Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Àz országgyűlés képviselőházának liö kérdéseket, amelyek a mezőgazdaság válságával, a társadalmi nyomorúsággal együtt járnak, megtárgyalják? Nem engedik ezeket a kérdéseket megtárgyalni. Mit pepecselünk ezzel az összefértetlenséggel? Mi ez? Játék, uraimba szavakkal, tisztára játék! Sokkal nagyobb, mélyebb bajok vannak itt s ezt sem tudják elintézni. Meg fog maradni minden a régiben, sőt még rosszabb lesz, mint eddig, de az általános nyomorúság kérdésével s a lehetőségek kutatásával egyáltalában nem foglalkoznak. En figyelmeztetem és egyben kérem az urakat; felforgatást senki sem akar, de a vége nem lehet más, ez adva van a kormányzati rendszerünkből,, amely nem tudja és nem is akarja megfogni a kérdéseket a maguk érdemi részénél, hanem felületes látszatintézkedéseket csinál. (Büchler József: Választójog nincs!) Hivatkozhatnám olyan agrárintézkedésekre, amelyeket már régen meghoztak, törvényben biztosítottak, s mégsem tudják azokat végrehajtani. Ezen a területen is hézagok, hibák vannak. A terheket egyoldalúan a többi társadalmi rétegek fogják viselni. Mi igenis, követeljük a lakbérek leszállítását az egész vonalon, kereskedőnek, iparosnak, mindenkinek. A ház az egyetlen vagyon, amelyet teljesen átmentettek a háborúban és az inflációban, sőt vagyont is szereztek vele, mert az inflációban rossz pénzzel fizették ki a régi amortizációs tartozásokat, s most itt van a házbirtok arany értékben. Mégis fenntartják a lakbéreket, amikor pedig az a helyzet, hogy az ipar és kereskedelem nem bírja fizetni ezeket a lakbéreket. Fenntartják akkor, amikor leszállt a munkabér, a középosztály keresete lecsökkent, a megélhetés élettartama bizonytalan» a munkásosztály keresete lecsökkent, s a nagy tömeg kereset nélkül van. Miért nem gondolunk arra, hogy a lakbéreket leszállítsuk, ennél az uzsoratőkénél? Tessék Budapesten szétnézni; vannak emberek, bankok, részvénytársaságok, biztosító intézetek, amelyek 5—10— 20 házzal rendelkeznek. Ez a kitűnő vagyon többet ér, mint a nagybirtok, mint a bank, mert a házvagyont biztosította Vass József a kereszténypártnak s ennek a parlamentnek segítségével. Parisban, Bécsben, Berlinben olcsóbbak a lakások, mint itt. Parisban ma is megvan a kötöttség, nálunk felszabadították a lakásokat. s a vidéken és Pest környékén garázdálkodnak egyes városokban. Paris, a leggazdagabb, győző állam fővárosa nem szabadította fel a lakásokat. Nem gondolják, hogy ott, ahol a polgárság tömegeinek érdekeit védik, sokkal szilárdabb a nemzeti érzés s ott a nemzeti szempontok sokkal jobban tudnak érvényesülni, mint ahogyan érvényesülnek itt?! Kérem a t. Házat, méltóztassék indítványomat elfogadni, hogy mód és alkalom legyen arra, hogy az egész gazdasági helyzetet s a teendő intézkedéseket a Ház megvitassa. (Helyeslés a szêlsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Ház! Nem tudom, jól értettem-e Farkas t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy ő szemben az elnöki indítvánnyal, amely a legközelebbi ülést hétfő délelőtt 10 órára kérte kitüzetni, a maga részéről azt az indítványt tette, hogy kedden délelőtt 10 órára tűzzék ki az ülést. Amennyiben jól értettem, azt hiszem, ez az ő részéről csak félreértés leihet, (Farkas István: Ügy van té, ülése 1932 június tU-én, pénteken. 265 védés!) mert hiszen ha az elnök úr előbb kívánja a Házat dolgoztatni, nem hiszem, hogy a szociáldemokratapártnak az volna a célja, tendenciája, hogy későbbi napon kezdjünk el dolgozni. Ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, de én ebben a tekintetben inkább az elnök úr javaslatát teszem magamévá, hogy igenis, kezdjünk dolgozni, ha egyáltalán dolognak lehet nevezni azt, amit végzünk, hétfőn délelőtt 10 órakor, szóval az elnök úr javaslatát fogadom el. Kénytelen vagyok azonban t. képviselőtársamnak egy-két megjegyzésére a magam tiszteletteljes véleményét megmondani. T. képviselőtársam felhozta a boletta intézményét, mint egy abszolút igazságtalan és helytelen megoldását a mezőgazdaság támogatásának. Ebben a tekintetben én teljes mértékben osztozom az ő felfogásában, mert már az eredeti bolettajavaslatnál megmondottam, hogy ez a mezőgazdaság szempontjából is abszolút igazságtalan elbánás, minthogy kizárólag csak a gabona-, speciálisan búza és rozstermelő gazdákat, segíti, az összes többi gazda-kategóriák a boletta által nemhogy nem nyernek, de mindazok a gazda-kategóriák, legyenek azok szőlőbirtokosok, dohánykertészek, vagy mezőgazdasági munkások, akik pénzért kénytelenek esetleg gabonát beszerezni, vagy az elemi csapással sújtott vidékek minden gazdája, aki pénzért kénytelen vetőmagot, vagy pedig konvenciót, szóval a gazdaság fenntartásához szükséges mennyiségeket beszerezni, a boletta súlya alatt még sokkal rosszabb helyzetbe taszittatik, mint amilyen helyzetben boletta nélkül volna. .. J A bolettát tehát én nem abból a szempontból, ahogy t. képviselőtársam mondja, hogy kizárólag csak a nagybirtokosnak használ,-mert lehet olyan nagybirtokos, ;a kinek ihásznál, lehet olyan, akiknek nem használ, lehet olyan nagybirtokos, akinek nagyon isokat árt, hanem ezekből az igazságtalanságokból kifolyólag, aimelyeket a boletta előidéz, tartom a magam részéről helytelennek, mert hiszen a kisgazdák közül is csak azokon segít a boletta, akiknek eladó búzájuk, vagy rozsuk van. (Úgy van!) Ha a kormány ennél okosabbat egy év tapasztalatai után sem tudott kisütni és megint kénytelen visszamenni, hogy miért, miért nem, azt nem tudom a bolettára, ez a kormány dolga, én azonban kénytelen vagyok őszintén kijelenteni, 'hogy a magam részéről ezt a megoldást abszolúte helytelenítem), mint ahogy a múltban is helytelenítettem. Ami a moratórium kérdését illeti, t. képviselőtársam úgy^ adta elő a kórdlést, mintha a moratórium kizárólag a nagybirtokosok részére tartatnék fenn. (Farkas István: Én követelem a kisiparosok részére!) Ebben a tekintetben azt hiszen, megelőztem t. képviselőtársamat, mert fenn, a százas bizottságnál mondottam, hogy egyetlen foglalkozási ágnak adott moratórium a legnagyobb igazságtalanság. (Fábián Béla: Szörnyűség!) A moratórium vagy általános legyem, vagy a moratóriumot nem lehet megcsinálni. (Ügy van! balfelöl! — Erdélyi Aladár: Nem is kívánjuk így!) Én vagyok az, aki egy év óta hangoztatom, hogy a moratórium behozása nélkül ebből ta slamasztikából, amelybe az országot a tízéves rendszer belevitte, kilábolás nincs. Moratórium alatt azonban mindig generális moratóriumot értettem, általános moratóriumot, (Helyeslés bal felől.) ami nem annyit jelent, hogy aki iadós ne fizessen. Igenis, aki