Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

20 Az országgyűlés képviselőházának nak ilyen érdekeltségei, úgyhogy a gabonamornopólium rendszere nyilván csak azért szükséges ott, hogy ezen a téren is meg tudja magát védelmezni. De — ismételten mondom. — nem látom az okát, hogy miért lehetne ez ÍX'A clKtldály. Ezen a téren tehát mi a kormánytól nyilatkozatokat várunk és követelünk. Tudni akarjuk, hogy miért késik ez a megegyezés, tudni akarjuk, mik az igazi akadályai, mik az új akadályai ennek a megegyezésnek és tudni akarjuk, meddig akarja folytatni a kormány ezt az áldatlan vámháborút Csehszlovákiával szemben, iamennyiben ez minket — amint hallottuk éppen az imént Éber t. képviselőtársam beszédéből — hátrányosan érintett, hallottuk, micsoda óriása 'hátrányokkal járt a vámháború a mi érdekeink szempontjából. Valósággal megdöbbentő adatok voltak azok, amelyeket Éber képviselőtársunk itt felemlített és az a kritika, amelyet a képviselő úr ehhez >a tényhez hozzáfűzött, igazán teljesen jogosult és a magunk részéről is ehhez a kritikához legfeljebb csatlakozni tudnánk. Most pedig mindezek tetejébe látjuk az új behozatali tilalmak nagy listáját és újból nem tudjuk, hogy voltaképpen mit jelentenek ezek, újból nem tudjuk, hogy ezekre a behozatali tilalmakra voltaképpen miért volt szükség. Nem tudjuk, hogy ezeknek az új torlaszoknak mi lesz majd a hatásuk (Propper Sándor: Uj panamalehetőségek! — Fábián Béla: Lánc, lánc, eszterlánc!) és nagyon is érdekel bennünket, hogy tulajdonképpen milyen gazdasági szempontok tették parancsolóvá ennek az új tilalmi listának a felállítását és nem a politikai gyűlölködés kap-e majd itt új anyagot és új tápot. T. Ház! Ma reggel napirend előtt egyik képviselőtársunk szóvátette itt Kothermere lord legutóbbi reánk vonatkozó nyilatkozatát, amely nyilatkozatban többek között azt hallottuk, hogy a magyar revizionista körök azt mondják, hajlandók a szomszéd államokkal való gazdasági szövetkezésekre, ha Trianon igazságtalanságait jóváteszik. Abban nincs véleményeltérés .ebben a Házban, hogy Tiranon igazságtalanságait igenis, jóvá kell tenni, (Helyeslés balfelől.) de véleményem szerint Trianon igazságtalanságainak jóvátételéhez az út a gazdasági szövetkezéseken és a gazdasági összeállásokon keresztül vezet, ami éppen fordítottja annak, mint amit ezek az egyesületek kiáltványaikban és határozataikban hangoztatnak. Meg akarom még f röviden említeni azt, hogy ez a felhatalmazás, amelyet ez a javaslat céloz, voltaképpen nem egyéb tendenciájú, mint olyan, amely arra alkalmas, hogy ez a kormány teljhatalmát ezen a téren is fokozza (Fábián Béla: Ügy van!) Nem látom ennek semmi indokát, nem látom ennek semmi szükségét. Nem jelentene ez egyebet, mint annak a diktatúrának, amelyet a kormány amúgyis alkalmaz szinte minden területen, egy új területre való kiterjesztését, vagy egy új területen való tökéletesítését. (Farkas István: Es új panamák lehetőségét teremti meg!) Ez annál szükségtelenebb, mert a kormány azzal a hatalmával, • amely felett rendelkezik, eddig sem élt úgy, hogy bizalomkeltő lehessen. Ezeket kívántam csak röviden megjegyezni. Gazdasági életünk pang, dermedt, meghalt, a munkanélküliek száma nőttön-nő, a magyar dolgozók nyomora határt nem ismer, pusztul az egész ország, (Ügy van! Ügy van! a szélső10'4. ülése 1932 június 1^,-én, kedden. baloldalon.) az úgynevezett nagy európai tervek még messze vannak. Ezért újból hangoztatjuk és aláhúzzuk azt a követelésünket, hogy igyekezzék a kormány szomszédtól szomszédhoz menve, olyan gazdasági kapcsolatokat és összeköttetéseket létesíteni, amelyek végre munkaalkalmakat jelentenek, (Kabók Lajos: Ez volna a fontos!) amelyek kilátást nyújtanak ennek a tarthatatlan gazdasági nyomorúságnak a megszüntetésére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kövessen el mindent a kormány, a lehetetlent is tegye lehetővé, hogy ezen a téren végre nyújtson valamit ennek az országnak. A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A kormány által benyújtott törvényjaslat, amely a külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szól, csak kifejlesztése annak a diktatúra-hálózatnak, amelyet a kormányzati rendszer Magyarországon tíz esztendő alatt olyan nagy mértékben épített ki. Meggyőződésem szerint az egész kérdésnek külön aktualitást ad az, hogy a kormánynak e törvényjavaslat kapcsán módjában lesz az olasz szerződést, illetőleg azokat a megállapodásokat, amelyeket a kormány Olaszországgal kötött, a Képviselőház elmellőzésévei aláírni, mert ezután a Képviselőház csak utólagosan vesz majd tudomást azokról a rendeletekről, amelyeket a kormány kiad, amennyiben a kormánynak módjában lesz az országgyűlésnek csak bejelenteni azokat a rendeleteket,^ amelyekéét e törvényes felhatalmazás alapján kibocsát. Általában Magyarország nagyon újdonsült állam a külkereskedelmi kérdések és tárgyalások tekintetében. Nekünk ez újdonság és az ország nagyon nehezen tanult bele Ausztriával való kapcsolatai után abba, hogy önállóan folytassa le a külállamokkal való tárgyalásokat. Amíg Ausztriával együtt voltunk, addig abban a szerencsés szituációban voltunk, hogy nem kellett gondoskodnunk arról, hogy a magunk terményfeleslegeit hol helyezzük el. Az Osztrák-Magyar Monarchia úgynevezett önellátó terület volt, ahol el lehetett helyezni a magyar búzát, a magyar marhát, a magyar disznót és annak a magyar parasztnak és gazdatársadalomnak, amely évtizedeken keresztül kemény harcokat vívott az Ausztriával való közösség ellen, tulajdonképpen most kell a tudatára ébrednie annak, hogy milyen gondtalan életet r folytatott az Osztrák-Magyar Monarchiában. A magyar politikai élet és a magyar gazdasági élet tulajdonképpen a külkereskedelmi szerződésekből és a külpolitikai viszonylatokból nem ismert mást, mint azokat a tárgyalásokat, amelyeket Ausztriával folytattak t a kvóta kérdésében és már óriási nagy világpolitikai esemény volt a magyar viszonyok tekintetében, ha egy annabergi csatlakozásnak nemzetpolitikai és gazdaságpolitikai jelentőségéről hallottunk. Éppen ezért ma, amikor Magyarországnak, egy világháború szörnyű vérzivatarából kikerülve, Európa közepén a maga megélhetéséről kell gondoskodnia, meggyőződésem szerint minden egyes külkereskedelmi, külpolitikai és külső gazdasági kérdésnek fokozott jelentőségét kell tulajdonítanunk.^ Fokozott jelentőséget azért, mert mi abból élünk, amit el tudunk adni. Nem igaz az, hogy Ma-