Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-110
254 Az országgyűlés képviselőházának 11Ö. ülése 1932 június 24.-én, pénteken. tesen nem tud más bíráskodni, mint a királyi bíróságnak valamelyik fajtája, avagy az ebből a célból az alkotmány által felállított bármely magas testület- Ellenben, ha egyszer valaki már nemcsak tényleg, hanem jogilag is mindenképpen elismert legális törvényhozó, akkor kénytelen vagyok a népképviselet szempontjából és az alkotmány sarkalatos elvei ^ szerint óvást emelni az ellen, hogy a szuverenitás másik felének nevében ítélkező bíróság ítélhesse meg azt, hogy én itt üljek-e, igen, vagy nem? (Ügy van! Ű.gy van!) Ezzel a kérdéssel egyszer mar szembe kell nézni, akár népszerű, akár nem. (Váry Albert: Ügy van!) A közigazgatási bíróságnál — közismert dolog — nemcsak jogász emberek, hanem finánc emberek, pénzügyi kapacitások is vannak. Már most nem képzelem ugyan el, de fel kell itennem jogászi és alkotmányjogi szempontból azt a lehetetlen helyzetet, hogy csinálhatnak én miattam a hatalomi részéről olyan szenátust annál a bíróságnál, — ismétlem, hogy nem képzelem el, csak elvileg beszélek, alkotmányi szemontból — amelyben négy finánc ember kimondja azt hogy én nem vagyok képviselő. Elnök: A képviselő urat nem akarom szólásszabadságában korlátozni, aeonban meg kell állapítanom, hogy az, amiről a képviselő úr beszél, a törvényjavaslat VIII. fejezetének keretébe tartozik. Kérem tehát, szíveskedjék felszólalását az e §. tartalmának kereteihez szabni. Nagy Emil: Rögtön befejezem. En csak felelek Hunyady t. barátomnak, aki szintén ezt a kérdést tárgyalta. (Zaj.) Öt percet meg méltóztatnak engedni 1 ? (Helyeslés.) Azért voltam bátor a dologba belemenni, merít Hunyady t. barátom belement, hiszen máskép nem is szóltam volna fel. A dolog tehát úgy áll, ezt elismerem, hogy természetesen lejárta magát a magyar közvéleményben is és nincsen már hitele. (Farkasfalvi Farkas Géza: Elvi szempontoknak nem lehet a lényeget feláldozni.) Hogy mi a lényeg, azt mindenki máskép látja, más a képviselőtársam lényege és más az én lényegem. (Rakovszky Tibor: Az a fontos, hogy a köz szempontjából mi a lényeg?) Kegyeskedjék megengedni, hogy elmondjam a magáim lényegét. Az én felfogásom az — igenis, elismerem —, hogy a múltak során sok tekintetben lejárta magát ez a parlamenti bíráskodás, (Ügy van!) ebben egyek vagyunk, ennek ellenére is azonban az a javítás, amelyet a javaslat tartalmaz, amely szerint a Képviselőház pártjaiból kiemeli ezt a bíráskodási funkciót és egységes együttműködő bíróságot csinál a két Ház között, ezt az ódiozusságot, ezt a hitelvesztettséget — ebben a tekintetben én Farkas Géza barátommal egy véleményen vagyok — meglehetősen meg fogja szüntetni. 100%-os sikerre nem lehet. számítani. En sem tartom száz százalékig jónak ezt a dolgot, de miután jobbat nem tudok csinálni, miután viszont a Ház fenhatóságából nem adhatom ki ezt a kérdést, kénytelen vagyok elfogadni azt, ami felfogásomhoz mégis csak közelebb jár. Ha azok az előkelő nagy jogászok bejönnek a bíróságba, bejönnek a Felsőházból is, én, mint aki ilyenekkel foglalkoztam egész életemben, tudom, hogy egy ilyen nagy bírónak megjelenése egv ilyen bíróságban, annak hangulatát már a legnagyobb mértékben feljavítja. Bocsánatot kérek és a t. elnök úr elnézését kérem, hogy felszólaltam, de kénytelen voltam engedni jogászi érzületem és alkotmányjogi felfogásom parancsának, amely azt mondja, hogy a miniszter úr helyesen járt el, amikor ezt a megoldást választotta. Ez alkotmányjogilag korrekt és én úgy érzem, hogy a mélyen t. elnökség, amit nem kétlek, helyesen fog élni az illető bírák kiválasztásával. Bízom abban, hogy ez az együttes bíráskodás nagyon jól be fog válni, mert ebben együtt lesz az etika a jogászi felfogással és meggyőződésem az, hogy minden odiózus színezet, amely eddig a pártbíráskodást kísérte, meg fog szűnni. Csak ezt voltam bátor válaszolni igen t. barátomnak. Elnök: Gróf Hunyady Ferenc képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása címén kért szót. A szó a képviselő urat illeti. Gróf Hunyady Ferene: T., Képviselőház! Ügy látszik, t. képviselőtársam félreértette előbbi felszólalásomat. Én ugyanis csak indokolni kívántam, hogy miért terjesztem elő ezeket az indítványokat. Az indokolás az, hogy nézetem szerint ezen módosítások által megadott jogokkal a független bíróság élhetne legjobban és csak! azt juttattam kifejezésre, hogy a VIII. fejezetnél majd én amellett fogok szavazni, hogy az ezekkel a módosításokkal biztosított joggal a független bíróság élhessen. Magába a módosításba azért tettem bele az «eljáró hatóság» szavakat és nem a «bíróság» szót, hogy a Háznak bölcsességétől, illetőleg a 8. fejezettől függjön, kire bízza ezt a jogkört. Tehát félre méltóztatott érteni, abban az esetben, ha azt méltóztatott hinni, hogy a bíróság kérdését kívántam eldönteni. Ezek alapján kérem újból módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: Fel akartam szólalni éppen a bíróság kérdésében, de tekintettel arra, hogy most nem aktuális ez a kérdés, a felszólalástól elállók. Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) A vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Utalok az általános vitában általam elmondottakra abban a tekintetben, ami erre a két indítványra vonatkozik. T. képviselőtársam az 1. §-t azért akarja bizonyos különleges szankcióval felruházni és alkalmazhatását esetenként is» önállóan is lehetővé tenni, hogy az előre nem látott esetekre is provideáljunk. Bátor voltam már kifejteni ebben a tekintetben felfogásomat, de utalhatok Túri Béla t. barátom jogászi okfejtésére is, amelyet az általános vitában adott elő, mely szerint ennek a törvényjavaslatnak struktúrája, rendszeressége által és az által, hogy a taxatív felsorolás jogelvi alapon és nem kazuisztikusan van megszerkesztve, a provideálás az előre nem látott esetekre is biztosítva van. Ennek következtében az első szakasznak ez a kiterjesztése, amelyet t. képviselőtársam két indítványában javasol, szerintem felesleges. Méltóztassanak tehát elfogadni az eredeti szöveget ennek a két módosításnak elvetésével, mert ebben az esetben meggyőződésem szerint azt az értelmezést méltóztatik majd a Háznak az 1. §-hoz hozzáfűzni, amelyet én tegnap beszédem, elején részletesen és, remélem, a törvény termékeny judicaturája céljából útravalóul voltam bátor elmondani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal az 1. § felett. Az első bekezdés meg nem támadtatván,
