Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-110

240 Az országgyűlés képviselőházának tisztviselői minőség: nemcsak a hatalom gyakorlását jelenti, hanem egyúttal élethivatást is jelent, amely élethivatás a szálak egész tömegével köti az illetőt a végrehajtó 'hatalom legfőbb gyakorlóihoz, nézetem szerint csak akkor válik az a volt köztisztviselő teljesen függetlenné, ha mindazok a szálak, amelyek őt ehhez a minőségéhez kötötték, végérvényesen elszakadnakA másik érv, amelyet erre vonatkozólag felhozok s amelyet éppen az itt legelsőnek felszólalt Kassay Károly t. képviselőtársam tett szóvá, >az, hogy a törvényhozónak nemcsak a törvényhozás tartozik a feladatkörébe, hanem mint az országgyűlés tagj végrehajtó hatalom ellenőre is és mint ilyen, a köztisztviselő lehetetlen helyzetbe jut -akkor, ha esetleg a saját maga, vagy pedig a saját felettese ellenŐrzésére volna kényszerítve. Nézetem szerint, ezen alapelvnek általános alkalmazását lehetetlenné teszi a magyar Felsőház szervezete. A Felsőház szervezete ugyanis bizonyos funkcionáriusoknak, köztisztviselőknek egyenes törvényhozói jogot ad, de lehetetlenné teszi ennek az alapelvnek általános alkalmazását a Felsőház szervezetét megalkotó törvénynek ama intézkedése is, amely az államfőnek kinevezési jogot ad, éppen azért a felsőházi közhivatali összeférhetlenséget csak ama mérven túl lehetne alkalmazni, amely a Felsőház szervezetére, a felsőházi tagokra vonatkozó törvényben elő van írva. Különben is az a kivétel, amely álláspontommal szemben a felsőházi tagokra vonatkozólag jelentkezik, magában véve nem dönti meg azt az alapelvet, amelyet én kifejtendőnek, elfogadandónak és szükségesnek tartok, sőt inkább erősíti, mert minthogy bizonyos köztisztviselői összeférhetőségi eseteket már maga a Felsőház szervezete megenged. Fokozottabb mértékben szükségesnek tartom, hogy a Képviselőházban az elv a legszélsőségesebben és a legnagyobb mértékben érvényesüljön. Kétségtelenül igaz, hogy a közszolgálati alkalmazottak, a köztisztviselők közt számtalan olyan van, akiket tudományos képzettségük egyenesen predesztinál arra, hogy a törvényhozás nagy munkájában résztyegyenek. Ezt az érvet lehetne felhozni az én álláspontom ellen. Megjegyzem azonban, hogy ez az érv nem áll meg azért, mert hiszen a lehetőség megvan adva az elmondottak szerint arra, hogy az illetők megválván közhivatali kötelességeiktől, képvisélővé választathassák magukat. Azonkívül meg kell állapítanom azt, hogy nemcsak az országgyűlési képviselőség az egyetlen mód, amely valakinek adódik arra, hogy a törvényalkotásra befolyást gyakorolhasson. Éppen az igazságügyi tárca hatáskörébe^ tartozó törvények megalkotásánál és előkészítésénél lehet nagy örömmel konstatálni azt a gyakorlatot, amely bizonyos fokig talán előre világít a jövő törvényalkotásainak rendszerére, hogy a törvényalkotás bizonyos tekintetben megszűnik a minisztériumnak és a törvényhozó testületnek egyedüli működési produktuma lenni és belekapcsolódik a szakemberek véleményének meghallgatása, alkalmazása és igénybevétele is. Mint mondom, azt éppen az igazságügyi tárcába tartozó törvények előkészítésénél örömmel konstatáltuk, és ez szükséges is ahhoz, hogy a törvény a gyakorlati életbe teljes mértékben belekapcsolódhasson és éppen ez az út és ez a mód arra, hogy minden szakember, egyetemi tanár vagy bárki, aki közhivatali állásánál fogva erre van predesztinálva, a törvényalkotás nagy munkájában résztvehessen, 0. ülése 1932 június 2h-én, pénteken. A foglalkozásokkal kapcsolatos összeférhetlenségnek második esete az, amit a 3. cím tárgyal. Ezek közt a leglényegesebbek talán éppen a 10. §-ban jellemzett esetek. Ez egyike azwknak a kérdéseknek, amelyekkel iter mészé lesen a legtöbb képviselőtársam foglalkozott és legyen szabad belekapcsolódnom ebben a tekintetben Fenyő Miksa t. képviselőtársam felszólalásába, aki habár konklúzióban nem is odajutott, alhová én szereltnek jutni, ahová én tendálok, de indokolásában sok olyan dolgot mondott ami feltétlenül igaz és megszívlelendő volna. Amint a köztiszviselői állásból folyó függési viszony kizárja nézetem szerint a törvényhozói hivatás független teljesítését, éppen annyira az a függés, amelyet uninden nyerészkedésre irányuló vállalatnál betöltött állás magával hoz magában véve csak akkor föltétlen akadály törvényhozói függetlenségnek, ha a betöltött állás nem élethivatás. A 10. %• — a bizottság módosítása szerinti 10. §. — nézetem szerint ebben a tekintetben nem felel meg elgondolásomnak, mert túlságos súlyt helyez arra, hogy az a vállalat milyen összefüggésben van a kormánnyal, a 14., 15. és 16. § eseteit felsorolva és nem abból indul ki, hogy azt a célt kell elérni, hogy megszűnjék az a helyzet, hogy valamely vállalat a törvényhozók közt magának hivatalos közbenjárót tarthasson. Ennek elérésére vonatkozólag pedig legyen szabad belekapcsolódnom éppen az igazságügyminiszter úr tegnapi felszólalásában tett megjegyzésébe, amely Túri Béla és Gaal Gaston t. képviselőtársaimnak ebben a tekintetben kifejtett nézetéhez való hozzájárulását szóvá tette. Engedje meg, nem azért, hogy ismétlésekbe bocsátkozzak, de megkérjem őt arra, hogy ennek a paragrafusnak fogalmazásánál tegye magáévá azt a szöveget, amelyet én a, legvilágosabbnak tekintek abból a célból, hogy ezt 'a kérdést úgy intézze el, mint az nézetem szerint szükséges volna. Citálni fogom a szövegnek már azt a módosítását, amit úgy tudom, a miniszter úr is magáévá tett és amely szerint (olvassa): «összeférihetlen helyzetbe jut az országgyűlésnek az a tagja, aki nyerészkedésre irányuló vállalat igazgatóságában, kormányzótanácsában, felügyelőbizottságában tagsági, vagy a vállalat elnökségében vagy üzletvezetésében állandó javadalmazással összekötött más megbízást vállal, vagy megtart, amely a 14., illetőleg a 15. §-ban meghatározott összeférhetlenséget okozó jogot vagy kedvezményt élvez, vagy a 15., illetőleg a 16. §-ban meghatározott, ugyancsak összeférhetlenséget okozó szerződéses, vagy üzleti viszonyban, vagy összeköttetésben áll, vagy annak működési körében hivatásszerűen eddig nem tevékenykedett.» Álláspontom ebben a tekintetben ugyanis megegyezik Fenyő Miksa t. képviselőtársam véleményével, akinek abban a tekintetben teljesen igaza van, hogy azért, mert valaki mint iparos, valamely vállalatnak a tagja, azt nem szabad és nem lehet kizárni az országgyűlésből. (Váry Albert: így van! Ez az objektív igazság!) Éppen azért, mert azt hiszem, hogy ez az elgondolásom találkozik a miniszter úr álláspontjával, nagyon kérem, hogy tegye magáévá ezt a szövegezést. Nagyon kényes és nagyon érdekes kérdéseket fejtegetett éppen ezzel a ponttal kapcsolatban Fenyő Miksa t. képviselőtársam, mert ez egyike azoknak a momentumoknak, ahol a legnehezebb igazságosnak lenni, mert nem akarok azokra az esetekre kitérni, amelyekre ő kitért, hogy ha valaki egy javaslathoz hozzászól, egy