Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. javaslatba beiktassa. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Benn van a törvényjavaslat in- j dokolásában!) A javaslat indokolása nem nyújt számunkra semmi támaszt. (Zsitvay Ti- ; bor igazságügy miniszter: De igen, nagyon bő- \ ven indokolom és külföldi példákkal is alá- ! támasztom!) Ha szabad a pszichoanalízis segítségével ' ezt a rejtvényt megfejteni, akkor az az érzé- i sem, hogy a t. igazságügyminiszter úrnak az ! a felfogása, hogy a felelős szerkesztői állás, a i felelős szerkesztői hivatás és az újságkiadás j olyan veszélyes pozíció, amely arra készteti az j ezt az állást betöltő személyt, hogy éjjel-nap- ; pal en garde álljon, mert hiszen az igazság- \ ügyminiszter úr 'felfogása szerint minden pil- ; lanatban kaphat egy idézést, minden pillanat- ; ban megszólalhat a telefon, amely őt valamely közhatósághoz citálja. Mivel tehát a felelős szerkesztő az igen t. igazságügyminiszter úr jogi felfogása szerint ilyen, a hatóságok által zaklatott foglalkozást űz, tehát a független- | sége nincs meg olyan mértékben, mint amilyen i mértékben azt az igazságügyminiszter úr az j összeférhetlenségi törvény alapján a képvi- ! selők számára nélkülözhetetlennek tartja és í azt intézményesen biztosítani kívánja. A magam életének gyakorlatából, miután személyes kérdésben szólok hozzá, legyen szabad az igazságügy-miniszter úrnak elmondani hogy hosszas felelős szerkesztői praxisomban j nem éreztem egyrészt a közhatóságoknak, te- J hát az ügyészségnek és a magyar királyi állam- j rendőrségnek olyan állandó zaklatását, (Váry | Albert: így is van!) amely engemet bármilyen j mértékben akadályozott volna képviselői hiva- ! tásomban. Az igen t. igazságügyminiszter úr- j nak ez az érve tehát, őszinte sajnálatomra, meg j nem áll és legalább is az időszaki sajtó felelős j szerkesztőinek legnagyobb részére abszolúte l nem érvényes. Abban igaza van az igen t. igazságügy miniszter úrnak, hogy a felelős szerkesztői állást feltétlenül körül kellene bástyázni, de nem az:zal, hogy összeférhetlennek mondjuk azt a kép- j viselői mandátummal, hanem azzal, hogy a hatalommal szemben biztosítjuk függetlenségét, j (Ügy van! Ü9y van! balfelől.) mert nem ;a köz- [ hatóságok részéről van kitűzve egy ellenzéki, j mondjuk a hatalommal szemben álló időszaki j orgánum félős szerkesztője a zaklatásnak, ha- j nem — mondjuk meg őszintén — az eliramo- | dott évek tanulságai szerint, a felelős szerkesztő I ki van téve a zaklatásoknak a hatalom részé- j ről, amikor a hatalomnak érdekében áll, hogy bizonyos cikkek meg ne írassanak, hogy bizonyos hiteles és az utolsó szóig igaz értesülések ne lássanak napvilágot. (Ángyán Béla: Személyes tapasztalatok?) Ilyenkor a hatalomnak az a sajátsága, hogy azt mondja: ezt a nemzet érdeke kívánja. A nemzet érdeke előtt meghajolni mindenkinek kötelessége, de — Váry igen t. képviselőtársam ezt régi ügyészi praxisából bizonyára még jobban tudja, mint én — a nemzet érdeke nem mindig fedi a hatalom érdekét és nagyon gyakran előfordul, hogy a nemzet, a köz érdekében a felelős szerkesztőnek immunitást kellene élvezni valamilyen formában, hogy megállhasson a hatalom fenyegetéseivel és kísértéseivel szemben. Nyilvánvaló, hogy bármelyik időszaki lap nem lírai költőket és nem igen kitűnő mesevagy regényírókat hív meg a felelős szerkesztői pozicióra. (Mozgás.) A felelős szerkesztő irányítja a lap politikai szellemét, tehát feltétlenül valamilyen olyan egyéniséget keresnek ebbe KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 293 a pozícióba, akinek publicisztikai múltja van, vagy a politikai életben már szerepelt. (Ángyán Béla: Nevezzék főszerkesztőnek!) Erre még visszatérek; ^ hiszen ez, igen helyesen mondja képviselőtársam, kijátszása a javaslatnak. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem kijátszása!) Már most, miután nem lírai költőket, nem mese- és regényírókat hívnak meg felelős szerkesztőnek, nyilvánvaló, hogy minden lapnak felelős szerkesztője egyúttal politikus is. Ha tehát visszanézünk az elmúlt évtizedekre, mint ahogy azt az igazságügyminiszter úr is bizonyára nagyon jól tudja, a Háznak legtekintélyesebb tagjai közül számosan voltak olyanok, akik egyúttal felelős szerkesztői is voltak különböző lapoknak. Itt alludálok arra, amit gróf Hunyady Ferenc igen t. képviselőtársam mondott s amit én teljes mértekben osztok, hogy tudniillik felelős szerkesztő és kiadó akkor kerül összeférhetlenségbe, akkor reped meg a függetlensége egy képviselőnek, ha nem a nagyközönségből él a lapvállalat, amelynek Ő az élén áll, hanem közadókból, (BródyErnő: Szubvencióból!) állami vagy kormánypénzből tartatik fenn. (Br. Prónay György: Közgazdasági bevételek!) így tudnék konstruálni összeférhetlenséget, mert valóban összeférhetlennek tartom azt, hogy ujságvállalat 100, 50 vagy 25%-ig — változatos ez a skála — közadókból tartassék fenn. (Farkas István: Ügy van! De ez szabad! — Andaházi-Kasnya Béla: B. H.! — Peyer Károly: Ehhez nem mer hozzányúlni az igazságügyminiszter úr! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Dehogy nem! Az is összeférhetlen! — Br. Prónay György: Vagy közgazdasági bevétel! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Lázár Miklós: Mit ért ezalatt képviselőtársam? En tudniillik ebben rejtett gyanúsítást látok, amellyel szembeszállani a magam részéről és az újságírói hivatás részéről tartom a legnagyobb szerencsémnek, de csak akkor vagyok hajlandó ezzel szembeszállni, ha t. képviselőtársam lesz szíves bővebben és érthetőbben megmagyarázni, hogy mire céloz. En világosan beszéltem. Arról beszéltem, hogy összeférhetlennek és erkölcstelennek tartom, ha közadókból, az állampolgárok verejtékes adófilléreiiből újságokat, ujságvállalatokat támogatnak. (Ángyán Béla: Ügy is van!) Méltóztassék t. képviselőtársamnak erre válaszolni. (Ángyán Béla: Erkölcstelen az ilyen! De ilyen nincs!) Különben meg vagyok róla győződve, hogy velem ebben a tekintetben teljesen egy véleményen van. (Ángyán Béla: Teljesen egyetértünk! — Andaházi-Kasnya Béla: Egyetértenek elméletben! De a gyakorlatban más a helyzet! — Peyer Károly: A gyakorlatot majd én mindjárt elmondom!) Hogy gyakorlatilag szóljak hozzá a kérdéshez, kérdem az igen t. igazságügyminiszter urat, mi akadálya van annak, hogy a mentelmi bizottság akár a kormány, akár a^ Ház részéről kapjon olyan nyomatékos felszólítást, hogy minden mentelmi bejelentést a bejelentéstől számított 48 óra alatt intézzen el? Már abban a pillanatban felesleges ez a szakasz, mert mint beszédem elején voltam bátor kifejteni, meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. miniszter urat más cél nem vezetheti a sajtóügyekben sem, mint minden más mentelmi bejelentés esetében. Megtörténhetik különben, hogy hónapokig, sőt a Ház nyári szünete miatt esetleg fél évig is késhetik valamely ügynek az elintézése. (Zsitvay Tibor igazság40