban a Képviselőház elnöke. Ha az összeállítás és az összealkotás olyan lesz, amely a pártszempontokat teljesen mellőzi és amely az illető bírák egyéniségében találja meg a garanciát, akik mindenképpen képesek és alkalmasak arra, hogy nehéz tisztjükben objektíven eljárjanak, akkor még ez a bíróság is lehet jó, lehet megfelelő. De semmi esetre se méltóztassanak tőlem rossz néven venni, hogy én általában a Kúria vagy a Közigazgatási Bíróság bíráskodását is megfelelőnek tartom, mert sok oldalról és sok részről megnyilvánult ilyen vélemény és mert annak idején 1901-ben, a mai törvény tárgyalásánál is volt egy nízus, amely már akkor a Kúria bíráskodását akarta életb«léptetni. Már az általános vita folyamán felemlítettem, hogy annak idején megbízták Szivák Imrét egy törvényjavaslat kidolgozásával. Magában a bizottságban is megoszlott a vélemény és éppen mert megoszlott a vélemény, csak szavazással dőlt el a kérdés. Volt azután még egy dolog, az, hogy nem volt kipróbálva az a módszer, amelyet alkalmaztak. De azt bevallhatjuk, hogy az a módszer, amelyet alkalmaztak, nem vált be, a jury nem vált be, mert a bizonyításnak minden lehetőségétől meg volt fosztva; mert akkor, amikor 12 bíró bemegy egy szobába és rögtön döntenie kell, anélkül, hogy a bizonyítás kérdésében kíváncsiságát kielégíthetné és anélkül, hogy a bizonyítékokat előtte produkálhatnák, az nem megfelelő bíráskodás, nem megfelelő különösen akkor, amikor az a jury, amely egy hermafrodita-jury, nem is indokolta a maga határozatát, úgyhogy amint már az általános vita folyamán mondottam, sokszor valósággal főbeütötték a közvéleményt, mert egészen nyilvánvaló összeférhetlenségi esetekben sem mondották ki az öszszeférhetlenséget, hanem felmentő ítéleteket, hoztak. Most tehát akárhogy is alakul ez a kérdés. megszűnik a bíráskodásnak ez a formája, a bíróság indokolni fogja a maga ítéletét és joggyakorlatot teremthet. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügy van!) Ha most én e pillanatban a kúriai, vagy a Közigazgatási Bíróság bíráskodásának álláspontján állok is, azért el tudom képzelni, hogy ha megfelelően alkotják meg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ezt a bíróságot és ha az megfelelő joggyakorlatot teremt, akkor tisztaságot fog hozni ebbe az ügybe és akkor el lehet érni azt a célt, amelyet valamennyien kívánunk Váry Albert t. képviselőtársammal együtt, akit szintén nem akarok kihagyni a megdícsérendők sorából. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy igen t. barátommal együtt, akivel egy életen keresztül különféle viszonylatokban találkoztam, bár azokon a padokon ül is, egyformán közös lélekkel akarjuk visszaállítani a magyar közélet tisztaságát. (Elénk helyeslés.) Amikor ezeket a gondolataimat kifejtem, valósággal hangosan gondolkozom, mert ugyanakkor, amikor a Kúria bíráskodása mellett iratkoztam fel, magam mondok érveket a parlament szuverenitásával megalkotott bíróság mellett. Ebből látszik, hogy nem kell merevnek, nem kell dogmatikusnak lenni, ebből látszik, hogy nekünk alkalmazkodnunk kell az élet igényeihez, és ha valamennyiünket egy cél hat át, akkor célunkat ezen, vagy azon forma mellett elérhetjük. Csak ezeket kívántam megjegyezni, magam pedig az eredeti javaslat mellett maradok. (Elénk helyeslés és tcéps à jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vimos jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. Képviselőház! Ebben a kérdésben már a 8. §-nál egészen incidentaliter elmondottam felfogásomat, itt csak pár szóval kívánok hozzászólni. Bródy Ernő t. harátom klasszikusan érvelt a szöveg mellett, mert anynyira megdicsérte az egész Képviselőházat és annyira kifejezte azt a felfogását, hogy a hibában leledző képviselők rendszerint igen csekély százalékát alkotják az egész Képviselőháznak, (Ügy van! Ügy van!) hogy ha csakugyan úgy áll a helyzet, mint ahogy ő szépen és klaszszikusan, az úrigondolkozás hangján elmondotta, akkor megnyugodhatik annak a túloldalon ülő többségnek a jury-bíráskodásában. (Söpkéz Sándor: Ez természetes!) Nem is lehet ez másképpen. (Gr. Hun(yad*y Ferenc: ^Többség megy, többség jön, a szellem megváltozhatik!) A tölbbség túlnyomó részében tisztességes szellem uralkodik. A képviselőknek rendesen 5—7 százaléka az, amely rásüti a bélyeget az egész többségre. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ezt a bankrátát is le fogjuk szállítani!) így van ez az ügyvédi karban, az orvosoknál és mindenütt. A többség túlnyomórészt korrekt és egy pár ember inkorrektsége miatt szenved az egész testület. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igenis tehát rá lehet bízni a bíráskodást, azonban a miniszter úr mostani javaslata nagy korrekciót tartalmaz a tekintetben, hogy nem egyedül csak a Képviselőház bizottsága bíráskodik, hanem a Képviselőház bizottsága a Felsőház bizottságával együttesen. A múltkor mondottam, de mégegyszer ismétlem, hogy tessék elhinni, hogyha az a 2—3 felsőházi főbíró bejön abba a bizottságba, olyan levegőt hoznak magukkal, hogy a vita közben szégyenkezve bújik el a sarokba az olyan felfogás, amely a vitába pártszempontot akar belekeverni. (Zsitvay Tibor: Ez így van!) Alkotmányjogi szempontból azonban még sem lehet ezt megcsinálni. A szuverenitásnak két része van. Az államfő és a nép által választott Képviselőház. Még Bem lehetséges, hogy az államfő által kinevezett bármilyen tiszteletreméltó egyének kiemelhessenek mandátumukból bárkit, aki esetleg felfogásuk szerint nem felel meg képviselői hivatásának. Ebben a kérdésben 46