Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-111

290 Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 1932. évi június 27-én, hétfőn. mázasát jelentette. Ha ebben a törvényjavaslatban benne marad ez a szakasz, a jövőben ilyesmi történhet és a Népszava ezt nem írhatja meg, vagy ha megírja, azzal kell azonnal számolnia, hogy rácsap a kormányzat és miután a felelős szerkesztő összeférhetlen helyzetben van, vagyis a mentelmi jog nem védi, akkor .azon melegében eljárhatnak ellene. Különösen az a tény, hogy ma nincs esküdtbíráskodás, amely elé az 1914 : XIV. te. tulajdonképpen utalja a sajtófelelősségi eljárásokat, még súlyosabb helyzetbe juttatja a cikk íróját és egész dühével, egész haragjával támadhat rá a rendszer arra, aki a rendszer ténykedését bármilyen formában nyilvánosságra hozza sajtó útján. Azonkívül, hogy a Népszavát sújtja ez a szakasz, úgy vélem, hogy a szociáldemokrata munkásszervezeteknek szaklapjait is sújtja, mert ezek a szaklapok is időszaki lapok, hiszen egy hónapnál nem nagyobb időszakonként jelennek meg, hanem ezen belüli időszakokban, tehát a különböző szakszervezetek hivatalos lapjait sem szerkesztheti majd országgyűlési képvdselő. Így tehát ezeket a szakszervezeti szaklapokat is abba a helyzetbe juttatja a kormányzat a törvényjavaslatba foglalt 9. §-szal, amilyen helyzetbe kívánja juttatni a Népszavát. Ezt még azzal is szigorítja, bővíti, hogy nemcsak önmagáról hárítja el a kritika lehetőségét, a kritika jogát, hanem elhárítja még a kapitalizmus felől is, leghűségesebb fegyvertársáról, mert ia kormány és a kapitalizmus egymást teljesen megértve halad, hiszen a törvényalkotás is olyan módon történik, hogy az a kapitalizmust ne bántsa, a kapitalizmus jogait ne csorbítsa. így hálálja meg a kormány a kapitalizmusnak azt a támogatást, amelyet a kormánnyal szemben mindenkor tanúsít, hogy nemcsak egy politikai lapot szolgáltat ki teljes egészében a maga dühének és eljárási lehetőségének, hanem a szociáldemokrata alapon álló szakszervezetek szaklapjait is megfosztja attól a lehetőségtől, hogy országgyűlési képviselő szerkessze azt a lapot. Ha tehát egy ilyen szaklapban megjelenik egy cikk, amely a kapitalizmussal áll szemben, amely támadja ia kapitalizmusnak mérhetetlen, módfeletti kizsákmányoló ténykedését, akkor ott is íziben rátörhet a felelős szerkesztőre, mert vagy öszszeférhetlen, vagy nem védi a mentelmi jog és ez azt jelenti, hogy ezeket a lapokat, a Népszavát, a munkások szaklapjait megfosztja attól a lehetőségtől, hogy olyan kritikát gyakoroljanak a kormány politikai ténykedése, általában az országban történő események felett, vagy a kapitalizmus ténykedése felett, amilyet az méltán megérdemel. Nem szabad, nem lehet ilyen intézkedésnek megmaradnia és éppen ezért én is arra kérem a kormányt, tessék az utolsó pillanatban meggondolni, tessék meggondolni azt, hogy ilyen súlyos rendelkezést mégsem szabad bennehagyni. (Buchinger Manó: Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam!) Hunyady képviselőtársam egy módosítást megindokolt, azzal semmiképpen sem tudok egyetérteni. Az előttem valahogyan úgy tűnik fel, mint fából vaskarlka. Az egész szakasz törlése az, ami helyes. (Gr. Hunyady Ferenc: Jogot el nem vesz, visszaélést megszüntet!) Engedelmet kérek, helyes-e azt a képviselőt, iaki egyben újságot szerkeszt, tehát szerkesztő, teljesen kiszolgáltatni, míg ellenben — helyesen mondotta Farkas képviselőtársam — súlyosabb ténykedést elkövető képviselő pedig mégis megmaradjon a mentelmi jog messzemenő védelme alatt? (Gr. Hunyady Ferenc: Azt is reformálni kell!) Ez olyan hallatlan igazságtalanság, amelyet meghagyni nem szabad. (Propper Sándor: Csalni szabad, csak szerkeszteni nem!) Hunyady képviselő úr úgy gondolja, hogy törölni kell a 9. § első részét, amely azt foglalja magában, hogy az országgyűlés tagja összeférhetlen helyzetben van, ha időszaki lap felelős szerkesztője vagy kiadója. Szerintem ezt törölni kell, vagyis Hunyady Ferenc képviselő úr szerint nem kerül összeférhetlen helyzetbe a felelős szerkesztő-képviselő. (Gaal Gaston: Vagyis lehet képviselő!) Lehet képviselő, ellenben a mentelmi jog őt nem védi ebben a, minőségében, (Gaal Gaston: Szerkesztői minőségében!) de mint képviselőt, (Gaal Gaston: Mint képviselőt nem!) a Képviselőház tagját nem. (Peyer Károly: Ha váltót hamisít, ugyanakkor védi! — Gr. Hunyady Ferenc: Ezt is meg kell szüntetni! Az egész mentelmi jog reformra szorul!) Akkor tessék előállani a mentelmi jogi reformmal, azonban lehetetlenség, hogy az összeférhetlenségi törvény kapcsán csempésszenek be olyan szakaszt, amely ennyire megkülönbözteti a Képviselőház^ tagjait, mert igenis voltak már ennek a Háznak tagjai, akik csalást és ehhez hasonló súlyos .visszaéléseket követtek el és sikerült nekik esztendőkig, sőt ennél hosszabb ideig elhúzni ügyük letárgyalását és ez a helyzet fennálljon most továbbra is. Csak természetes, hogy kifogásoljuk, hogy amikor ez a helyzet az egyéni cselekményekre fennáll, továbbra is a mentelmi jog védelme kiterjedjen a csalásra, sikkasztásra és a képviselőt nem lehet azonnal, hanem csak mentelmi jogának felfüggesztése után ilyen cselekményekért kérdőre vonni, míg a lapszerkesztésre, vagy a lapszerkesztési tevékenységből eredő cselekményekre a mentelmi jog védelme ne álljon fenn. (Büchler József: Nagyobb bűn ez, mint a csalás?) Itt világos a tendencia. Hiába iparkodnak ezt leplezni, ezt leplezni nem lehet. A kormánynak kényelmetlen lenne az

; ha a Népszava, a munkások egyetlen politikai, naponként megjelenő lapja mindenkor figyelemmel kísérné az egész országban folyó jelenségeket és amidőn olyasmit tapasztal, amelyet meg kell írnia, amelyet a nyilvánosság elé kell hoznia, azt megírja ügy, ahogyan megtörtént. Ez a kormánynak kényelmetlen. A kormány azt szeretné, ha a jövőben ez nem lenne lehetséges és éppen azért, hogy ez így legyen, ebbe az összeférhetlenségi törvényjavaslatba belefoglalnak egy szakaszt, a 9. %-i, amelynek alapján kikapcsolhatja a politikai ellenfelét és kiszolgáltatja annak a bíróságnak, amelyről már elég bőséges tapasztalatunk van, hogy amidőn a Népszava munkatársairól van szó, milyen súlyos büntetéseket ró ki, míg egyéb esetekben ezeket a súlyos büntetéseket nem tapasztaltuk. Nincs ^esküdtbíráskodás, annál jogosabban lehet tehát kifogásolni ennek a szakasznak bennhagyását és ezért igen helyeslem, hogy Györki és Propper képviselőtársaim a szakasz törlését indítványozták és én ehhez az indítványhoz csatlakozom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A törvényjavaslat^. §-a kodifikálni akarja a kritika elnémítasát, mert ez a paragrafus abban a szövegezésben, amelyben a miniszter úr, illetőleg