Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1932 június 24.-én, pénteken. 253 az eljáró hatóság részére útmutatást ad arra, hogy ilyen esetekben miképp járjon el. Az általam indítványozott új, 3. bekezdés a következőképpen szól (olvassa): «Az 1. §. 1. bekezdése alapján» — tehát a definició alapján — «bejelentett összeférhetlenségi eseteknél az eljáró (hatóság az 1. §. 1. bekezdésének szellemében jár el.» Ez tehát ismét kifejezésre juttatja azt a miniszteri indokolásban is kiemelt körülményt, hogy a definició irányítást ad a bíróságnak az eljárására nézve, de nemcsak magyarázatot, hanem alapot is ad bizonyos tekintetben az eljárás lefolytatására. Amikor ezt a két módosítást a t. Háznak elfogadásra ajánlom, bátor vagyok ismételten kijelenteni, hogy ezeket a módosításokat természetesen csak abban az esetben vagyok hajlandó ajánlani, ha az ezek alapján adott jogok gyakorlására nem a Ház bizottsága, hanem a bíróság fog felhatalmazást kapni. Mert ezt a kitágított jogkört ennek a bizottságnak, amely ebben a javaslatban van provideálva, nem volnék hajlandó megadni. A módosítást tehát azért és abban a reményben terjesztem elő itt, hogy később a bíráskodásra vonatkozó módosításomat elfogadni méltóztatnak. (Zaj.) Fenntartom erre vonatkozó indítványomat abban a reményben, hogy a bíróság lesz megbízva az összeférhetlenségi ügyekben való ítélkezéssel. Válaszolni szeretnék itt a miniszter úrnak arra az egyetlenegy megjegyzésére, amelyet beszédemre tett. Azt mondotta a miniszter tír, hogy bizonyos belső illogicizmust lát abban, hogy minden körülmények között a bírósághoz kívánom utalni az összeférhetlenségi ügyek elbírálását, amikor pedig még közönséges bűntény esetén is, a mentelmi eljárásánál a Ház felülbírálja, hogy ezekben az esetekben az il.ető képviselőt kiadja-e vagy nem. Ezt tökéletesen elismerem és helyesnek tartom, de ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy az összeférhetlenségi esetéket nem kell a bírósághoz utalni, hanem azt a következtetést, hogy a mentelmi eljárást kell revízió alá vonni és ott kell reformokat életbeléptetni. Hiszen a mentelmi jog védelme nem a közönséges bűncselekményt vagy egyéb hibákat elkövető képviselőket hivatott megvédeni, hanem arra hivatott, hogy a képviselő véleményszabadságát, a képviselő törvényes jogait védje meg. Az összeférhetlenségi eljárásnál a múltban ez a zsüriszerű bíráskodás nem vált be. A mentelmi eljárásoknál eddig bevált nagy vonalakban, mert nagy kérdésekben a mentelmi ügyeknél a parlament a múltban mindig Mltette magát a pártpolitikai szempontokon és a mentelmi jogot felfüggesztette, vagy nem függesztette fel, függetlenül attól, hogy milyen párthoz tartozik az illető. Az apró kérdésekben azonban ez a mentelmi eljárás sem vált be. Magam is bevallom, hogy egyszer ellenem szabálytalan hajtás miatt indított kihágási ügyben megtagadta a Ház a kiadatást. Nagyon örültem ennek, nagyon kellemes volt ez_ nekem, mert megmenekültem a bírságtól, teljesen tisztában vagyok azonban azzal, hogy a törvénynek nem ez a rendeltetése. A törvénynek, a mentelmi jognak nem az a rendeltetése, hogy a vétkezőket, vagy hibázókat hibájuk következményeitől megóvja. Én tehát igenis azt a konzekvenciát vonom le a miniszter úr szavaiból, hogy a mentelmi eljárást is reform alá kell vonni, és ott is a független bíróság rendelkezése alá kell bocsátani azokat a képviselőket, akik nem képviselői minőségükben, hanem magánéletükben bármilyen bűnt, vagy hibát elkövetnek. Annál inkább kívánom, hogy ne a Ház bizottsága, hanem a független bíróság ítélkezzék a képviselői összeférhetlenségi ügyekben, mert a titkos szavazati jog, amely okvetlenül jönni fog, sokféle szempontból javítani fog a parlamentarizmuson, de a pártérdeket még inkább előtérbe fogja állítani. Különösen ha a titkos szavazati jog listával lesz kapcsolatos, abban a pártérdekek még erősebben fognak dominálni, mint a múltban, annál kevésbé kívánom tehát, hogy a pártérdekek érvényesülésének lehetősége a törvényben meg legyen adva. Ezek alapján módosításaimat elfogadásra ajánlom. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik % Frey Vilmos jegyző: Túri Béla! Turi Béla: T. Képviselőház! Hunyady t. képviselőtársam felszólalása most már egészen zavarba hozza a Képviselőház több tagját, így például engem is, aki meg akartam szavazni ezt az indítványát, konzekvensen azon álláspontoimlhoz, amelyet a bizottságban képviseltem. De ha ő csak arra az esetre akarja ezt a két módosítást fenntartani, ha nem a parlamenti bíróság, hanem más bíróság fog ítélkezni az összeférhetlenségi ügyekben, akkor nem já rulhatunk hozzá az általa előterjesztett módosításokhoz és nem tudjuk azokat megszavazni, miután mi fenn akarjuk tartani a parlamenti bíróságot. Különben nem is értem a képviselő úr intencióját. (Gr. Hunyady Ferenc: De te is a bíróság mellett vagy! — Zaj.) Csak ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Nagy Emil' Nagy Emil: T. Képviselőház! Kegyeskedjék megengedni, hogy pár egészen tárgyilagos szóval hozzászóljak ahhoz a kérdéshez, amelyet az imént Hunyady igen t. barátom felvetett. Itt minduntalan hallottam az általános vita alatt azt a kívánságot, hogy valamely más testület, akármelyik magas bíróságunk ítélkezzék ezekben a kérdésekben. Akárhányszor hallottam azt a felfogást, hogy miután a választási petíciók felett is egy más magas bírói fórum ítélkezik, ennek analógiájára az ítélkezhetnék ezekben a kérdésekben is. Nem akartam nyújtani a vitát általános felszólalással, de ezen a helyen jogászi lelkiismeretemnek vagyok kénytelen eleget tenni, nem törődve azzal, hogy felszólalásom ezen^ az eilenzéki oldalon népszerű-e, vagy nem. Nem befolyásolhat engem isemmi az én felszólalá soiiníhan, a minthogy mindig a saját fejem után jártam és nem hagytam magam befolyásolni semmiféle más hangulat által. Ez a paralléla teljességgel hibás. Mert miről van szó annál a kérdésnél, hogy a választási bíráskodás hová tartozzék? Ott még azt kell eldönteni, hogy valaki jogszerűen tagja lett-e a törvényhozó testületnek. Hiszen ,erre természetesen más fórum, mint a kir. bíróság, nem lehet alkalmas. Magyarország királyság, bár királya nincs és királyi bíróság is van Magyarországon. A királyi bíróság azt mondhatja: Te hiába akarsz ideülni, te legális módon nem vagy megválasztva, tehát te nem kerültél legális módon a törvényhozói mandátum birtokába. Hogy a szuverenitás másik fele, az államfő, ezt a kérdést kezéből ki sem adhatja, az evidens dolog. Neki joga van felügyelni arra, hogy a nép a maga képviselőjét legálisan küldje be az ország házába. Abban a kérdésben tehát, hogy valaki legálisan lett-e törvényhozó, vagy nem, természe34*