Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-110
242 Az országgyűlés képviselőházának tak összeférhetlensége kérdésével kapcsolatos indítványának indokolásából valamit felolvasnom, amidőn ő arra mutatott rá, hogy tulajdonképpen az összeférhetlenségi kérdés rendezése a kormány posztulátuma és éppen a kormány erősségének a feltétele, amikor azt mondotta (olvassa): «A mi kormányunkat alkotmányosnak és erősnek akarom, azonban meggyőződésem az, 'hogy csak úgy lehet erős, ha erélyes és gyanú nem forog fenn aziránt, hogv csak a saját emberei pártolják, mert ez egy kormányt nem erősíti, hanem gyengíti.» Nyáry Pálnak ezen felszólalása után az első felszólaló Deák Ferenc volt, aki Nyáry Pálnak éppen ezen kitételével foglalkozva, a következő megjegyzést tette (olvassa): «Nyáry Pál képviselőtársunk^ azon érvének, hogy a kormányt a bizalom által erősnek óhajtja és több bizalom lesz r irányában, ha tagjai nem lesznek az országgyűlésen és függetlenek fogják helyeselni a kormány eljárását, van egyrészben súlya, de másrészben éppen úgy tehet súlyul felhozni az ellenkezőt, tudniillik ha a kormány hivatalnokait a nép megválasztja ez bizalom nyilatkozata. Tehát egyik a másikat ellensúlyozza.» Deák Ferencnek teljesen igaza van. De vájjon^ Deák Ferenc akkor, amikor a nép választására hivatkozott, gondolt-e arra, hogy egy olyan országgyűlés fog esetleg ebben a kérdésben dönteni, amely megalakulásakor nem hordta magán a nép akaratának szabad megnyilvánulását, megnyilvánulásának ismérvéti Nem akarok kitérni a választójog kérdésére, nem akarok — mint több képviselőtársam tette — nyilatkozatot tenni arról, hogy a titkos választójog kell-e, vagy a nyilt választói rendszer maradjon-e fenn, de azt a posztulátumot állítom fel,, hogy a választás tisztasága az a cél, melyet el kell érni. Ameddig az országgyűlés néma nép akarata nyilt, Önzetlen megnyilatkozásának következménye, addig nézetem szerint erről a kérdésről beszélni nem lehet. En éppen ezért a jelenlegi országgyűlést összejövetele miatt egyenesen nem tartom alkalmasnak arra, hogy ezt a kérdést végleg rendezhesse, mert nézetem szerint már keletkezésénél bizonyos felfogásnak kell érvényesülni, hogy álláspontom elfogadását jellemző önbírálatqt és tárgyilagosságot gyakorolhasson. Ha majdan a nemzeti erők befolyásmentes érvényesülése lesz ebben a Házban uralkodóvá,, véglegesen rendeződni fog ez a kérdés is. Legyen szabad most még kitérnem arra a beszédre, amely ugyancsak az 1868 december 7-iki gyűlésen hangzott el, amidőn az ország nagyjai közt, akik az Összefér»hetlenségi kérdéssel foglalkoztak, talán negyediknek vagy ötödiknek felszólalt nagyatyám, báró Eötvös József, aki az összeférhetlenség lapidáris meg ítélése után, amelyben egyenesen kizártnak tartotta azt, hogy köztisztviselő vagy országgyűlési tag lehessen olyan valaki, akinek véleményére befolyást gyakorolhat az, hogy valamely vállalatnál való alkalmaztatása kapcsán bizonyos összegű pénzt kap, azt mondotta, hogy ezt a legfontosabb alkotmányjogi kérdések közé számítja és így folytatta (olvassa): «Ezen kérdés célszerű megoldására magamat a jelen pillanatban képesítve nem érzem», végül oda konkludált, hogy a törvényjavaslatot most ne tárgyalják, hanem vegyék le a napirendről, ő a törvényjavaslathoz nem járul hozzá. Amikor először olvastam ezt a beszédét, őszintén megvallom, nagyon megütköztem 10. ülése 1932 június 24-én, pénteken. rajta, hogy amikor ilyen fontos kérdésről van szó, nem tartotta szükségesnek! minden pillanatot megragadni arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadásaival ha nem is tudja a legjobbat elérni — mint éppen tegnap Zsitvay t. igazságügyminiszter úr citálta —, de legalább igyekezzék megközelíteni a leghelyesebbet. Mondom, amikor először olvastam ezt a beszédet, megütköztem egy pillanatra. Most, hogy előttünk fekszik ez a törvényjavaslat, amely eredeti alakjában sokkal jobb volt, mint ahogy most előttünk van a bizottság átdolgozása után (Farkasfalvi Farkas Géza: Úgy van! Akkor jó volt!), kezdem teljesen megérteni álláspontját, mert egy olyan rendezést, amely ,i lendezés célját, a rendet nem tudja száz száz 11 e k ig megvalósítani, feleslegesnek tartok és ezért a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadom el. Elnök: Szólásra következikí Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! E törvényjavaslat parlamenti tárgyalása azt a sajátszerűséget mutatja, amelyet parlamenti tárgyalások során a legritkábban tapasztaltunk. Én tegnap, amikor a mélyen t. igazságügyminiszter úr beszédét elmondotta, nagyon alaposan utánanéztem mindazoknak a módosításoknak, amelyek a bizottsági tárgyalás során felmerültek es arra a meggyőződésre jutottam, hogy úgy Inkey t. képviselőtársamnak most elhangzott igen jelentős és értékes beszédét, mint pedig mindazoknak a képviselő uraknak beszédét, akik ezt a javaslatot bírálták 1 , egy igen magas szempont lengi át: a pártok fölé való helyezkedés szempontja. Valóban, amikor ezt az összeférhetlenségi törvényjavaslatot tár, gyal'ja a magyar képviselőház, nem lehet és nem szabad másból kiindulni, mint abból, hogy megvizsgáljuk, hogy^ azok az intézkedések, amelyeket életbe kívánunk léptetni, a parlamenti szuverenitás, a képviselői függetlenség kellő érvényesülése érdekében, valóban o'ya.nok-e, hogy büntető rendelkezéseikkel és megóvó rendelkezéseikkel egyformán hatnak minden egyc^ pártnál. Amikor én befejező akkordként röviden felszólalok, nem zárkózhatom el annak kijelentésétől, hogy ennek a javaslatnak 1. §-a valóban méltó egy olyan elgondoláshoz, amely meg akarja menteni elsősorban a gyanúsítástól azokat a törvényhozókat, akik a maguk függetlenségének tudatában teljesítik kötelességüket. Nem tudom megérteni, hogy lehet megütközni azon, hogy ebben a javaslatban van egy rendelkezés, amely szerint azok, akik könnyelműen vagy szándékosan rosszhiszeműen intakt és integer törvényhozókat összeférhetlenséggel gyanúsítanak meg, ennek konzekvenciáit kell, hogy viseljék 1 . (Farkasfalvi Farkas Géza: De nem politikai bíróságnál!) Arra rátérek. T. képviselőtársam egyike azok. nak, akik ebben a Házban zászlóvivői a puritán tisztaságnak. Nagyon örülök, hogy e gyér látogatottságú Házban éppen mélyen t. 'képviselőtársam megtisztel azzal, hogy jelen van. Az én egész elgondolásom elejétől végéig abban az eszmekörben mozog, amely a közélet szolgálatában kegyetlenül üldözni kíván minden fogyatékosságot. Ezt én azokból a szavakból tanultam, amelyeket igen gyakran élvezettel hallgattam mélyen t. képviselőtársam független megnyilatkozásaként. Éppen ezért arra kérem, gondoljon arra, hogy egy állam szuverenitásának és parlamenti fensőb'hségének egyik legerősebb posztulátuma az, ha kint a
