Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

252 Az országgyűlés képviselőházának tények ismerete mellett kerüljön csak a javas­lat a Képviselőház bizottsága elé. Most méltóz­tatnak látni ezt az igazán groteszk helyzetet. Ott ültünk a bizottságban egy héten keresztül, igazán komoly munkát végeztünk — én leg­alább a magam részéről beletettem lelkem min­den erejét abba, hogy az igazságot találjuk meg az egyes kérdésekben — s nemcsak meg lettünk gyanúsítva, de egyáltalában egy gro­teszk helyzet állott elő azzal, hogy a Házban igen sok ember egészen máskép gondolkozik, mint ahogv gondolkozott annakidején a bizott­ságban. Sőt megtörtént például az is, hogy maga a miniszter úr is megegyezett azokkal egypár dologban, akik a bizottsági többség el­len foglalnak állást itt a plénumban. T. Ház! Mennyivel bölcsebb az a metódus, amely benne van a házszabályokban, csak nem élünk vele, hogy minden javaslatot először el­vileg nagy vonásokban vitasson meg a plé­num, s ha kialakult a plénum felfogása, akkor az ott nyert útmutatások alapján végezze a bizottság a maga munkáját, nem pedig úgy, hogy elbabráltunk napokon át az egyes sza­kaszokkal, anélkül, hogy előre ismertük volna a plénum felfogását. Éppen ezért vagyok bátor felhívni a mé­lyen t. kormányt arra, hogy alkalomadtán éljen a házszabályoknak azzal a lehetőségé­vel, hogy kérje először a javaslatnak plenáris, elvi, nagy vonatkozásokban való megvitatását, és ha ez megtörtént akkor menjen át a ja­vaslat a bizottsághoz a részletmunka végett, ne pedig megfordítva történjék, hogy tudni­illik elpiszmogunk a részleteken, amikor egy­általában nem tudjuk, hogy milyen lesz nagy vonásokban a javaslatra vonatkozólag a Ház felfogása. Csak ezt voltam bátor kérni és erre kí­vántam a t. Ház figyelmét felhívni. (Helyes­lés a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Nagy Emil t. barátomnak és t. képviselőtár­samnak teljesen igaza van abban, hogy méltat­lanság azt a bizottsági munkát lebecsülni, amely igen magas nívójú, belterjes és alapos és minden pártérdeken felülemelkedő volt, amint ezt tegnapi beszédemben magam is kész­séggel elismertem. Ami pedig mostani felszólalásának azt a részét illeti, hogy talán praktikusabbnak ta­lálta volna a házszabályoknak azt a fejezetét alkalmazni erre a törvényjavaslatra, amely­nek kezdeményezése tőle származik, s amely­nek megalkotásában neköm is volt megfelelő részem, ami tehát azt jelenti, hogy annak megalkotását magam is örömmel láttam, tel­jesen igazat adok neki abban, hogy ennek a javaslatnak természete különösen olyan, amely alkalmas lett volna egy ilyen tárgyalási módra. Ezt a bizottságban isi mondottam, ahol erre vonatkozólag szintén kérdést intézett hozzám t. képviselőtársam, sőt ahol Túri t. képviselő­társam is felvetette a gondolatot. E javaslat benyújtása előtt érdeklődtem is különböző pártállású képviselőtársaimnál, hogy hogyan fogadnák azt a kezdeményezésemet, hogy ennél a törvényjavaslatnál próbáljuk ki az úgyne­vezett angol tárgyalási módszert. Azok a vá­laszok, amelyeket erre nézve minden oldalról kaptam — természetesen nem Nagy Emil t. képviselőtársamtól, mert nem őt kérdeztem meg ebben a kérdésben, annál kevésbé, mert 0. ülése 1932 június 24.-én, pénteken. nem is voltam kétségben aziránt, hogy erre a kérdésre igennel válaszolt volna — nemlegesek voltak. Mithogy ezt a javaslatot nem akartam olyan útra terelni, amely ennek a javaslatnak nyugodt tárgyalását veszélyeztette volna, ki­zárólag azért tekintettem el ettől a tárgyalási módtól. Egyébként is nem olyan kérdés ez, amelyre az ország nyilvánossága előtt annyi szót kellene vesztegetni, de mégis, minthogy felhozta ezt képviselőtársam, le szeretném szö­gezni, hogy igenis kívánatos, hogy egyszer próbáljuk k!i a házszabályoknak! ezt a fejeze­tét, amelyet lehetne Nagy Emil-féle fejezet­nek is nevezni, amelyet mások angol eljárás­nak neveznek, amelyben nagyon sok életre­való gondolat van, s amely igen termékenyítő módja a törvényalkotásnak. Ezek t voltam bátor megjegyezni. (Helyes­lés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A törvényjavaslat címét magát, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik az I. fejezet, 1. $. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt fel­olvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa az L fejezet címét és az 1. S-t): — Propper Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; felirat­kozása töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Györki Imre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat­kozása, valamint Propper Sándor képviselő úr­ral együtt beadott indítványa töröltetik. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gróf Hunyady Berenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Az általános vita során mondott beszédemben már bőven ki­fejtettem az 1. §-ra vonatkozó indítványaim in­dokolását. Akkor elmondott indokaimat ismé­telni nem kívánom, annál kevésbé, minthogy maga a miniszter úr a maga gyönyörűen fel­épített és hatalmas beszédében nem cáfolta meg érveimet, nem is foglalt velük szemben állást, hanem kitért ezen kérdés nyilvános tárgyalása, elől. Most csak arra szorítkozom, hogy magát a két módosításomat ismertessem. Az 1. §. 1. be­kezdéséhez észrevételem nincs. Észrevételem van elsősorban a 2. bekezdéshez, minthogy ez véle­ményem szerint ellentétben van az 1. bekezdés szellemével. Én ugyanis lehetőséget szeretnék adni arra, hogy ez az 1. bekezdés ne tisztán csak pictus masculus legyen a törvényben. Azt sze­retném, ha kimondatnék, hogy a törvényben meghatározott esetekben van helye bejelentés­nek — vagyis kiemeltetnék az, hogy rendesen, normális viszonyok között csak a törvényben taxatíve felsorolt esetekben lehessen bejelentést tenni, — azonban előre nem látott esetekben is történhetik bejelentés az 1. §. 1. bekezdése alapján. Azt hiszem, senki sincs közöttünk, aki arro­gálná magának azt, hogy minden lehető esetre tud provideálni és előre tudja látni a gazdasági élet minden olyan fejlődését, amelyet előre provideálni kell. Ennélfogva ilyen előre nem látott esetekre a definíció alapján való eljárás megindításának lehetőségét nyitva szeretném tartani. Éppen ezért a 2. bekezdés után egy új, 3. bekezdést vagyok bátor indítványozni, amely

Next

/
Oldalképek
Tartalom