Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-104

Az országgyűlés képviselőházának 1 OU. ülése 1932 június li-én, kedden. 19 hogy az, amit Milotay úr Magyarországon is a szociáldemokrácia ellen művel, már nem is szociaüstafalás, hanem közeljár a szadizmus, a népgyűlölő szadizmus határához. (Farkas Ist­ván: Csendőr utáni kiabálás! — Felkiáltások jobbfelől: Nem kell csendőr! — Kertész Mik­lós: Hitlerrel együtt imádja Wo tant! — Prop­per Sándor: Az ősgermán pogányság szószó­lója a keresztény Magyarországon!) Egyébként visszatérve témámra, nekem az a felfogásom, hogy abban a protekcionizmus­ban és abban a gazdasági politikában, amely ma újból előreveti árnyékát, bizonyos törvény­szerűség nyilvánul meg. A hitlerizmusnak és a fasizmusnak ideológiájában is a nacionaliz­mus túlfűtöttsége^ ütközik M, a nemzeti szuve­renitás gondolatának az értelmetlenségig ju­ott egzaltáltságávai r (Kertész Miklós: Ettől hull darabokra Európa!) és egészen természe­tes, hogy ilyen orientálódás és ilyen gondolko­zás azután a politikai és gazdasági konfliktu­soknak melegágya. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az orientáció, ez a gon­dolkodás, ez a világszemlélet az, amely alatt Európa népei most már olyan régen szenved­nek es amely miatt legfontosabb életérdekeik és életfeltételeik nem tudnak érvényesülni. Ennek a hitlerizmusnak és fasizmusnak ideológiája reakciós, vak, ez nem akar látni és nem akar tudni semmit, ez nem akarja tudo­másul venni, hogy a kapitalizmusnak, a kapi­talista termelési módnak az Európában és az egész világon való mai termelési módnak fej­lődése következtében csak két lehetősége van: vagy valahogy beleilleszkedni a világgazda­sági összefüggések keretében, vagy vegetálni, nyomorultan elpusztulni. (Úgy van! a szélső­baloldalon.) Harmadik lehetőség nincs! Ezek az ilyen beállítottságú pártok és párttöredékek azonban ezt nem látják és nem vesznek tudo­mást róla; azt hirdetik tömegeiknek, igazán félrevezetett tömegeiknek egy-egy országban, hogy katonailag is leszámolnak; leszámolnak az egész világgal. Ugyanígy gazdasági vonat­kozásban is demagógia az egyetlen tulajdon­képpeni programmjuk (Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) és mint ilyen, kártevő és pusztító egész Európában. A mi viszonyainkra való tekintettel végül is azt szeretném tudni és megkérdezni a kor­mánytól, hogy mikor hagyunk fel azzal az ál­talános politikával, amelyben bizonyos ok'oklból való politikai szimpátiának alárendeljük a mi legfontosabb gazdasági érdekeiket is. Itt van az országnak Olaszországgal szemben tanúsí­tott általános politikája és itt vannak Olaszor­szággal való gazdasági kapcsolataink. Túlzás az, ha megállapítjuk, hogy mi Olaszországtól eddig is, most is és ezután is csak frázisokat kanunk? Szines frázisokat és jelszavakat ka­punk, de nem kapunk gazdasági megrendelése­ket. (Kai) ók Lajos: Fagylaltüzletet!) Rá kell itt újból mutatnom arra, hogy a múlt héten Fábián t. képviselőtársam kérdést inézett a kormányhoz, mi igaz abból, hogy az új olasz kereskedelmi szerződésben (Halijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) a Magyarország­gal szemben való vámtételeket olyan horribilis módon emelték, hogy ez tiszta és nyilvánvaló megkárosítása a magyar gazdasági érdekek­nek. A Képviselőház kapott is válaszképpen valamelyes felolvasott nyilatkozatot, de abban a nyilatkozatban éppen arról, ami ennek a problémának ugrópontja, nem volt semmi, ép pen a vámtételek felemelése nem volt semi­lyeu válasz és nem volt semmi ilyen kijelentés, úgyhogy most kénytelenek vagyunk mi is ezt a kérdést itt felvetni és feleletet reklamálni. Ami például ma az új Németországban törté­nik, ami kifejezésre jut a Papen-kormánynak ebben az említett prograrnm-nyilatkozatában, az semmi egyéb, mint kópiája a Mussolini ál­tal hirdetett gabonacsatának, semmi más, mint kópiája, igenis kópiája, igenis majmolása an­nak a jelszavas politikának, amely Mussolini­ban találta meg nagymesterét. És ha azt mon dotta Eckhardt t. képviselőtársam, hogy ő nem siratja a weimari Németországot, akkor én ez­zel szemben azt mondom: de igen, siratnunk kell, (Farkas István: Európa sorsa attól függ, hogy lesz-e weimari alkotmány! Máskép el­pusztulunk!) hogy nekünk fasizmus nótájára kell táncolnunk és jelszavas politika közben gazdasági érdekeink valóságos Csáky szalmája lesznek. T. Ház! Még néhány szót kívánok szólni a csehszlovák relációs kérdésről, csehszlovák kereskedelmi kapcsolataink valóságos Odisz­szeájáról. Nem tudom, voltaképpen mi az oka annak, hogy a csehszlovák kereskedelmi szer­ződés megkötésében, a csehszlovák vámháború megszüntetésében nem megyünk előre. Hallot­tunk itt már sokféle nyilatkozatot, hallottuk néhány nappal vagy talán egy-két héttel ez­előtt azt a hivatalos nyilatkozatot, hogy a csehszlovák kereskedelmi szerződéssel volta­képpen rendben volnánk és csak két pont az, amely körül még differenciák vannak, az egyik a kiiring kérdése, a másik az állategészségügy kérdése. Sőt hallottunk olyan nyilatkozatot is, hogy megvan a megállapodás ahíban a tekin­tetben, hogy egymillió métermázsában szab­ták meg a mi gabonakivitelünk lehetőségét. Erről is volt már ebbeni a Házban nyilatkozat, hia jól emlékszem.. Most pedig állítólag megint megakadt minden, megakadt állítólag azért, mert Csehszlovákiában gabonakiviteli monopó­liumot terveznek és erre az új monopóliumna vonatkozó terv lett volna az, amely halomra döntötte volna mindazokat a kísérletezéseket és próbálkozásokat, amelyek a csehekkel való ren­des kereskedelmi viszony helyreállítására vo­natkoztak. Őszintén szólva, nem tudom megérteni, hogy miért lehetne a Csehszlovákiában életbelépte­fcendo gazdasági gabonakiviteli monopólium afc akadálya annak, hogy Csehszlovákiával meg­állapodjunk. Végre is magának a monopólium­nak rendszere nem zárja ki annak lehetőségét, hogy mi azzal az országgal megegyezzünk. Rá­mutathatok arra, hogy ha nem is monopólium formájában, de mégis annak lényege szerint itt is körülbelül hasonló módon szabályozták a gabonakivitel kérdését. Hi&zen csak a Futuran keresztül lehet az országból gabonát kivinni. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Az tavaly volt! — Farkas István: A Futura által kijelölt cégeknek lelhet! Tehát van egy cent­rum! — Kenéz Béla kereskedelemügyi minisz­ter: Tavaly volt így!) Nem tudom megérteni, hogy maga iaí gabonamonopólium rendszere miért lehetne akadálya annak, hogy mi végre Csehszlovákiával rendbejöjjünk. Hiszen bármi nem vagyunk hivatottak, hogy partnerünk ér­dekeit védelmezzük, — tőlem távol áll ilyesmi — de nem szabad a méltánytalanság terén odáig elmennünk, hogy elzárkózzunk az elől a tény elől, hogy elvégre CseHiszlovákiának más országokkal szemben is (Farkas István: Egy hónap múlva esedékes a gabonakivitel!) igye; keznie és törekednie kell arra, hogy gazdasági érdekszféráit, piacait megvédje. Neki Romá­niával szemben; Jugoszláviával szemben is van­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom