Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 10Í. ülése 1932 június lU-én, kedden. 21 gyarország azokból a termeivényekből él, amelyeket itthon termel és amelyeket itthon maga elfogyaszt. Az ország nem azokból a termeivényekből él, amelyeket maga elfogyaszt, hanem azokból, amelyeket külföldön elad. Nekünk azt kell látnunk, hogy körül vagyunk véve egy olyan szörnyűséges kínai fallal, amely nemcsak az ország levegőjét zárja el, hanem egyáltalában elzár minket minden olyan területtől, amely Magyarországgal szemben a fogyasztópiac szerepét tölthetné be. Nekem általában van erről a kérdésről egj megjegyzésem és véleményem: Az a meggyőződésem, hogy mindazok a kereskedelmi szerződéseik és külpolitikai tárgyalások, amelyeket ma Európában folytatnak, nemcsak hogy reménytelenségre vannak kárhoztatva, de a napi pepecselésnél sem jelentenek többet Mert ha az egyik államnak sikerül a másik állammal szemben egy kereskedelmi tárgyalás kapcsán valami előnyt szerezni, ez arra az országra nézve talán pillanatnyi előnyt jelent, de meg kell állapítanunk azt, hogy ha Európa tovább fogja folytatni a kereskedelmi szerződéseknek azt a politikáját, amelyet eddig folytatott, ez Európa valamennyi országát romlásba fogja vinni. Ebben^ a politikában ugyanis teljesen megszűnt a régi kereskedelmi szerződéseknek az a koncepciója, amely megvolt a múltban, mert megszűnt az a helyzet, amely régen volt. Ha régen megkötöttek tíz évre egy kereskedelmi szerződést, úgy az tíz évig érvényben volt, de ha ma kötnek meg egy kereskedelmi szerződést, akkor senki seim tudja, hogy holnap nem fogják-e felmondani, senki sem tudja, hogy holnap felmondás nélkül nem fogják-e annak a kereskedelmi .szerződésnek érvényét megszüntetni. (Ügy van! Ügy van!) A régi világban a kereskedelmi szerződés jelentette a kereskedelmi összeköttetést az államok között, ma viszont azt jelenti, hogy miként lehet az egyik államnak megakadályoznia azt, hogy a másik állam őhozzá importálhasson. Ez egy világbetegség, ez egy világkatasztrófa. Msrt amint a Mons Saoer-re kivonult plebejusokkal kapcsolatban keletkezett a régi római mese, amely szerint nem lehet az ember egyes tagjainak^ elmiellőzésével az emberi testnek élni, úgy az én hitem és meggyződésem az, hogy az a szörnyű . és az a katasztrofális világháború, amely 1918 óta Európában folyik, amely kezdetét vette a békeszerződések megalkotásával, vette a saint-germaini, a trianoni, tehát a Paris körüli békék megkötésével, — mert hiszen ezek a békék új világháború kezdeteit jelentik Európára nézve, — egy szörnyűséges, soha nem^ látott _ katasztrófát fog előidézni, ha Európa néneinek nem jön meg az eszük. Mit jelent az a katasztrófa, amelyben ma Európa népei élnek? Jelenti azt, hogy az ipari állani nem tud exportálni azért, mert a mezőgazdasági állam elzárja előle határait. Jelenti azt, hogy a mezőgazdasági állam megfullad sajái zsírjában, mert hiszen Magyarországra nézve elkövetkezett az az idő, amelyről a XVIIT század végén meséltek, amelyről azt hittük, hogy az csak az iskolakönyvek meséje. Elkövetkezett az az idő, amikor itt jófotrmán a bort olesó'bban adjálk, mint amennyibe a hordó kerül, amikor ebben az országban van a legfinomabb hizlalt marha, s azt nem lehet eladni, itt van ebben az országban a legremekebb, acélos búza, s nem lehet eladni, itt vannak ebhen az országban a legkiválóbb, a legtehetségesebb munkaerők, amelyeket nem lehet kihasználni — azért, mert az országnak olyan a szituációja, hogy a legremekebb, lognagy; szerűbb teratélvényeit a külföldre nem. tudja I eladni. Európában azonban nem egyedül a mi szi! tuációnk ez, hanem az európai gazdasági elzár! kózás következményeképpen ez az általános j európai helyzet. És ha ez az európai politika fenn fog maradni, hogy a világháború, mint gazdasági háború folytatódik tovább, akkor I ebből egy olyan szörnyűséges katasztrófa fog következni, amely csak egy újabb világháborúra vezethet, mert a népek, amelyek a kereskedelmi szerződések útján nem tudják megoldani életük legfontosabb problémáit, a fegyverekhez fognak apelálni — hacsak nem jön meg a népeknek az eszük. Ez azonban nem a népektől függ, mert — sajnos — a népek vezetőinek nem jön meg az eszük.- S én bármenynyire tisztelettel viseltetem is az európai nagy politikának mai felelős tényezőivel szemben, sajnos, meg kell állapítanom, hogy nem igaz az a latin közmondás, amely szerint kevés bölcseséggel kormányozzák a világot, mert meg kell állapítanunk, hogy bölcseseg nélkül kormányozzák a világot. Mert mindazok az emberek, akik ma Európát kormányozzák, megfeledkeznek arról, hogy itt volt 1914-től 1918-ig egy világháború, amely tízmillió élő embert tett halottá, és megfeledkeznek arról, hogy Európa politikusainak más is lehet a feladata, mint a pepecselés, hogy egy szörnyűséges európai katasztrófa elhárítása is lehet a feladata. Ennem nagyon értem a diplomácia nyelvét, mégis, olvasva a tegnapi napon egy nyilatkozatot, amely a diplomácia nyelvén van megszövegezve, és olvasom ezt tizennégy esztendővel a világháború után, állítólag egy új európai politika kezdetén, elszörnyedek. Mert el kell szörnyednem azon, ha a párisi konferenciáról leadott tudósításban azt olvasom (olvassa): «Nagyon boldognak éreztem magam, amikor elfogadhattam Herriot miniszterelnök meghívását. A nemzetközi politika problémái nagyon súlyosak, a lausannei konferencia éppen azért nem kecsegtet nagyon barátságos kilátásokkal, de a párisi tárgyalások semmiképpen sem cáfoltak arra, amit Londonban vártak.» Hát igen t. Ház, megérteni ezt én nem tudom. Én magamat »eléggé újságolvasó, művelt, intelligens embernek tartom, de ezt tegnap egész délután folyton olvastam és nem tudtam megérteni, hogy mi lehet ebben, hogy mit jelenthet ez a nyilatkozót, mi ennek az eleje, mi ennek a hátulja, mit jelenthet ez magyarra lefordítva. (Mojzes János: Éppen olyan értelmetlen, mint akik csinálták!) Ha Európa népei olvassák ezt a nyilatkozatot és olvassák azokat a nyilatkozatokat, amelyek

1 a világkonferenciákról kiadatnak, akkor minden ember, aki a harctéren volt, aki a lövészárkokban szembenállott a gépfegyverekkel és^ hajóágyúkkal, reszketve gondol arra: hát ezért feküdtünk négy esztendeig a lövészárokban?Ezért kellett a mi anyáinknak

1 sírva és reszketve várni, hogy rózsaszínű levelezőlapot kap-e másnap, vagy gyászkeretes borítékot? Ezért pusztult el Európában tízmillió ember, hogy az európai konferenciákról olyan nyilatkozatokat adjanak ki, mint a milyeneket most kiadnak?- (Mojzes János: Ezek mellett az orvosok mellett meghal a beteg!) Nemcsak a beteg hal meg, hanem meggyőződésem az, hogy amennyiben nem fog ezeken a dolgokon, a kereskedelmi szerződéseken változtatás történni, abban az esetben el fog pusztulni az egész európai kultúra. (Mojzes János: Nem a Taszilóknak és Arisztideknek kellene csinálni a po-