Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. gyár nemzetnek. Es mi történt? A túloldali agrárcsoport a legutolsó hetekben megtöltötte öt lövésre a fringiáját — öt pontot olvastak fel — elsütötték a f ringiát, de úgy, hogy az öt golyóhói, amely a kormány hasának volt szánva,, öt virágcsokor lett. (Derültség.) Erre jött egy bizonyos kíméleti idő teremtése a magyar mezőgazdaság számára, október végéig nem lehet a gazdák ellen árverést foganatosítani. Erről az oldalról mint agrárius tiltakozom az ilyen inr tézkedés ellen, mert ezzel nincsen segítve sem a gazdán, sem a kereskedőn, minthogy ezután az a kereskedő, aki az utolsó esztendőben az egyetlen hitelforrása volt a magyar gazdáknak, ezután már nem fog hitelt adni. Akik a vidéken élünk, tudhatjuk, hogy a kereskedő ma ott tart, hogy nem ad egy liter petróleumot sem hitelbe a gazdának, mert fél, hogy nem szerezhet érvényt a követelésének, akkor, amikor a kereskedőt minden további nélkül elárverezheti az ő hitelezője. Pártunk már októberben kijelentette és én most ismételten kijelentem, hogy a kormánynak ez az intézkedése csak pepecselés, amely a dolgok rákfenéjét csak elmérgesíti, de a kérdést meg nem oldja. Akár tetszik egyik vagy másik banknak, akár nem tetszik a pénzvilágnak, a tényállás az, hogy csakis egyetemleges általános moratóriummal lehet a problémát megoldani, mert így a mostani intézkedésnek következménye az lesz, hogy a kereskedők, a kisiparosok egymásután tönkre fognak menni és a gazdától elvonják az utolsó hitellehetőséget ezzel az egyoldalú moratóriummal. Azonkívül azt látjuk, hogy amikor a magyar gazdatársadalom és veje egyöntetüleg a magyar kiskereskedők, kisiparosok és a magyar munkásosztály a legnagyobb nyomorban, a legnagyobb kétségbeeséssel néznek a 'jövő elé, akkor a kartellek országában, Magyarországon ismételten újabb és újabb kartellek kezdenek a föld alól előbújni. A történelem megállapította, hogy amikor Franciaországban a nagy napóleoni háborúk után a nép a legjobban éhezett, amikor a legnagyobb volt a nyomorúság, akkor keletkeztek a legfantasztikusabb vagyonok. A történelem megismétlődik és most, sajnos, nálunk ismétlődik meg. Most, amikor a legnagyobb a kétségbeesés, a nyomorúság, a legnagyobb gondban él a magyar nemzet, egyes kartellek, egyes vállalatok milliós hasznokat vágnak zsebre. A kormány pedig itt van, illetőleg nincs itt és elsiklik a problémák fölött. Múltkori költségvetési beszédem kapcsán említettem, hogy ismét szénkartell van alakulóban; ez a legújabb kreációja a kartelleknek. Ezt a kérdést azért tartom kötelességemnek idehozni, mint agrárius, mint gazda, mert a szénkérdés bennünket agráriusokat is érdekel, de érdekel mindnyájunkat egyetemlegesen, különösen a városi embereket. Itt van ez a szerelmi duett, — másnak nem nevezhetem — a Mák. és a Salgótarjáni, Vida és Chorin vezetése alatt. Ezek uralkodnak a magyar szénbányák felett. Ezek, úgy, ahogy, fedezik a magyarországi szükségletet. Ezek 5000 kalóriás szenet termelnek 30—35.000 vagonnal, másodrendű barnaszenet pedig 100—130.000 vagonnal. Eddig az volt a helyzet, hogy a príma szenet, a fi~ 701)0 kalóriás sziléziai és dombrovai szenet Németországból és Lengyelországból exportáltuk. 12 cég volt az, amely ezt a szenet importálta Lengyelországból és Németországból. Ezek között van a Winter-cég, a Vágó Rezső-cég, Urbán, Königsgruibei, a. Hitelbank szénosztálya, a Guttmann testvérek, — megjegyezni kívánom, hogy ez német cég — a Pless hercegi bánya, ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 299 amelynek vezetője cseh ember. Az volt a helyzet, hogy a prima szenet ezek a cégek hozták be Magyarországba, szóval a Mák.-nak és a Salgótarjáninak ezek voltak a konkurrensei. Ezek egymás ellen éles harcot folytattak, amíg tavaly a szénkormánybiztos, nagyon helyesen, beszüntette a külföldi szén behozatalát. Ma egyszerre csak azt látjuk, hogy ez a 12 nagy cég tárgyalásokba bocsátkozik ezzel a két nagy bányával, és a szerződést, amely tiszta kartellszerződés, a napokban fogják aláírni. A Mák. és a Salgótarjáni príma szeneit — ez a fontos, mert ezzel tudja az árakat nivellálni és diktálni — odaadja ennek a 12 cégnek teljes egészében és csak egy-két vágón szenet tart meg saját szükségletére, de .a nagy kvantumot, 30—35 ezer vagont kötelezően átadja ennek a 12 nagy cégnek, amely tavaly még konkurrense volt. Most mi lesz a helyzet? Azuk, akik a príma szenet kapják, ez a M cég, Magyarországot felosztják ray ónokra és megfelelő garanciát is kapnak. Tárgyalások folynak arról is, hogy másodrendű szenet is, amennyit akarnak, át fognak venni. Eddig az volt a helyzet, hogy a csúszdához kimehetett mindenki, aki szenet tudott venni, de ma csak ez a 12 nagy cég adhatja tovább a szenet, csak ezeken keresztül tud valaki szenet kapni. Ezek így diktatórikusán fogják diktálni a szén árát, és mint közvetítők 30—40 fillér prémiumot fognak kapni, csak azért, hogy elosztják a szenet, tehát 4—5 millió pengőt fog ez a 12 nagy cég zsebrevágni. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr erre azt fogja válaszolni, hogy ott van a szénkormánybiztos, aki az árakat ellenőrizni fogja, (Kun Béla közbeszól.) erre nem mondok mást, mint egy tényt említek fel. Tavaly a dorogi brikettet a szénkormánybiztos 5'50 P-ben maximálta és a dorogi brikettet 4*50 P-ért lehetett kapni, szóval csekély egy pengőt tévedett, (Kun Béla: A fogyasztók kárára tévedett! — Mojzes János: Bosszul volt értesülve!) és a bányák megtalálták a 4*50 pengős ár meleltt is a számításukat. Nem tudom megérteni, hogy ennek a két leghatalmasabb magyarországi bányának, a Mák. nak és a Salgótarjáninak uii érdeke, hogy ezt a kartellszerződést ezekkel a nagykereskedőkkel nyélbe akarja ütni. Ezáltal tönkretesznek ezer és ezer kiskereskedőt, akik eddig abból éltek, hogy a szenet a fogyasztóhoz eljuttatták és ez a többezer kiskereskedő ma a legnagyobb kétségbeeséssel néz a jövő felé, mert nem tudja, mit hoz a jövendő. (Éber Antal: A fővárosi gázgyár ugyanezt csinálja!) Ez tünet, nem tudom másnak nevezni. Benne van ezeknek a nagyvállalatoknak a vérében, hogy ha kell, ha nem kell, kartellt alakítanak. Ez olyan vérbaj lehet, vagy micsoda. Nem találom az okát, mert józan ésszel nem lehet ezt megérteni. (Halljuk! Halljuk!) A helyzetet még jobban megnehezíti az, hogy a szénüzletben a hitelt eddig nem igen ismerték a szénkereskedők, készpénzüzlet volt és most jönnek megint újabb kartellek, amely egyidejűleg természetesen a kiskereskedőket is teljesen tönkre fogja tenni. Ezer és ezer kisexisztencia megy itt evvel tönkre, (Ügy van! balfelől-) ezer és ezer adóalap semmisül meg csak azért, hogy 12 nagy cég kartellbe tömörülve lefölözze a teljes hasznot. (Parkasfalvi Farkas Géza: A gazda, a kisiparos, a kiskereskedő' sorsa ugyanaz ebben az országban! — Lázár Miklós: Ez az igazság!) t Amikor ilyen dolgok történnek itt az országban, akkor azt látjuk, hogy a kormány ilyen és hasonló természetű dolgokkal,, amelyek a mindennapi élet mindennapi kérdéseihez tar-