Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. a bizottság előterjesztette, tulajdonképpen nem céloz mast, mint annak a kritikának a teljes megbénítását, amely eddig a kormány működésével szemben megnyilvánult. Ügyis sajnosán kell latnunk, hogy a magyar sajtóviszonyok mellett a sajtó legnagyobb része a kormánytól függő helyzetben van és éppen ezért helyeslem azt, amit Hunyady képviselőtársam mondott, hogy tudniillik rendelkezést kellene felvenni ebbe a paragrafusba arról is, hogy összeférhetlen helyzetben vannak a sajtónak azok a munkatársai és azok a képviselők, akik olyan lapnál dolgoznak, amely lap a kormánytól függő helyzetben van, a kormánytól szubvenciót fogad el és így a kormánytól kapja az utasításokat arranézve, hogy milyen hangnemben írja meg az egyes cikkeket. Legyünk tisztában, t. képviselőtársaim és t. Képviselőház, azzal, hogy a politikai véleménynyilvánítás lehetőségéhez hozzátartozik a sajtó is. Különösen hozzátartozik olyan országban, amilyen Magyarország, ahol nincs meg az egyesülési és gyülekezési jog törvénybeiktatása, tehát az egyesülési és gyülekezési jog szabadsága, ahol nincs meg a lehetőség arra, hogy a képviselő bármikor kifejezést adjon politikai meggyőződésének, akár választói előtt, akár nem választói előtt, ahol még ma is harcolni kell azért, hogy valamely képviselő beszámoló beszédet tudjon tartani választói előtt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ahol olyan rendelkezés van, hogy a belügyminiszter megtiltja r

— ha a képviselőnek kivételesen engedj beszámolót tartani — azt, hogy arra a beszámolóra más képviselő is elmehessen (Dinnyés Lajos: Teljesen így van! Igaza van!) és ott felszólalási joga legyen. Ilyen viszonyok mellett természetesnek kell találni, hogy a képviselők lehetőséget és módot keresnek arra, hogy valamely lapban kifejezést adjanak politikai véleményüknek. (Dinnyés Lajos: Most a nyáron sem beszélhetünk?) Ne méltóztassék ellenvetésképpen azt mondani ezzel a kritikámmal szemben, hogy hiszen semmiféle akadálya sincs a mai sajtóviszonyok mellett és a törvényjavaslat elfogadása után sem annak, hogy valamely képviselő sajtó útján szólhasson a nagyközönséghez és propagandát csináljon a maga politikai véleménynyilvánításának . (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ne méltóztassék azt mondani, hogy a korlátozó intézkedés csak ott van, hogy képviselő nem lehet a jövőben felelős szerkesztő, illetőleg amennyiben felelős szerkesztő kíván lenni, akkor a mentelmi jog rendelkezései nem vonatkoznak rá. A kettő egymástól nem választható el és azért nem lehet ilyen megítélés alá vonni, mert hiszen az csak természetes, hogy ha valamely képviselő, tehát politikus egy lapban politikai meggyőződésének kifejezést akar adni, akkor súlyt helyez arra, hogy ne a mindenkori felelős szerkesztő, aki

f esetleg lehet valamely lapnál egy egyszerű Strohmann, egy egyszerű hatalmi érdekeltség, vagy tőkeérdekeltség megbízottja, (Lázár Miklós: Ugy van!) szabja meg az irányt arra, hogy a politikus, a képviselő miképpen adjon kifejezést a^ maga politikai meggyőződésének, hanem természetes, hogy a képviselő, aki hangot akar adni a maga politikájának, aki terjeszteni akarja politikai meggyőződését, olyan pozíciót keres a lap szerkesztőségénél, amely lehetővé teszi, hogy minden ellenőrzés nélkül, a kiadónak ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. 291 minden nagyobb gáncsoskodása nélkül, adhasson kifejezést annak a véleménynek, amelyet ó jónak tart. (Lázár Miklós: így van!) Nem lehet tehát azt mondani, — erre Hunyady képviselő úr is apellál módosításában — hogy a képviselő lehet felelős szerkesztő, de akkor nem terjed ki rá a mentelmi jog. A két kérdés szorosan összefügg. Meg kell ugyanis adni a képviselőnek a lehetőséget, — éppen képviselői mivoltánál fogva — arra, hogy politikai véleményének szabadon akarjon kifejezést adni, ami a magyar sajtóviszonyok mellett és egyáltalában a sajtóviszonyok mellett csak úgy lehetséges, ha nem egyszerű munkatársa vagy cikkírója valamely lapnak, hanem igenis, irányítólag, döntőleg tud hatni valamely politikai irányváltozásra, vagy az irányítás tekintetében, és ezt csak mint felelős szerkesztő teheti meg. (Zaj.) De azért is szükséges volna, hogy ez a lehetőség megmaradjon, mert amint az előbb utaltam rá, nem lehet szó arról, hogy gyűlést tartson a képviselő és ennélfogva nincs joga a választók és a nagyközönség elé állni, ott tehát nem fejtheti ki a maga politikai véleményét s itt a Házban is olyan házszabályszerű szigorítások vannak, ^amelyek itt is lehetetlenné teszik, hogy a képviselő önállóan, szabadon fejezhesse ki véleményét. Kell tehát valahol egy olyan fórumot, olyan lehetőséget és módot találni, amely ezt lehetővé teszi s erre nincs más, mint a sajtó, amelyen keresztül szólhatok a választóközönséghez, szólhatok a nagyközönséghez, (Lázár Miklós: TTgy van!) és a magam politikai irányának megkedveltetésére a közönség megnyerésére megtehetem mindazokat az intézkedéseket, amelyeket meg kell és meg akarok tenni. (Lázár Miklós: Nem lírai költőket tesznek meg felelős szerkesztőknek!) Egyébként is az általános tárgyalás alkalmával már utaltunk arra, hogy tulajdonképpen ez a kérdés nem is tartozik ide az összeférhetlenségi kérdéshez. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Semmi köze nincs ennek a kérdésnek az összeférhetlenség szabályához. Ez a kérdés vonatkozhatik sajtórendelkezésekre, érinthet sajtórendelkezéseket, érinthet mentelmi jogi kérdéseket, ide azonban csak erőszakoltan hozta a miniszter úr, csak azért, — amint előttem szóló képviselőtársam nagyon helyesen rámutatott — hogy a Népszava kritikáját megnyirbálja, lehetetlenné tegye es megakadályozza. Ez ellen a vegyes felvágott ellen, amely a javaslatnak ebben a paragrafusában van, a legélénkebben tiltakoznom kell. Abban is tökéletesen igaza van Farkas képviselőtársamnak, midőn rámutat arra az anomáliára és ellentétre, hogy tudniillik az igazságügyminiszter úrnak nem fáj, hogy annak a képviselőnek az ügye, aki csalásokat és sikkasztásokat követ el, aki vagyonelleni deliktumokat követ el, vagy a büntetőtörvénykönyv más paragrafusai alá eső bűncselekményt követ el, talán elkésve kerül a bíróság elé, ellenben, ha valaki kritikai megnyilatkozást közöl egy lapban, az már fáj a kormányzatnak, fáj az igazságügyminiszternek, s akkor az igazságügyminiszter azt már gyorsan a bírói nyaktiló alá akarja bocsátani. A törvényjavaslat indokolásában a következő található (olvassa): «A gyakorlatban tudniillik úgy alakul a helyzet, hogy amennyiben valamely sajtójogi közlemény ^névtelenül jelenik meg és a közlemény alapján eljárást kell indítani, a hatóság elsősorban a szerkesz-