Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

264 Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1932 június 24.-én, pénteken. rendjére tűzessék ki a miniszterelnök úrnak az egységespárt tegnapi értekezletén elmondott beszédének megvitatása. (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Zaj.) Csendet kérek! Farkas István: Tegnap az egy&égespártban a miniszterelnök úr beszédet mondott és foglalkozott azokkal az agrárproblémákkal, amelyeket a különböző agrárcsoportok eléje terjesztettek. Ha ezt a beszédet nézzük, akkor legelsősorban is meg kell állapítani azt, hogy a miniszterelnök úr ígéreteiben tisztán egyoldalú, osztályjellegű szempont domborodott ki olyan élesen, olyan messzemenően, amely az egész magyar nép érdekeit érinti. Az első eset talán, hogy itt, bár megvan a 33-ias bizottság, egy olyan nagy kardinális kérdésben kikapcsolják a parlamentet,... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Farkas István: . . . amelyet törvényhozási intézkedés nélkül rendelettel elintézni nem lehet. Ha a miniszterelnök úr beszédét nézzük, azt fogjuk látni, hogy valami boldog Kánaánban vagyunk, bőségben vagyunk, dúskálunk a javakban, amit a miniszterelnök úr beszéde visszatükrözött, hogy tudniillik itt egészen jó világ van. Ha azonban közelebbről nézzük a dolgokat, látjuk, hogy itt van lisztforgalmi adó, a moratórium, a boletta, a zöldhitel, a kamatleszállítás, a gazdasági életet érintő problémák egész sokasága, amelyeket a kormány rendeleti úton akar elintézni. V Először tiltakozni kell az ellen, hogy az egész gazdasági életet érintő problémákat, amelyek kapcsolatosak a pénzügyi, a társadalmi, a szociális, a gazdasági élet összes vonatkozásaival, rendeleti úton intézzék el. .A másik szempont az, hogy amit a miniszterelnök úr mondott, egyoldalúan az agrár érdekeket öleli fel. Itt is meg kell állapítanom, hogy amit a miniszterelnök úr tervez, összevisszaság, a gondolatokban, a tervekben is zűrzavar és nem a magyar mezőgazdasági népesség egyetemes érdekeit szolgálja, hanem tisztán annak a feudális nagybirtok-rendszernek az érdekeit, amelynek a legnagyobb vagyona van ebben az országban, tehát egyoldalú osztályszempontot, hiszen kétségtelenül meg lehet állapítani azt, hogy a magyar mezőgazdasági népességnek azok a rendelkezések, amelyekről itt szó van, széles rétegeit nem érintik, a kisgazdákon nem segítenek, a középbirtokosoknak is csak egy csekély részén fog segíteni, ellenben segíteni fog, ha végrehajtják ezeket, azokon a nagybirtokokon, amelyek egyébként amúgy is régi nagybirtokok és amelyeknek a krízist legjobban ki kellene bírniok. De lehetséges-e az, hogy csak egyetlen egy osztályról, egyetlen egy termelési ágról gondoskodjék, annak is csak nagybirtokos részéről, mert hiszen itten statisztikailag meg lehet állapítani, hogy az az érdekkör, amely a kormány tervezett intézkedései folytán előnyökben részesül, alig tesz ki 5—600.000 főt, ellenben 7,400.000 emberre ebben az országban olyan borzalmas teher háramlik, amely az egész közgazdasági életet megdrágítja és ebből kifolyólag a fogyasztási képtelenség még nagyobb arányú lesz ebben az országban, mint eddig volt. De hogyan leihet egy törvényhozónak hozzájárulnia ahoz, hogy csak egyetlenegy osztály érdekében tegyen a kormány intézkedéseket? Hát a tízezer holdasokon kívül nincsen más nyomorúságos réteg ebben az országban? Csak éppen a leggazdagabb réteg, amely jólétben van? Tessék megnézni a mezőgazdasági népességből legalább két és félmilliót, tessék megnézni a városi népességet, az iparosokat, a tisztviselőket, a munkásokat, a kereskedőket, akik tönkrementek, ök nem kapnak moratóriumot, lakbérleszállítást. Kapnak ezek kedvezményt az államtól, kapnak ezek kamatmentes kölcsönt, kamatelengedést? Semmit sem kapnak. A kormány csak egy kis töredékről, az agrárérdekeltségnek csak egy kis töredékéről és éppen a : leggazdagabb rétegéről kíván gondoskodni, a : nagy néptömegek nem kapnak semmit, sem a kisgazdák, sem a mezőgazdasági munkások. A ; kereskedő, az iparos nem tud adót fizetni, nem tud lakbért és boltbért fizetni, pedig van a kormánynak felhatalmazása arra, hogy ezen a téren is intézkedjék? Budapesten és a városokban, meg a falun is az a helyzet, hogy kisiparunk, kiskereskedelmünk tönkrement, az intellektuális középosztály itt áll kereset nélkül, lerongyolódva, nincsen semmi megélhetési lehetősége, pozíciója, mert hiszen a helyzet az, hogy ez a réteg a gazdasági lezüllés, leromlás és krízis következtében semminemű foglalkozáshoz nem jut. Ne csak egy osztályról tessék gondoskodni, ha gondoskodnak. Éppen azért ide kell hozni a problémát, hogy itt, az országgyűlés előtt vitassák meg a gazdasági élet egész rendjét, egész állapotát és keressük meg egyetemlege-, sen az orvoslásnak azt a módját, amellyel lehetséges volna a bajokon általában segíteni. Mert mit érünk azzal, ha a nagy agráriusok kapnak kedvezmény éket? Drága lesz a kenyér és más területeken semminemű intézkedés nem lesz. Ebből az következik, hogy a nyomorúság, a pauperizmus nagyobb lesz. Erdekes-e ez az államnak, szabad-e ilyen intézkedéseket megtenni? Ma ott tartunk, hogy pl. a lakbér kérdései súlyosbodnak. Kapnak-e a munkanélküliek moratóriumot? A tízezer holdasok fognak kapni moratóriumot, hogy ne fizessenek, de a tönkrement kisipar nem fog kapni, a munkanélküli munkásnak, aki hónapokon keresztül nyomorog, éveken keresztül éhezik, az állam semmit sem ad, azt kilakoltatják, kiteszik az utcára, amire törvény van, végrehajtják, úgyhogy bokrokban hálnak az emberek tömegei Budapest környékén, a Népligetben, a budai hegyekben, mert ki vannak lakoltatva. Vájjon nem ezeken kellene-e segíteni, ezen gondolkozni,^ ezzel foglalkozni? A kormány a pártbizottságban megtárgyalja a kérdést, a pártbizottság kigondol különböző dolgokat, de abban sincsen rendszer, amit a kormány beigér, abban sincs tervszerűség, nincsen beleillesztve semmi a mai rettenetes nyomorúságba és a lehetőségek sorozatába, hanem össze van kapkodva az, amit kigondoltak és amit végre akarnak hajtani a 33-as bizottságon keresztül. Hogy a 33-as bizottságban kik ülnek, azzal tisztában vagyunk. Tisztára nagykapitalisták. Az ő szempontjuk fog dönteni a gazdasági bajok kérdésében. r Nem szomorú dolog-e, ebben az agrártöbbségű parlamentben, hogy ma aratás előtt egy héttel, most foglalkozik a kormány azzal, hogy mi lesz a mezőgazdasági termények értékesítésével, vagy hogy miképpen fog segíteni a mezőgazdaságon, most, aratás előtt, amikor itt állunk. Nem szégyen-e ez, nem szégyene-e ez ennek a parlamenti többségnek, nem szégyen-e az, hogy nem tudták ezt eddig elintézni és nem hozták eddig a Ház elé? Nem volt mód arra, hogy mindazokat a