Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

Az országgyűlés képviselőházának 110, ülése 1932 június 24-én, pénteken, 241 olyan kérdésben, amely a gazdaságot érdekli, kétségtelenül emberi dolog, hogy ő saját magára is gondoljon. Másrészt azonban el kell fogadnom azt az álláspontot is, neki is el kell fogadnia és azt hiszem el is fogadja, hogy viszont azok az érdekeltségi szálak, amelyek a vállalatok révén egyes képviselőkre kinyúlnak nem ugyanazt a a mentalitást eredményezik, mint amely érvényesül és megnyilvánul akkor, amikor egy gazda a gazdasági érdekeket érintő kérdést tárgyal, vagy egy iparos egy iparosokat érdeklő kérdést. (Fenyő Miksa: Ha nem hivatásszerűség!) Minden kérdés olyan, hogy annak vonatkozásai messze túlmennek az illető törvényjavaslaton. Éppen ilyen ez a kérdés is. Ezért nem akarom elmulasztani azt, hogy itt is megjegyezzem, hogy az a viszony, amely egyrészről a részvénytársaságok és a vállalatok, másrészről igazgatósági tagjaik közt fenn kellene hogy álljon, nézetem szerint egyike azoknak a rendezendő kérdéseknek, melyek szükségessé tennék, a^ már beigért, de eddig" még nem látott részvénytársasági törvény reformját. Mindezeknek a kérdéseknek gyakorlati és sarkalatos elintézésének helye a részvénytársasági törvényreformban volna. Az eddig felsorolt összeférhetlenségi esetek^ mind ama csoportba tartoznak, amelyek, ^ nézetem szerint, az összeférhetlenséget kizárják. A többi esetek egész komplexumából, amelyeket a törvényjavaslat tárgyal, és melyekből egész sorozat van, esak egyetlen egyet akarok kiemelni és pedig az úgynevezett ügyvédparagrafust. Az a körülmény, hogy a képviselői tevékenység gyakorlásánál különbséget kell tenni ügyvéd és nemügyvéd között, szerintem annak a — mondjuk — abuzusnak a következménye, amely az utóbbi időben fokozottabb mértékben érvényesült, hogy a képviselőnek egész csomó olyan cselekedete válik mintegy hivatása körévé, amely teljesen távol áll a törvényhozói működéstől, amelyhez a törvényhozói működésnek semmi köze nincsen. (Ügy van! Ügy van!) Nézetein szerint ez az ok. amiért egyáltalán lehet beszélni, vagy kell beszélni arról, hogy ügyvéd-e az illető törvényhozó, vagy nemi Hogy vájjon ez a helyzet minek a következménye, hogy ez annak a következménye, hogy esetleg pár képviselőügyvéd a képviselőséget felhasználta arra, hogy ügyvédi tevékenysége jobban érvényesüljön, avagy megfordítva hogy ügyvédi tevékenységének gyakorlása közben a képviselőséíret helyezte előtérbe, ez teljesen mellékes. Tény az- hogy ma ez. a kérdés valami módon elintézendő. A kérdés elintézése, nézetem szerint, mint minden kérdésé, csak radikális lehet. Ha fenntarjnk azt a gyakorlatot és megengedjük tovább, hogy a képviselő kvázi az ő kerületének fizetett, illetőleg nem fizetett ágense legyen, akkor helyesnek tartanám annak a szélsőséges álláspontnak elfoglalását, amelyet talán már szintén szóvá tett valaki itt, hogy az ügyvéd egyáltalán törvényhozó léte alatt ügyvédi gyakorlatot ne folytathasson.^ Véleményem szerint azonban nem tartanám ezt helyesnek, mert a dolog gyökerét nem orvosolja és ezért helyesebbnek tartanám azt a megoldást, amely a törvényhozót eltiltja mindenféle, a 21. § 2. bekezdésében felsorolt esetek ki vétel éve

1 mindennemű magánügyben bármely hatóságnál, akár személyesen, akár megbízott útján, akár szóban, akár írásban eljárni. Szerintem ez az egyetlen megoldási lehetőség arra, hogy megszűnjön az a helyzet, amely most van és amely helyzet, ha így fokozódik, mint ahogyan azt a múlt időkhöz viszonyítva most látjuk, nemcsak azt fogja eredményezni, hogy a törvényhozó törvényhozói kötelességének nem tud eleget tenni, hanem a törvényhozói tekintélyt fogja teljesen lejáratni. A törvényjavaslat a továbbiakban felsorol csomó összeférhetlenségi esetet, amelyek elbírálásánál fokozottan érvényesül a bíróság függetlensége, amely az összeférhetlenséget' kimondani hivatva van. Szerintem itt valami hiányt lehet konstatálni, mert én a törvényben a független bíróságnak megadnám a diszkrecionális jogot arra, hogy minden olyan esetben is, amely megnevezve nincs ebben a javaslatban, kimondhassa az összeférhetlenséget

1 a saját diszkrecionális joga alapján. (Szüts István: Ez természetes!) Ez azonban a törvényjavaslatban nincs benne. Hogy vannak esetek, amelyek bekövetkezhetnek, azok közül csak egyet akarok megemlíteni. Mindenféle eset fel van itt sorolva, amikor a képviselő azáltal válik összeférhetlenné, hogy valamit tesz, de arra, ha valamit nem tesz, abszolúte semmiféle intézkedés nincs, már pedig nemtétellel nagyon sok szór egy képviselő éppen olyan összeférhetlen cselekményt követhet el, mint cselekvéssel. A lényege a kérdésnek az,— és itt visszatérek arra, amit beszédem elején mondottam — hogy a függetlenséget átérezni lehet. De éppen ugyanígy merem mondani, hogy nemcsak a függetlenséget érezni lehet és kell, hanem az összeférhetlenséget is. Ameddig a képviselő nem érzi az ő összeférhetlenséget, addig törvényt csinálni nem lehet és teljesen felesleges. (Szüts István: Ez igaz!) T. Ház! Néhány elvet ismertettem, amelyek az összeférhetlenségi kérdésekkel kapcsolatosak és ha még hozzáteszem ehhez a^zt, hogy az Országgyűlés felsőházának és képviselőházának tagjai összeférhetlenségi eseteiben nem tartok szükségesnek különbséget tenni^ akkor körülbelül elmondottam azokat a fcelveket, amelyek szerintem az összeférhetlenségi törvény alapját kell, hogy képezzék. Tudom nagyon jól, hogy álláspontom szélsőséges, éppen ezért nem is gondoltam arra, hogy olyan hangulatot tudjak teremteni, hogy az országgyűlés ezt magáévá tegye. En csak azt céloztam felszólalásommal, hogy ezek az elvek leszegeztessenek és a Naplóban ezeknek írásbeli nyoma maradjon. Mert senki sem gondolja ebben a Házban azt. hogy ezzel a javaslattal az összeférhetlenségi kérdés elintézve lesz. Nagyon sok összeférhetlenségi vita volt ebben a Házban és lesz még ezután. Éppen azért, amint az eddigi törvények nem tudták létrehozni azt, hogy az összeférhetetlenségi érzés de facto úrrá legyen ebben az országgyűlésben, ép ugyanúgy semmi biztosítékát nem látom annak, hogy ez a javaslat ezt meghozza. A közvélemény az összeférhetlenségi kérdés rendezését szükségesnek tartj kétségtelen és ezzel eljutottam oda, amivel a t. képviselőtársaim beszédüket többnyire kezdeni szokták, hogy vájjon szükség van-e erre a rendezésre? Az összeférhetlenségi törvény szükségességét éppen az összeférhetetlenségi esetek teszik indokolttá, és itt nemcsak az ország közvéleményének megnyugtatását látom szükségesnek, hanem ezt egyenesen kormányzati célnak tekintem. Ha visszatekintek az '1868 december 7-én a magyar országgyűlés képviselőházában elhangzott beszédekre, amelyekből tegnap a miniszter úr is citátumot olvasott fel, legyen szabad Nyáry Pálnak éppen a közalkalmazot-