Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111 kettákat nyomat előre, átnézi az összes lapokat és mindenkinek blankettát küld, akiről valamely lap, de főleg a hozzánk tartozó lap sértő, bántó, vagy nem tudom én, milyen kitételt tartalmaz. Az ügyészeket egyenesen molesztálja ez az ember és az ügyészség részéről nem egy ízben panasz tárgyává tették, hogy ez az ember feljön és formálisan terrorizál ott mindenkit. Az ügyész pedig, csak azért, hogy meneküljön égy üldözéstől vagy egy fegyelmi feljelentéstől, amelyekkel ez az úr ugyancsak nem spórol, — mert hiszen az igazságügyminisztériumban bizonyára elfekszik — egész vagonra való feljelentés, amit az illető úr különböző ügyészek ellen indított azért, mert véleménye szerint nem volt semmi jogalapja arra az illető ügyésznek, hogy pert indítson, azonban megindította a pert, hogy ennek az embernek a zaklatásától meneküljön. Egész csomó ilyen eset van. Én szolgálhatnék egy csomó ilyen blankettával, amelyet hozzém hoztak be azok, akiket mi, illetőleg lapjaink állítólag megtámadtak. Azt mondották: az urak megtámadtak engem ebből vagy abból az ügyből kifolyólag, azonban ezért én nem fogok a bírósághoz menni, mert majd elfogjuk intézni a sajtóban vagy másképpen. Azonban nézze: kaptam ilyen felszólítást, ki ez az illető? Mert az illető hatósági jelleget és hatósági jogcímet arrogál magának és úgy Írogatja ezeket a leveleket mindenkinek, hogy felszólítja őket, kioktatva őket arról, hogy az illető milyen törvény milyen paragrafusa alapján indítson eljárást, stb. Meg tudom érteni az ügyész helyzetét. Az ügyész állami tisztviselő, aki függő helyzetben van, a mai kormányzat pedig nem nagyon szívesen elnéző azokkal szemben, akik nem elég radikálisan védik a kormány érdekeit. Miután ő semmit sem reszkíroz azzal, ha egy szocialista vagy szociáldemokrata lap ellen pert indít, megindítja az eljárást, idekerülnek az ügyek tömegével a Képviselőház elé a mentelmi bizottsághoz. Ott az illetőt a legtöbb esetben kiadják, és a tárgyalás alapján tűnik ki, hogy itt tulajdonképpen nem másról van szó, mint egy mániákus beteg ember üldözéséről, ós ez foglalkoztatja a bíróságot, az ügyészséget, a Képviselőházat és ezrekre menő külön költséget okoz ezszel a munkával. Ilyen esetek vannak az életben, amely esetekről tudomással bírnak túloldalon ülő képviselőtársaim közül is egyesek, akik vagy az igazságügyminisztériumból valók, vagy pedig mint sajtóemberek ismerik a dolgot: tudomásuk van róla, hogy itt hivatásszerűen folyik az üldözés. Szabad ilyen körülmények között tápot és lehetőséget adni arnai, hogy ne egy politikai testület birálja felül azt, hogy helyes-e ez a perindítás, igen vagy nem? A mentelmi bizottságban a kormánypárt mindig többségben van, végeredményben még mindig kiadja, ha úgy látja, hogy ott egy bűneset előfordul, de hogy tipikus aaklatásokkal szemben ne találjon védelmet a képviselő és tényleg állandóan ott álljon készen, mint ahogyan azt Lázár képviselőtársam mondotta, az nem más, mint a politikai üldözés kiterjesztése (Ügy van! Ügy van! u sA&lsőbaloldalon.) egy olyan területre, amely területen ezt a külföldön egyáltalában nem isme/rik és nem engedik meg, hogy a képviselőt tevékenységében korlátozzák. Amikor tehát ezt a szakaszt felvetették, ez kifejezetten és nyíltan a 'szociáldemokrata képviselők ellen irányult, és azt a bírálatot akarta . ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 295 elnémítani, ïamely ebben a sajtóban megnyilvánul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőházi! Azok után a sorozatois felszólalások után, amelyek ezekről a padokról történtek, joggal elvárhattuk volna, hogy a túlsó oldaliról is feláll valaki, esetleg! maga a miniszter úr és megmondja azt, hogy melyek voltak tényleg azok a momentumok és indokok, amelyeknek alapján ezt ia paragrafust ebbe a törvénytervezetbe bevették. Az urak odaát hallgatnak, a miniszter úr nem r nyilatkozik, tehát itt piróbáljuk meg egy kissé jobban kivetkőztetni azokat a tényleges indítóokokat, amelyek a kormányzat előtt lebegtek. Mert nem jogi természetű rendelkezésről, nem jogi vonatkozású javaslatról van szó, t. Képviselőház. Ez a javaslat és főképpen ennek ez a szakasza nem más, mint a felülről folytatott osztályharc fokozott mértékben való kiterjesztése és kiélesítése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi egyéb szándék és semmiféle más intenció ennek a javaslatnak nem tulajdonítható. Mi történik itt már egy esztendő óta ebben az országban? A politikai véleménnyilvánításnak, a politikai akaratnyilvánításnak lehetőségeit minden vonatkozásban elnyomják, megbénítják. Már ott tartunk, hogy ebben az országban beszélni nem lehet és nem szabad. Most pedig elérkeztünk oda, hogy írni sem lehet, írni sem szabad. Egyetlen szabadság ma| rad meg, az éhezés, a koplalás szabadsága. De ha ezt valaki a maga igazsága szerint valóban meg akarja írni és kifejezésre akarja juttatni, akkor ez olyan súlyos konzekvenciákkal jár, mint eddig még soha. (Egy hang a középen: Igazi demagóg beszéd!) Nem! Ez az igazi tényeknek és a kormány igazi intencióinak megfelelő világítása csupán. A különböző érdekképviseleteknek vannak szaklapjai. A szakszervezetek tulajdonában lévő ezek a lapok hivatásuknak és kötelességüknek megfelelően védik a munkások különböző csoportjainak érdekeit. Az idők folyamán a helyzet úgy alakult, hogy a szakmák élén vezető emberek állanak, akik többnyire országgyűlési képviselők. Ezek a vezető emberek az illető szakmák ügyesbajos dolgait a nyilvánosság elé viszik szaklapjaikon keresztül. Nyilvánosság elé viszik mindazokat a sorozatos támadásokat, amelyek a dolgozó osztályok ellen az utóbbi időben történtek, azt a legutóbbit is, amelyet például ez a mostani kormánypárti kibonyolódás, az újonnan visszahozott boletta, a dolgozó rétegek élet: színvonalának megdrágítása, további leszoríj tása tekintetében jelent. Ha most ezt megírjuk s ez ellen tiltakozunk és kifakadunk, úgy, amint ez a tömegek lelkében él, a konzekvenciája ennek az, hogy a börtönbüntetések esztendei tovább fokozódnak és tovább emelkednek. Ez a paragrafus ! egyszerűen el kívánja tiltani, illetőleg lehetetlenné kívánja tenni azt, hogy országgyűlési t képviselő valamilyen időszaki lap felelős szerkesztője lehessen. Ez a Népszavánál azt jelenti, hogy az egész munkásosztály politikai érdekeit, politikai szándékait és törekvéseit képviselő megnyilatkozások lehetetlenné tétes; senek. Az összes időszaki szaklapoknál ügyanI az a szándék, mint a szakszervezeteknél és_ a j szakszervezeti érdekek képviseleténél. Vég' eredményben tehát odajutunk el, hogy a fenn' álló hatalmi rendszerrel szemben álló minden40*