Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

298 Az országgyűlés képviselőházának 1 i nek tartanom. (Propper Sándor: Az egész tör­vényhozás lázas semmittevést űzött! — Zaj.) úgyhogy ezen a téren vitába szállani vele néni is kívánok, (Elénk derültség.) azonban a .saját­magam és a többi képviselőtársam nevében is, különösen most, az összeférhetlenségi javas­latnak igazán komoly tárgyalása idején, kény­telen vagyok ezt a megállapítást visszautasí­tani. Bár elismerem, hogy a Képviselőház nem cselekedhetett annyit, mint amennyit szeretett volna és hogy a mai nehéz gazdasági viszo­nyok között sokkal több az a probléma, amely megoldásra vár, mint amelyre legalább rész­leges segítséget lehet nyújtani, mindenesetre azt a vádat, hogy a Képviselőháznak és a kép­viselőknek működése semmittevésben merült volna ki, azt hiszem, nyugodtan vissza lehet utasítani. A legnagyobb csodálkozással álla­pítom meg, hogy ez után a kijelentés után a képviselő úr.azt a legutóbbi intézkedést teszi — és leszek bátor rátérni, hogy milyen hely­telen beállításban teszi — kifogás tárgyává, amely a mezőgazdaság megsegítésére irányul. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a mező­gazdaság helyzetén való segítés ilyen részle­ges eredményt biztosító eszközökkel, mint ami­lyen a boletta is, gyökeresen meg nem old­ható. Csak a valuta- és kereskedelempolitiká­nak megfelelő agrárirányzatra való átalakítása útján lehet itt igazi és mélyreható eredményt elérni. Ez a boletta és általában minden ilyen részleges segítés a mezőgazdaság helyzetén csak, kvázi, tüneti kezelése a bajnak. Állítom azonban azt, hogyha a feladatok megoldása azoknak az alapelveknek alapján kell, hogy megtörténjék, amelyek itt adva vannak s ame­lyeket a boletta képvisel, hogy tudniillik a belföldi búzára, illetőleg lisztre, mintegy fo­gyasztási adó formájában kivetett összegből kell ezt a segítést eszközölni, akkor ennek meg­oldási módja legtökéletesebben a boletta útján történhetik meg. (Propper Sándor: Azt tessék megmondani, miből fizessék a munkások a 18 filléres pluszt kilónként!) Tévedésben van t. képviselőtársam abban is, hogy Magyarország volna az egyetlen állam, amely hasonló mó­don igyekszik a mezőgazdaság helyzetén segí­teni. Nem akarok most kitérni arra... (Prop­per Sándor: Csak azt mondtam, hogy egyol­dalú és antiszociális! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Zsindely Ferenc: ... hogy azok a búza­exportra dolgozó államok, amely vámvédelem útján a búza belföldi árának emelését megol­dani nem képesek, lényegileg ugyanazon, a képviselő úr által antiszociálisnak mondott és általam sem nagyon helyeselt úton járnak, amelyet a búza árának bolettával való emelése jelent. (Farkasfalvi Farkas Géza: De nem a gazda kapja, mert a tőzsde kijátsza! — Prop­per Sándor: A proletárok kenyeréből!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Lá­zár Miklós: Farkas Géza tavaly ugyanezt mon­dotta szóról szóra!) Zsindely Ferenc: Erre nem kívánok rátérni, de boletta van, ha a képviselő úr nem is szíves tudomásul venni, Angolországban és volt Jugo­szláviában is. Tehát ebben a tekintetben sem Magyarország az egyetlen állam. (Propper Sán­dor: Angliában volt munkánélküli segély is! — Malasits Géza: Sőt ma is van!) Mindenesetre azonban, még ha a boletta keretein belül mara­dunk is, a kormány támadása éppen az új ren­delet idején, abból a szempontból, hogy ez csak a nagybirtoknak használ és a kisbirtoknak nem, legalább is nem egészen időszerű. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) örülök, hogy most igen 1. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. t. Farkas képviselőtársam is helyesel. A múlt­ban hat pengőt kapott az a gazda, aki búzát volt képes eladni. Ez korántsem a nagybirtoknak jár csak. Elismerem, hogy nagyobb mértékben jut a nagybirtoknak, mint a kisbirtoknak, de korántsem kizárólag a nagybirtoknak. Elképzel­hető egy nagybirtok, amely búzát eladni nem képes, viszont elképzelhető egy kisbirtok, amelynek van eladni való búzája. Nagyjában azonban valóban a nagybirtok az, amely inkább tud búzát eladni. De tavaly hat pengő volt ez a boletta, hat pengőt kapott az a bizonyos búzát eladni képes nagybirtokos abból az összegből, amelyet a belföldi fogyasztás fizetett meg, az idén azonban csak négy pengőt kap és a diffe­renciát képező négy pengőből éppen elsősorban vagy kizárólag a kisemberek, a kis agrárérde­keltség előnyét jelentő intézkedések történtek, mint a földadónak 100 aranypengő kataszteri tiszta jövedelemig való megtérítése, (Farkas­falvi Farkas Géza : Ez a helyes intézkedés ! — Kun Béla: De kevés!) Kun Béla t. képviselőtársam majd lesz oly kedves megmondani azokat a mó­dokat, (Kun Béla: Majd holnap!) amelyekkel ő az összes földadót elő fogja tudni teremteni. Ilyen a közmunka válts ág elengedése, amely az egyik legnépszerűtlenebb adózási módot sem­misíti meg, ilyen a szőlőbirtok adójának elenge­dése, (Felkiáltások balfelöl: Ez helyes!) szóval mindazok az intézkedések, amelyek a múlttal szemben legalább is haladást jelentenek a kis­emberek támogatása és megsegítése terén. Idő­szerűnek tehát legalább is nem mondható ezek­nek az intézkedéseknek támadása. (Ügy van! jobbfelöl.) Nem akarom hosszasabban folytatni ezt a vitát, befejezem felszólalásomat azzal, hogy az elnök úr napirendi indítványát tisztelettel el­fogadom. Elnök: Szólásra ki következik? Frey Vilmos jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Idestova egyéves jubileumát üljük annak, hogy ez a Kép­viselőház egybegyűlt és nem akarom mondani, hogy egész idejét semmittevéssel töltötte el, de a kormány intenciójának megfelelően történt az, hogy munkájából hiányzott azoknak a fontos kérdéseknek megtárgyalása, amelyek gazdasági természetűek és amelyek a nemzet életébe vágó fontosságúak. Azt láttuk az elmúlt esztendő fo­lyamán, és ma is azt látjuk, hogy egyik bizott­ságot a másik után alakították meg. Van 33-as bizottság, van 6-os bizottság, Alf öldet megmentő bizottság, különféle bizottságok, az ember már nem tud eligazodni azon, hogy e bizottságok tö­megének mi a kötelessége. A. Képviselőház a maga munkájával mintha lázba akarta volna hozni az egész országot. Naponta látunk műkor­mányválságokat. Legyünk őszinték magunk­hoz, az országot, a magyar nemzetet, a népet, a parasztot és a munkásságot ezek a problémák, ezek a műkormányválságok egyáltalán nem ér­deklik, ha.nem érdeklik a mindennapi problémáik, érdekli elsősorban a mindennapi kenyér kér­dése. (Ügy van! balfelől.) A gazdasági kérdések megoldásánál csak a foltozó varga szerepét tölti be a mai kormányzati rendszer, foltoz és a ci­pőn a folt hátán folt van, pedig egyoldalú in­tézkedésekkel, amelyeket a kormány tett, a problémákat megoldani nem lehet. Mi a parla­ment összeülése elején rögtön felhívtuk nyoma­tékosan a kormány figyelmét arra, hogy mivel elsősorban agráráHam vagyunk, a magyar gazdatársadalommal tessék csinálni valamit, mert ha a gazdatársadalom egyszer koldusbotra jut, akkor ezt a koldusbotot átadja az iparos­I nak, a kereskedőnek, a munkásnak, az egész ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom