Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

294 Az országgyűlés képviselőházának 111 ügyminiszter: Elvi okok is vezetnek! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezenkívül egy elvi szempont is vezeti az igen t. igazságügyminiszter urat? Erről, fájdalom, nincs tudomásom. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Akkor nem méltóztatott az indokolást elolvasni!) En csak gyakorlatilag kívántam ezt a kérdést megvilágítani. Hogy milyen gyorsan lehet sajtópereket lebonyolítani, arra szintén a magam újságírói hivatásából legyen szabad egy példát mondanom. Igen sajnálatos félreértésbe kerültem egyszer Nagy Emil igen t. képviselőtársammal. Ez az ügy teljes mértékben tisztázódott. Az akkori t. igazságügyminiszter úr ellen írtam egy cikket, amelyben bírósági tárgyalás tűzetett ki és Nagy Emil t. képviselőtársam feljelentésétől számított boszorkányosan rövid időn belül már bent ültem a Markó-utcai fogházban. (Andaházi-Kasnya Béla: Hogy lehet az?) Lehet tehát az ügyeket nagyon gyorsan elintézni. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Akkor még nem volt képviselő!) Ha képviselő lettem volna, ugyanígy történt volna, feltétlenül. Ez néni rajtunk, nem Nagy Emilen és rajtam múlt, hanem tisztán a mentelmi bizottságon. Ha tehát a mentelmi bizottságot utasítják, hogy 48 órán belül intézze el a bejelentést és az illetőt kiadják, már a harmadik napon törvényes bírája, az ügyész vagy a bíróság előtt állhatna. Nem tudom, hogy ennek milyen akadálya lehet és nem tudom, miért kell e helyett megbélyegezni egyetlen hivatást, az újságírói hivatást és egyetlen pozíciót, élethivatást, azt, •hogy valaki valamely lapnak a felelős szerkesztője. (Mozgás a baloldalon.) Az igazságügyminiszter úr ismételten azt mondja, hogy ez benne van szórói-szóra az indokolásban. Nagyon alaposan átolvastam ezt a törvényjavaslatot, de azokat a gyakorlati és elvi őszinte okokat, amelyek arra késztették a t. igazságügyminiszter urat, hogy ezt a két szakaszt ide, az összeférhetlenségi javaslatba beállítsa, nem találtam meg. Remélem, hogy a t. igazságügyminiszter úr felszólalásában tisztázni fogja, őszintén tisztázni fogja ennek a szakasznak a hátsó gondolatait, ha vannak ilyen hátsó gondolatok, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nincsenek hátsó gondolatok benne! Semmi a világon!) és remélem, hogy felszólalásával közmegnyugvást fog kelteni, mert nemcsak én, mint felelős szerkesztő, s örömmel látom, hogy nemcsak mi felelős szerkesztők és laptulajdonosok vagyunk nyugtalanok e szakasz tekintetében, (Zaj és mozgás.) hanem a Háznak még számos tagja, akinek nincs közvetlen kapcsolata az újságírással. Ne méltóztassék tehát igénytelen felszólalásomat úgy felfogni, mintha tényleg valamely személyes érdek vezetne ebben az ügyben. Tisztán és kizárólag a közérdek vezet és a köz érdekének sérelme miatt vagyok bátor megtámadni ezt a szakaszt. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Teljesen egyetértek t. Lázár Miklós képviselőtársam felszólalásával és én is inkább ott látnék összeférhetlenséget, ahol a lapok kormánypénzből tartatnak el. Annak idején, amikor a Károlyi-kormány jött, az volt a hír, hogy be fogja szüntetni mindazokat a panamajellegü szubvenciókat, amelyeket az előző kormány különböző lapoknak folyósított azért, hogy róla dioshimnuszo- ! . ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. kat zengjenek. Abban az időben már fel is mondtak egyes kormánypárti lapok szerkesztőségeinek, de úgy látszik, a jobb érzés hamar félretolódott s a szubvenciók továbbra is folyósíttattak, mert hiszen különben ezek a lapok már rég megszűntek volna létezni. {Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Hogy ez mennyiben helytálló és mennyiben igazi, azt ibizonyítj a az a körülmény is, hogy újabban a kormány revízió alá veszi azokat a szerződéseket, amelyeket különböző kormánypárti lapokkal létesítettek. Legyen szabad nekem itt csak azt felemlítenem, hogy egy hozzám érkezett levélből arról értesültem, hogy a miniszterelnökség sajtóosztálya új megállapodást létesített a Reggeli Újság című budapesti lappal, amely szerint ez a lap havi 2700 pengő szubvenciót kap a miniszterelnökségi sajtóalapból, (Propper Sándor: Ejha!) viszont a miniszterelnökség megbízottja, Oláh János hírlapíró, aki a Magyar Távirati Iroda alkalmazottja — szó szerint így van benn a szerződésben — a «marxizmus elleni küzdelmet támogatni köteles». (Propper Sándor: Szegény Oláh!) Ez összeférhetlenség, ez tényleg a legsötétebb dolog, amikor a kormány olyan lapoknak, amelyeknek megjelenéséről és arról, hogy egyáltalában hogyan születnek meg, sokat lehetne beszélni, 2700 pengő havi szubvenciót engedélyez. Nagyon szeretném, ha a miniszterelnök úr, aki a sajtóügyek ilyen puritán kezelője, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) volna szíves letenni a Ház asztalára a Reggeli Újsággal létesített szerződést, hogy abba betekinthetést nyerjenek mindazok, akiket érdekel, hogy hogyan lehetséges az, amikor az állam redukálja tisztviselőinek fizetését, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor nap-nap után azt mondja, hogy nincsen pénze, akkor ilyen célra van 2700 pengő havonta. Amikor itt nagy nemzeti koldulást rendeznek, hogy legalább sportolóink kimehessenek Amerikába, erre a célra nincsen pénz, arra azonban, hogy kormánytámogató lapnak szubvenciót adjanak, — úgylátszik — bőségesen van pénz. Csakhogy az ennek a lapnak folyósított összeg mértékéből következtetni lehet arra, hogy az úgynevezett államszempontból fontosabb és kormánytámogató, kormánypárti lapok és napilapok menynyit kaphatnak, amikor egy hetenként megjelenő lap havonta 2700 pengő^ szubvenciót kap a miniszterelnöki sajtóirodából. T. Képviselőház! Ez a szakasz, amely ebben a törvényjavaslatban van, a legsúlyosabb sértés a politikai véleményszabadság ellen. (Farkas István: Ügy van!) Sehol, a külföldön egyetlenegy parlamentben sem létezik az, hogy a képviselőt valamely politikai ténykedésért a Háa kiadná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék megnézni a német, a cseh, az osztrák vagy bármely más parlament gyakorlatát. Sehol sem létezik az, hogy egy képviselőt politikai ténykedéséért a Ház kiadna. Ott a politikai véleményszabadságot a Házon kívül is respektálják és lehetővé teszik azt, hogy mindenki egyenlő fegyverekkel küzdhessen. Különösen fontos és fontos volna nálunk, hogy ugyanez az elv, ugyanez a gyakorlat érvényesüljön, mert hiszen nálunk olyan hivatásos feljelentők vannak, akik sportszerűen űzik a feljelentéseket. (Kabók Lajos: Ötletszerűen!) Vannak itt régi sajtóemberek, akik tudják azt, hogy van például egy Gálócsy nevezetű öreg úr, akinek nincs más dolga, mint hogy blan-