Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

334 Az országgyűlés képviselőházának bíróság tagjait, a kormánynak egyszerűen módjában áll a maga hatalmánál fogva az el­nököt elmozdítani s ennek alapján a maga ha­talmi befolyását érvényesíteni és teljesen tet­szés szerint összeállíttatni az összeférhetlenségi bíróságot. Ezért — mint mondom — helyesebb az a javaslat, amelyet én és Propper Sándor t. kép­viselőtársam terjesztünk elő s amely intézmé­nyesen biztosítja azt, hogy az összes pártok képviselői helyet foglalhatnak ebben a bíróság­ban, mégpedig az arányos képviseltetési rend­szer szerint. Ezt célozza javaslatom és ezért kérem a t. Házat, ihogy ehhez a módosításhoz méltóztassék hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hunyady Ferenc gróf! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Ebben a kér­désben is határozott a Ház többsége. Nem is a célból szólalok tehát fel, mintha egy délutáni ülésen véletlenül kialakuló momentán többség esetleg megváltoztathatná a Ház ezirányú állásfoglalását. Kizárólag a magam elvi állás­pontját óhajtom végig konzekvensen képviselni és itt újból kijelentem, hogy mindazokat az érveket, amelyeket az általános vita során fel­hoztak a független bíróság mellett, teljes mér­tékben az utolsó betűig fenntartom. Azt is meg kell mondanom, hogy azokban a nagyon érdekes, komoly és szép felszólalásokban, ame­lyekben a Ház különböző oldalairól ezzel a kérdéssel foglalkoztak és amelyek a vita nívó­ját messze a megszokott nívó fölé emelték, nem találkoztam egyetlen olyan érvvel sem, amely az én belső tiszta lekiismeretemből származó meggyőződésemet a legkevésbbé is megrendí­tette volna abban a tekintetben, hogy ilyen házibizottság nem annyira alkalmas ennek a törvénynek végrehajtására, mint a független bíróságnak bármely fóruma. Indokaimhoz nincs hozzátenni valóm és 'nincs azokból elvenni valóm. Csak egy körül­ményre vagyok bátor felhívni a t. Ház figyel­mét. A magyar jogfejlődés világosan mutatja az összeférhetlenségi kérdésben a merev alkal­mazástól a mérlegelés felé való haladást. Két­ségtelen, hogy csak akkor fog megállani, ha független bíróság kezébe lesz letéve a döntés­Ha ma nem méltóztatnak elfogadni módosítá­saimat, belátható időn belül újabb összeférhet­lenségi törvénnyel fog a Ház foglalkozni, amely újabb törvény okvetlenül a független bíróság kezébe fogja letenni az ezekben a kérdésekben 'való döntést. Ha tehát véglegesen akar a Ház állást foglalni, méltóztassék elfoglalni álláspon­tomat, ha pedig megint csak egy lépéssel akar­nak előremenni a fejlődés útján, amely lépést logikus következetességgel egy másik lépés fog követni, akkor méltóztassék a törvén y javas lat­ban előterjesztett, szerintem a múlthoz képest haladást jelentő, de még mindig nem kielégítő 'formát elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nem óhajtom nyújtani a vitát, viszont azonban lehetetlennek tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak leg­fontosabb kérdésénél szót ne emeljek. > Teszem ezt annál is inkább, mert nem vádolhatjuk egy­mást következetlenséggel. Jánossy Gábor igen t. képviselőtársam ugyanis az általános vita so­rán elmondotta, hogy a miniszter úr eredeti ter­vezetében a Kúria bíráskodása foglalt helyet. En tehát, aki a bizottságban a parlamenti bíró­ság mellett foglaltam állást, ma pedig a királyi 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. bíróságok mellett szólalok fel, nem vádolhatom magamat következetlenséggel. Megmondom, hogy miért változtattam meg álláspontomat. Azért, mert az eddigi tárgyalások lefolyásában nem kaptam meg azokat a garanciákat, amely garanciák a szuverenitás szempontjából engem a Képviselőház bíráskodása felé hajtottak volna. Azt kell mondanom, hogy számos kapu maradt nyitva, számos lehetőség van a törvény kiját­szására. A törvényjavaslat jelenlegi szövege és azok a módosítások, amelyek ezután fognak még jönni, nem nyugtathatnak meg abban az irány­ban, hogy a Képviselőház többségéből és a 'felsőházi többségből alakult bíróság helyesen fogja mérlegelni az indokokat. Ezért tehát arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy a bíró­ságok bíráskodását tartom ez esetben megfele­lőnek. Nagy Emil igen t. képviselőtársam — gon­dolom — egy nyilatkozatában azt mondotta, hogy nem bízhatja ezt a kérdést a Közigazga­tási Bíróságban esetleg négy finánc bíráskodá­sára. Javaslatommal, amelyet erre vonatkozó­lag tettem, gondoskodtam erről és pedig olyan módon, hogy a többséget jogi minősítésű bí­rák tegyék ki. Eakovszky István, amikor a Közigazgatási Bíróságra ajánlotta bízni a bíráskodást, olyan értelmű törvényjavaslatot terjesztett a Képviselőház elé, amelyben ki­mondatni kívánta, hogy a bíráskodást a Köz­igazgatási Bíróság végezze, ennek tanácsai azonban úgy alakítandók össze, hogy abban a jogi minősítésű bírák legyenek többségben. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: így van a választási bíráskodásról szóló törvényben is!) Abban is így van és itt is így kellene lennie. Már az általános vita során is hangsúlyoz­tam, hogy ez a kérdés mindig igen foglalkoz­tatta a Képviselőházat. Azt a modort, amelyet Nagy Emil igen t. képviselőtársam szeret hasz­nálni, nagyon helyénvalónak találom, mert ezen a módon nem merev szónoklati formában, hanem kvázi eszmecsere tanácskozás formájá­ban lehet erről a kérdésről beszélni, szót vál­tani és eszmét cserélni, hogy hogyan helyes, mi helyes. Mindannyian egy célt akarunk el­érni. En senkit sem vádolok azzal, hogy gonosz indulatú volna, sőt kijelentem, hogy a Képvi­selőház többsége pártkülönbség nélkül távol áll azoktól a gyanúktól, amelyeket rendszerint az avatatlanok és illetéktelenek szeretnek bevonni minden körbe, úgyhogy igenis csak néhány érdekelt, csak néhány ember van olyan, aki vét, ellenben magának a testületnek a nagy többsége egészen ígazgtalanul szenvedi el a gya­núsításokat, holott még gondolatban sem vét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert én kijelentem, annak a többségnek a sorai között nagyon tiszteletreméltó, általam is nagyrabe­csült férfiakat ismerek és örülök, hogy alkal­mam van e pillanatban Dési Géza t. képviselő­társam beszédére kitérni, aki annak idején a lateiner tiszta lelkével utasított vissza minden gondolatot, amellyel az ő ügyvédi munkáját mások esetleg be akarták volna piszkítani. Tel­jesen együttéreztem vele, magam is hasonló vagyok. Ülhetünk bármely párton, találkozha­tunk az erkölcsi felfogásban és a közélet tisz­taságának az érzetében. Igenis azért mondom, hogy azok részére, akik távol állanak ezektől az eseményektől, akiknek a lelkéhez nem fér a gyanúnak árnyéka sem és akik méltatlanul szenvedik azokat a gyanúsításokat, amelyeket általában a többségre szórnak, engedelmet ké­rek, ezek részére meg kell adni a garanciáját annak, hogy az a bíráskodás olyan legyen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom