Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

336 Az országgyűlés képviselőházának más, mint maga a választóközönség és annak nevében a Képviselőház, illetőleg vele együtt a Felsőház, nem bíráskodhat. Ez alkotmányjogilag lehetetlenség. Ez itt szerintem teljesen korrekt megoldás. Elvégre minden attól függ, hogy az elnök hogyan fogja összeválogatni azt a kilenc tagot, aki bele fog kerülni ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Állítom, hogy aki bekerül ebbe a bíróságba, az a kijelölendő kilenc férfi távol lesz minden pártszemponttól, különösen ha ott találkozik a Felsőház előkelő nagy bíráival. El nem képzelem, hogyha — Isten mentsen tőle — belekerülnék egy ilyen bíróságba — ott engem bárminő szempont, (Gr. Hunyady Ferenc: Már benne is vagy, nyugodj meg!) — nem, nem szeretném (Bródy Ernő: Mindenkit érhet baleset!) — pártszempont, vagy bármi tudna befolyásolni. (Ügy van! jobbfelől.) Elvégre a kamarai fegyelmi bíróság elnöke vagyok, minduntalan becsületbírósági elnök vagyok és így tovább, és soha el sem képzelem azt és komisz, rongy fráter volnék, ha engem befolyásolni lehetne akármilyen szempontból. (Ügy van! Ügy van! — Zaj. — Felkiáltások a középen; Eskü alatt!) Az még több, de a férfibecsület maga is elegendő. Igazán kérem tehát, azzal a kötetlen formával, amellyel mélyen t. barátom olyan kedvesen szólott, hogy kegyeskedjenek belenyugodni abba, még az ellenzék is, hogy az ilyenformán megalkotandó jury tisztességgel, bölcsen fogja szolgálni azt a szempontot, amely ezt a törvényjavsalatot vezérli. Ezzel szemben azt mégsem tehetjük meg, hogy ezt a nagy jogot kiadjuk a szuverén Képviselőház kötelékéből és rábízzuk — ha^ még oly szépen mondjuk is — mégis csak a végrehajtó hatalom által kinevezett bírákra, (Ügy van! a középen.) akik — tisztelet, becsület nekik — nagy bírák, de kinevezésük mégis csak a miniszertől függ. (Váry Albert: Ügy van!) Nem engedhetjük meg, hogy a nép által megválasztott képviselők mandátuma felett, a már legális mandátumok felett (Ügy van! a középen.) a végrehajtóhatalom által kinevezett bármiféle tiszteletreméltó urak bíráskodhassanak. Múltkor is bátor voltam célozni arra, — meg kell ismételnem még egyszer — hogy eszmezavar az, ha valaki itt arról beszél, hogy a választási bíráskodásban eljár például Angliában a rendes bíróság, nálunk pedig a Közigazgatási Bíróság. Még egyszer ismétlem, ez eszmezavar, smert az más, ha arról van szó, hogy valakit legálisan választottak meg, igen vagy nem? Ebben kell lenni egy külső fórumnak, amivel mintegy azt mondja az államfő: megbecsülöm a képviselő urakat, de legálisan jöjjenek Össze. A legális összejövés kérdésében helyesen bíráskodik a királyig bíróság, de ha egyszer valakit a nemzet legálisan küldött be a törvényhozásba, annak mandátuma, illetőleg mandátumának sorsa felett többé más, mint maga a Ház ne határozhasson. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik? (Szakács Andor szólásra jelentlœzik.) Szakács Andor képviselő úr jelentkezett szólásra. A szó a képviselő urat illeti. Szakács Andor: T. Képviselőház! Csak egészen röviden, egy pár pillanatra óhajtom igénybe venni szíves türelmüket. Engem nem győzött meg Nagy Emil t. képviselőtársam előbbi felszólalásával, ö két szuverenitást állít fel. Végtelen sajnálattal értesültem arról, hogy a bírói szuverenitás nálunk már megszűnt vagy haldoklóban van. (Zaj és mozgás.) A bírói 112. ülése 1982 június 28-án, kedden. szuverenitás éppen olyan, mint a törvényhozás szuverenitása. (Nagy Emil: Az nem alkotmányjogi szuverenitás! Független bíróság! — Gr. Hunyady Ferenc: A nemzeti szuverenitásnak egyik része!) A bírói hatalom éppen olyan szuverén, mint a törvényhozói hatalom a nemzet életében. (Gr. Hunyady Ferenc: A nemzet szuverenitásának egy részét gyakorolja! — Zaj.) Azt méltóztatott mondani, hogy a bíróságot befolyásolja az, hogy az államfő nevezi ki tagjait. Azt mondotta mélyen t. képviselőtársam, (Ellentmondások a jobboldalon.) Hiszen akkor meg kell rendülni... (Nagy Emil: Nem azt mondtam! Azt mondottam: tény az, hogy ő nevezi ki! Nem mondottam, hogy ez befolyásolja!) Akkor nem jól értettem. (Nagy Emil: Persze, hogy nem jól értett! — Gr. Huí nyady Ferenc: Ebből csak ezt a konzekvenciát I lehet levonni!) En éppen a bírói függetlenség és tekintély mellett óhajtok nyilatkozatot tenni, (Helyeslés a Jobboldalon. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Azt nem bántották!) mint az ellenzék szerény tagja és ha egy ilyen a törvény által kijelölt bíróságnak az ítélkezésében nem talál elég megnyugvást mélyen t. képviselőtársam, (Nagy Emil: Alkotmányjogilag nem!) akkor még kevésbé találhatunk megnyugvást abban a felfogásban, amely attól várja, hogy a két Ház ítélőbizottsága magas színvonalra emelkedik, hogy a felsőbíróságoknak egy pár tagja ott nagyszerű légkört teremt. Nem akarok a kérdés lényegéhez hozzászólni, bátor vagyok azonban rámutatni arra, hogy a jelenlegi rendszer törvényhozása önmagával jut ellentétbe akkor, amikor a választások felett való bíráskodást igenis kivette a törvényhozás hatásköréből, ráruházta a Közigazgatási Bíróságra, de abban a kérdésben, hogy az egyes mandátumok ne veszítsék el erkölcsi jogosultságukat, tehát érvényességüket, viszont nem akarják ugyannak a bíróságnak hatáskörét elismerni. Mélyen t. Ház! 1848-ban, amikor az első magyar népképviseleti parlament összeült, az akkori népképviseleti kormány egyik tagja azzal a javaslattal lépett elő a kabinet kebelében, hogy a kormány támogatására a megválasztott képviselőkből egy állandó pártot kellene Összehozni. Ekkor Deák Ferenc, aki akkor az igazságügy miniszteri székben ült, — utóvégre az ő jelentőségét a magyar történelemben, jogtörténelemben és alkotmánytörténelemben valamennyien ismerjük — azt mondta, hogy ő olyan erkölcstelen gondolatnak tekinti, hogy egy^ többségi pártot hozzanak létre a törvényhozásban azzal a kimondott rendeltetéssel, hogy bármilyen javaslattal lép elő a kormány, azt már eleve helyeselje egy erre megszervezett párt, hogy amennyiben ezt az indítványt megvalósítják, ő levonja a konzekvenciákat, lemond miniszteri állásáról és még képviselői mandátumát is eldobja. Nem is jött létre 1848-ban ilyen többségi párt, amely eleve a kormány minden intenciójával azonosította volna magát a bizalom alapján. Most azonban ez fejlődött ki a végtelenségig, a többségi párt vezérei már dogmává tették, hogy Magyarország létkérdése az, hogy itt egy szilárd állandó párt kormányozzon. Nem is akarnak tudomást venni arról, hogy ma már a külföldi országokj ban a parlamenti váltógazdaság rendszere ural; kodik, így például Angliában, amelyre Nagy | Emil képviselőtársain sokszor szokott hivat; kőzni. Nálunk párturalmi rendszer van és erre építik fel Magyarország egész exisztenciáját. n