Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 11 Ô. nem parlamenti bizottság készítette elő, hanem az akkori belügyminiszter, Tóth Ferenc volt* az, aki ezt a kormány nevében ideterjesztette a Képviselőház elé. Ezután hivatkoztak — kötük Gaal Gaston t.

f képviselő úr és még néhányan az ellenzék részéről — arra, hogy a köztisztviselők száma mennyi a Képviselőházban. Azt mondották, hogy a köztisztviselők száma száztíz és egynéhány. Nekem erre válaszolnom kell, mert ez annyit jelent, mint .kétségbevonása annak a kimutatásnak, amely az együttes bizottság elé volt terjesztve. Ezt a kimutatást én készítettem, a kimutatás itt van, mindenkinek rendelkezésre áll és betekinthet. Lehet ebben a kimutatásban egy-két hiba, megengedem, lehet a köztisztviselők számát egy-kettővel feljebb vagy lejjebb megállapítani. Hiszen vita volt a felett is, hogy a Háznak egyik tisztelt tagját Iiová sorozzuk: a gyógyszerészek vagy az ügyvédek közé, mert gyakorló ügyvéd és gyakorló gyógyszerész. Végre rá kellett bízni és be lett sorozva a gyakorló ügyvédek közé, mert oda kívánta besorozását. A Ház tagjai között a köztisztviselők száma — amint mondottam előadói beszédemben — ötvenhét. Talán lehet egypárral több, egypárral kevesebb. Ezekért az adatokért jótállok. Az igazság érdekében ezt itt le kell szegeznem és hangsúlyoznom kell, amennyiben nem mindegy az, hogy a különböző foglalkozási ágak miként vannak képviselve a törvényhozásban, nem mindegy az, hogy a hivatalos kimutatás adatai megfelelnék-e a valóságnak vagy sem, és nem mindegy az, amikor felkelnek a képviselő urak és azt állítják a hivatalos kimutatással szemben, hogy mégegyszer annyi a köztisztviselők száma. Ezt a tényt itt le kell szegeznem. Rendelkezésére áll az egész kimutatás Gaal Gaston és a többi képviselő úrnak, itt vannak, odaadom nekik, vizsgálják át. Ha ezután is azt merik állítani, hogy mégegyszer annyi a köztisztviselők száma, mint ahogy a kimutatás tartalmazza, részemről szívesem beismerem hibámat. Végül Bródy Ernő igen t. képviselőtársamnak kell válaszolnom, és pedig azért, mert Ő egy hasonlattal vezette be ennek a^ törvényjavaslatnak az ő részéről való bonckés alá vételét, nevezetesen a kis- és nagykapukra vonatkozó hasonlattal, és azt mondotta, hogy _ az együttes bizottság különböző kiskapukat nyitogatott ki, amely kiskapukon keresztül az összeférhetlenség mégis bevonulhat a törvényhozás termébe, noha a nagykapu egyébként be fog záródni. Bródy Ernő t. képviselőtársamnak a következőket ajánlom figyelmébe. Megengedem, hogy az együttes bizottság jelentésében foglalt törvényjavaslat egyik és másik helyen enyhített, noha vannak olyan helyek is, ahol szigorított. Ha ezeket értette a t. képviselőtársam kiskapuk alatt, ebben az esetben a hasonlatnak ez a része vág, azonban — hogy az ő hasonlata mellett maradjak — van ennek egy másik része is. Az igen t. képviselő úr részéről itt van egy általa benyújtott módosítás, amely nem kevesebbet céloz, mint azt, hogy a törvényjavaslatnak annyira vitatott híres 10. §-a teljesen töröltessék. Méltóztatik tudni, hogy a 10. §-ban mi van? A 10. § e törvényjavaslatnak egyik legfontosabb része. Az együttes bizottság tagjai emlékeznek arra, hogy e szakasz körül két napig tartó vita volt, amely szakasz tiltja a nyerészkedésre alakult magánvállalatokban való elhelyezkedést, Igazgatósági tagságot, stb. Ez KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1932 június 24--én, pénteken. 25Í benne volt a mostani törvényben is és Bródy Ernő t. képviselőtársam azt indítványozza, hogy ez a szakasz teljesen töröltessék. (Bródy Ernő: Ez a szöveg!) Az egész szakasz töröltessék! (Bródy Ernő: Ez a szöveg!) Ez pedig anynyit jelentene, nem hogy kiskapuk kinyittassanak, hanem a legnagyobb kapu kinyittassék, hiszen ez volna olyan enyhítés, amely nagykapun keresztül a legkönnyebben bevonulhatnának a legtipikusabb és a legkönnyebb öszszeférhetlenségi esetek. Ezeket tartottam csak szükségesnek t. képviselőtársaim megjegyzésére röviden előadni. (Helyeslés a jobbboldalon.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség! A Ház tehát a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a beadott határozati javaslat feletti szavazás. Ezt a határozati javaslatot Györki Imre képviselő úr adta be, aki annak előrebocsátása után, hogy mindaddig, amíg a képviselő választási rendszer érvényben van, az összeférhetlenségről érdemben beszélni céltalan és meddő erőlködés, javasolja, hogy utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy egy hónapon belül nyújtsa be és tárgyaltassa le az általános titkos választói jogosultságot szabályozó törvényjavaslatokat, továbbá helyezze hatályon kívül a kivételes hatalom alapján kiadott rendeleteket és^ biztosítsa az egyesülés és gyülekezés szabadságát. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! A kormányelnök úr ezekben a kérdésekben ismételten tájékoztatta a közvéleményt. Az ő szavaihoz nincs hozzátennivalóm, de elvennivalóm se. Különösen a képviselő úr javaslatának^ az a része, amelyben határidőre kívánja utasíttatni a kormányt, az, amely javaslatának egyik részét sem teszi elfogadhatóvá. Ennek következtében kérem, méltóztassanak a határozati javaslatot elutasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az ismertetett határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Nagy Emil! Nagy Emil: T. Ház! Mindössze arra szorítkozom, hogy ezen alkalommal rátereljem a mélyen t. Ház figyelmét arra, hogy mennyivel helyesebb a házszabályoknak az a része, amely annakidején az én indítványomra került a házszabályokba s amely szerint minden javaslatot először vitasson meg maga a plénum, s ha a plénumban kialakultak a felfogások, kialakult a Ház gondolkodásának egész komplexusa és annak minden irányelve, akkor ezen 34