Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

266 Az országgyűlés képviselőházának . adlós, fizessen, d'e adjunk neki időt, adjunk neki lehetőséget, hogy kötelezettségét teljesíthesse, Abból, hogy a nagybankoknak ma behajthatatlan követeléseik vannak odakint, amelyek beIhiajthatatlanságának oka nagyrészt a tízéven át elkövetett kamatuzsora, miiért ez vitte bele tulajdonképipen laz adósságba a gazdák zömét, méltóztassék most levonni azt a konzekvenciát, hogy amikor ezeket az adósságokat csak száz és százezer exisztencia tönkretétele árán lehetne behajtani, kénytelenek legyenek követeléseikkel mindaddig várni, amíg az összes termelői ágiak abba helyzetbe kerülnek, hogy adósságaikat meg is birják fizetni. Ezt azután követnie kell kamatleszállításnak, követnie kell árleszállításnak, házbérleszállításnak, stb., mindannak, ami ilyen kérdéssel velejár. Mert abban a pillanatban, amikor quasi a követelések behajtását megállítom, nagyon természetes, hogy az élet minden viszonylatában egyformán kell ezt megcsinálni, másképp az egész meddő kísérlet marad, amilyen meddő kísérlet maradt például az ötös, illetve később tizenkettes bizottság működése is, amely tulajdonképpen — nem akarok senkit sem bántani — nem sokkal ért többet, mint az a bizonyos áldás, amelyet néha osztogatnak, de amelynek gyakorlati eredménye azután az életben nem sok van» Meg akarom még jegyezni t. képviselőtársamnak azt, hogy a lakbéreknek minden esetben való leszállítása talán éppen szociális szempontból sem volna olyan nagyon kívánatos, mert a vidéki viszonylatokat jobban ismerem, mint a pestieket és nagyon jól tudom, hogy a vidéken éppen számtalan kisexisztencia van, akinek egész vagyonkája az a kis házacska, amije van, az a haszontalan, kicsi kis ház, amely megfelelő olcsón is van bérbeadva. Ezeknek a házaknak lakbérét nem lehet leszállítani. (Büchler József: A bériházakról van szó, nem a falusi kislakásokról.) Akkor úgy méltóztassék mondani. Az előbb azt tetszett mondani, hogy a moratórium a nagybirtoknak szól. A moratórium egyaránt szól minden birtoknak, ha a földbirtok javára csinálják is meg. De még így sem kérem, én még a földbirtok összes kategóriáira sem kérem, hanem az adósok összes kategóriáira kérem a moratóriumot. Rátérek arra, amiért tulajdonképpen fel kívántam szólalni. Egy csodálatosan antiszociális és minden tekintetben kellemetlen helyzetet teremt az a különben igen helyes intézkedés, amelyet én már régen szükségesnek tartottam, — és hogy most a kormány erre az útra lépett, a magam részéről nagyon helyesnek és az ország szempontjából szükségesnek tartom, — hogy a népjóléti minisztériumot, mint ilyent megszüntessék és a népjólétig minisztérium osztályai különféle minisztériumokba beosztassanak. Ez az akció, sajnos, nem valósítható meg anélkül, hogy az állam ne legyen kénytelen egy csomó, különöseri a szolgaszemélyzet, a kezelőszemélyzet, stb

v körébe tartozó tisztviselőket elbocsátani állásából, részben nyugdíjazással, részben pedig végkielégítéssel. Ha ennek az aktusnak ezt az elmaradhatatlan sötét hátterét ki tudnók valahogyan küszöbölni, én volnék az, aki azt mondanám, küszöböljük ki. Sajnos, az ország szomorú helyzetében, azt hiszem, erre az anyagi fedezet nincs meg, úgyhogy ezen a kellemetlen aktuson keresztül kell esni, de ha már keresztül kell esni, akkor ne úgy csináljak, ahogyan csinálják. 10. ülése 1932 június 2U~én, pénteken. Ügy tudom, hogy a népjóléti minisztériumban egy csomó ilyen alsó, kisebb tisztviselő és csomó szolga, akik szegények tudni szeretnék, hogy mi történik velük, ebben a tekintetben semmi néven nevezendő tájékoztatást nem kapnak, a Damokles kardja a fejük felett lóg, és a nyomorultak az utolsó pillanatig nem tudják, nem fogják megtudni, hogy megtartják-e vagy elbocsátják-e őket- Pláne vannak ott szolgák, akik benn laknak az épületben, akiknek július 1-ére felmondottak, s ha most ezek a szegények tudnák,, hogy ők végelbánásban fognak részesülni, akkor nem Pestre hurcolkodnának valamilyen más lakásba, hanem rögtön 'hazahurcolkodnának a falujukba, ha biztosak volnának sorsuk felől. Miután azonban lógnak & levegőben, és senkitől a világon felvilágosítást arra nézve nem kapnak, (Büchler József: Ez itt már így szokás!) hogy velük mi lesz, a nyomorultak most behurcolkodnak egy pesti lakásba, egy hét múlva azután, amikor megkapják a végelbánást, (Ügy van! Ugy van!) amikor megtudják a sorsukat, akkor megint hurcolkodhatnak. (Farkas Elemér: De még a tisztviselők nagy része sem tudja, hogy mi lesz velük! — Ügy van!) Hiszen nem tesznek különbséget. A magasabb rangú tisztviselők nagyrészének azonban, azt hiszem, módja van megtudni, hogy mi történik velük. De éppen ezeknek a kis embereknek, ezeknek az egészen kicsi embereknek mondják meg, hogy mi lesz^ velük. Ezek^ maguk panaszolják: ha már halálra leszünk ítélve, mondják meg idejében, hogy életünket aszerint rendezhessük be. Ez annyira természetes, annyira józan kívánság, (Ügy van! Ügy van!) hogy holmi hivatalos, titkolódzó elzárkózást még csak okosnak sem ismerhetek el. Sem államérdek, sem semmiféle közérdek nem kívánja, hogy ezeket a nyomorult embereket esetleg duplán megterheljük haszontalan költözködési költségekkel, mert hiszen ezek legnagyobb része ilyen szolgaember, s ha egyszer végelbánás alá került, összeszedi a kis cók-mókját és visszamegy a falujába ahonnan jött. Nekem tehát az a tiszteletteljes kérésem van a kormányhoz, hogy méltóztassék ennek a bizonytalanságnak ott véget vetni. Átesni úgy is át kell esni ezen a szomorú aktuson, és azokon a szegény embereken bizony csak segítene^ az, ha azoknak, akiket végelbánás alá kívánnak vonni, kellő időben megmondják azt, hogy te azok közé vagy sorozva, mert akkor az illetők jövő terveiket e szerint állapíthatják meg. Ezt a tiszteletteljes kérést kívántam csak itt a napirendi vita során előterjeszteni. Egyébként az elnök úr napirendi javaslatához hozzájárulok. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Felírva nincs senki. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomat elfogadni, igen vagy nemt (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatképpen mondom ki. Következik az indítványkönyv felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Peyer Károly és társai: A segédnéliküli, vagy legfeljebb két segéddel dolgozó kisiparosok és kiskereskedők és azok családtagjaira kiterjedő