Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-112
ââo Az országgyűlés képviselőházának volt fontosabb, mint az alkotás. (Mozgás és derültség a jobboldalon. — Zaj.) Ide is be akar'ják csempészni ezt a dolgot, ami ellen tiltakozunk. Usetty képviselőtársam nem állíthatja, hogy ez a rendszer ott olyan gyönyörűségesen 'bevált és főképpen nem állíthatja azt, hogy 'a fővárosi törvénynek ez a hasonló — nem egészen ilyen, de hasonló — rendelkezése valami 'nagy díszére válnék a magyar törvénytárnak. '(Usetty Béla: De jó!) Sok minden olyan van r ! ami pillanatnyilag jónak mutatkozik, aminek azonban káros következményei mutatkoznak, ön még talán saját bőrén fogja érezni, hogy ez a reakciós törvényalkotás nem a közérdeket, 'hanem az önök párturalmi céljait és érdekeit szolgálta. Ez sem akar egyéb célokat szolgálni, mint párturalmi érdekeket és párturalmi célodat. Ne gondolják az urak, Jiogy belőlünk a 'félelem beszél. Ha az urak odahaza kikalkulálták, hogy a népszuverenitás megsértése árán is ki akarják szorítani ebből az osztályparlainentből azt a csekélyke demokratikus erőt is, amely benne van, ám tessék megcsinálni! (Bu'chinger Manó: Ezt akarják!) A t. képviselő urak nagyon tévednek, ha saját maguk elgondolásából indulnak ki és azt hiszik, hogy mi is oda vagyunk ragadva ehhez a képviselői székhez, hogy mi is olyan nagyon vágyódunk az után, hogy képviselők legyünk, vagy lehessünk. Tessék megpróbálni, tessék csak megcsinálni, ha így gondolták! Próbálják meg kiszorítani a nép igazi képviselőit! (Usetty Béla: Nem akarja senki!) Akkor tessék ezt a szakaszt törölni ebből a javaslatból. (Simon András: Tessék becsületesen viselkedni, akkor nem kerül sor rá!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Kérek 5 perc meghoszszabhítást. Elnök: A képviselő úr 5 perc meghosszabbítást kér. Méltóztatnak megadni? (Felkiáltások: Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: T. Képviselőház! Ha pépedig nem akarják törölni, akkor tessék ezt a szakaszt^ ezt a csúfságot innen kiselejtezni, mert ez szégyenfoltja lesz a törvénynek és az egész magyar törvénytárnak. Ez a demokrácia hézaga és a népszuverenitás áttörése lesz. Usetty képviselő úr hiába rázza fejét. En ezt a jogát elismerem, mert a saját fejét rázza, (Derültség.) csak rázza kérem! (Simon András: De jó volna néha másét rázni!) Láttunk mi már ilyen lekicsinylő fejrázásokat, amelyeknek azután szomorú következményei lettek. (Gr. Hunyady Ferenc: Bud Jánost is láttuk, az önkénytelenül rázta!) Az automatikus rázás volt, abba belepusztult az ország gazdasági élete ! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ide igazán nem tartozó személyes megjegyzéseket tenni! Propper Sándor: Közbeszóltak, én csak reflektáltam reá! Ismétlem, meg kellett volna teremteni azt a premisszát, hogy biztosítva legyen a pártatlan, a pártok felett álló elnöklés. Azt hiszem, a képviselő urak lesznek — és lehetnek is a pártérdekek sérelme nélkül — annyira tárgyilagosak, hogy elismerjék, hogy a mai képviselőházi elnöklés nem aggálytalanul pártatlan. Minden képviselő tagja egy politikai pártnak. Minden politikai párt szolgál bizonyos célokat és követ bizonyos szempontokat. Az elmúlt tíz esztendő alatt, amióta idebent vagyunk a Képviselőházban, bizony igen gyak1 lé. ülése 1932 június %8-án, kedden. ran tapasztaltuk, hogy az elnöklés nem pártatlan és igen gyakran láttuk, hogy az elnöki fegyelmi jog nádpálcája igen gyakran suhog erre a baloldalra, mifelénk, sohasem nyilvánul meg azonban a jobboldalra. (Egy hang jobb felől: Ott nem szolgálnak rá.) Ha nálunk a pártokon felül álló angol elnöklési rendszer volna, akkor bele lehetne nyugodni ebbe, mert megvolna a biztosíték arra, hogy annak az elnöknek sem megparancsolni, r sem elrendelni nem lehet és az ő pártfelfogása sem parancsolja neki azt, hogy a baloldali képviselők ellen eljárjon. Elnök: A képviselő úr beszédét kénytelen vagyok félbeszakítani. Az egész elnökség nevében a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy az elnökség a többségi párttól utasításokat fogadna el, vagy kapna, arra vonatkozólag, hogy miként járjon el az ellenzéki képviselőkkel szemben. (Farkas István: Na, tessék! Benn vagyunk az egyenesben!) Propper Sándor: T. Képviselőház! (Farkas István: Kell itt még rendszabály? Minek ez a szakasz? Megyünk a mentelmihez! Látják mennyire igazol a gyakorlat! Az Ur Istent sem szabad kritizálni, meg az elnökséget sem! — Simon András: A munkáspárt hogyan viselkedett magukhoz képest! Farkas István: Maga hogyan viselkedett! — Simon András: Maga ahhoz nem ért! — Farkas István: Maga ért a panamához! Kis fiú, hogyan került ide? Tudjuk, kis tacskó, hogyan került ide! Csendőrök nélkül nem jött volna ide! — Zaj. — Felkiáltások jobb felől: Halljuk a szónokot l) T. Ház! Mindenesetre köszönöm ezt a támogatást, érvelésem mellett ezt igen előkelő támogatásnak kell minősítenem, mert ez is bizonyítja azt, hogyha az ember bírál valamit, ami nem áll bírálat felett, — én legalább nem tudom elismerni és nem tudom elfogadni azt, hogy bárki a világon bírálat felett álljon — tehát ha bírálja valaki az elnöklés módszerét, tényekre hivatkozva, akkor máris ki van téve annak, hogy szükség esetén, mondjuk, ha így gondolták el és így kalkulálták ki, ha egyszer már a mentelmi előtt van, már van egy keresztje, még kettő kell hozzá és a képviselő kint van. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr egy "kicsit itt a Képviselőház előtt ezt az elgondolást megokolná, s ha megmondaná, hogy mi van e mögött, mit akar elérni ezzel, milyen célokat akar ezzel szolgálni, mi inspirálta őt arra, hogy ezt a nem idevaló szakaszt ide (beterjessze, miért nem tartja elfogadhatónak azt az álláspontot, hogy ezt a házszabályokban vagy a majdan megalkotandó választójogi törvényben szabályozza, miért kever össze együvé nem tartozó dolgokat? (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez a fizikai összeférhetlenség!) Miért 'olyan borzasztóan sürgős, hogy ez a javaslat 'ide bekerüljön és az egész magyar közvéleményt irritálja, mert igenis, irritálja. (Ellentmondások a jobboldalon.) Arról van szó, hogy úgy van a kérdés exponálva, és nem is lehet 'másként beállítani, hogy a kormánypárt és a kormány el vannak szánva arra, hogy a neki nem kedves kritizáló képviselőket a parlamentből kizárja. Miért kell a mai gazdasági helyzetben, amely úgyis annyi izgató anyagot tartalmaz, még ezt is ide helevinni? Ha a miniszter úr a hatalmi szón kívül egyébbel is meg tudná ezt indokolni, akkor én ezt szívesen látnám. Azt hiszem, hogy csak a hatalom szavával tudja megindokolni, ő ezt így akarja, ő így gondolta el a szerkesztői szakaszt is, ezt a
