Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

114 Az országgyűlés képviselőházának képviselő rabszolgája, vagy ha nem is rabszolgája, hanem potyaügyvédje a kerületének, kerülete minden egyes választójának. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Andaházi-Kasnya Béla: Nana, nem mindegyik potyaütgyvéd!) Pardon, te vagy én azok vagyunk. Ez a helyzet végeredményben azt eredményezi, hogy a képviselő kénytelen ,a törvényhozói munkát elhanyagolni, kénytelen idejének nagy részét annak szentelni, hogy egyik hivatalból a másikba, egyik minisztériumból a másikba kilincseljen. Kénytelen ezt megtenni, bár tudja, hogy a régi törvény szellemének értelmében tulajdonképpen összeférhetlen helyzetbe kerül. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez egy nagy biztonsági szelep!) De próbálná meg nem tenni és fellépni a következő választáson l Viszont, ha szigorú törvény van erre, amely imperative kimondja, hogy nem szabad közbenjárni, kivéve egyes eseteket, amelyek, megengedem, helyesek, így például hadigondozottak és más hasonló szegény emberek érdekében, egész más lesz a helyzet, amennyiben a képviselő nyugodtan hivatkozhatok arra, hogy törvény tiltja ezt az eljárást. (Sándor Pál: Nem szigorú törvény, hanem szigorú keresztülvitel ! A mostani is jó ! — Br. Inkey Pál : Igen, ez az!) Itt megint utalok arra, amit egy előbbi szakasznál mondottam, hogy ennél sem magán a szakaszon van a hangsúly, hanem végeredményben azon van a hangsúly, hogy (majd az eljárásnál, a bíráskodásnál hogyan fogják a dolgot keresztülvinni, hogyan fogják érvényesíteni. Mert ha ott egy egészen megváltozott szigorú szellem érvényesül, akkor természetesen mindazok a bajok, amelyeket most felsoroltam, ha nem is fognak egészen elenyészni, de nagyon csökkennek. (Sándor Pál: Akkor megmaradhat a régi törvény! Azon az alapon is meg lehetne ezt tenni!) Itt van azután a 26. §, az úgynevezett «konok» szakasz. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez jó, ez remek!) Ennél a szakasznál úgy vagyok, mint volt az ember, volt az ország közönségének nagy része annak idején, amikor megszavaztuk a botbüntetést. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez olyan alkotmányjogi botbüntetésféle, amikor kimondja azt, hogy (olvassa): «az országgyűlés tagja összeférhetlen helyzetbe jut, ha egy ülésszak alatt a Ház a házszabályok alapján már harmadízben határozta el a Ház üléséből való kizárását oly magatartás miatt, amellyel az országgyűlés munkarendjének megzavarására irányuló konok magatartása következtében» — itt jön még hozzá az, ami még súlyosabbá, még aggályosabbá teszi ezt a szakaszt, tudniillik, hogy nem vonatkozik ez minden esetre, ha háromszor kizáratott a képviselő a Ház üléséből, hanem csak akkor, ha — «alaposan feltehető, hogy az országgyűlési tagságának fennmaradása a törvényhozás eredményes működését veszélyeztetné.» Ez megint a mindenkori többség kezébe adja annak alapos feltevését, hogy kinek a magatartása veszélyezteti a törvényhozás eredményes működését, kinél fogják tehát alaposan feltenni, hogy veszélyezteti magatartása a törvényhozás működését, kinél nem. Ezt az egész szakaszt, amely nem méltó a parlament méltóságához és komolyságához, igen kérem a t. miniszter urat és a t. Házat, egyszerűen úgy, ahogy van, hagyjuk ki a javaslatból, mert nem méltó, hogy a magyar parlamentben ilyen eltanácsolási vagy kicsapási paragrafus legyen érvényben. Az eljárási részre vonatkozólag nem akaÏÔ7. ütése 1932 június 21-én, kedden. rok most állást foglalni abban a legvitatottabb részében sem, hogy vájjon a független bíróság, a Kúria, a közigazgatási bíróság, vagy parlamenti bíróság döntsön ezekben a kérdésekben. Azért nem akarok ebben állást foglalni, mert hiszen ezt megtették már mások és elmondottak mindent, ami itt pro és kontra el lehet mondani. Ellenben legyen szabad nekem az eljárási rész olyan részleteire kitérnem, amelyeket eddig itt nem tárgyaltak, amelyekről eddig itt nem volt szó. (Halljuk! Halljuk!) Itt van az «összef énhetlenség érvényesítése», azután «eljárás összeférhetlenségi ügyekben». Az 51. § kimondjjia, ihogy az összeférhetlenséget milyen esetben, hogyan és miképpen kell kimondani. En az egész eljárási részben már elvileg hibáztatom azt, hogy ez a bíróság, amely összeférhetlenségi ügyekben ítélkezik, kimondhasson egyáltalában mást, mint azt, hogy az összeférhetlenség fennáll, — kivéve azokban az esetekben, ahol fennáll a rosszhiszeműség^ — tehát >az illető képviselő mandátumát elveszíti. Itt azonban azt látjuk, hogy a 8., a 20., 21. és 25. §-ok esetében a bíróság az országgyűlési tagság megszűnésének kimondását mellőzheti, ha az országgyűlés tagja az összeférhetlenség alapjául szolgáló cselekményt először követte el és nyilván való, hogy nem rosszhiszeműen járt el. Először is rá kell mutatnom arra, hogy «nyilvánvaló, hogy nem rosszhiszeműen járt el>> kitétel máris olyan tág fogalmazás, amelynél a pontos megállapítás úgyszólván teljesen lehetetlen, mert utóvégre nem tételezem fel senkiről sem, amíg tárgyi bizonyítékaim nincsenek, hogy rosszhiszeműen járt el, hogy rosszat akart cselekedni. De a rosszhiszeműséget itt nagyon nehéz bizonyítani. Ebben az esetben az országgyűlés tagjai 2000 pengőig terjedhető pénzbírsággal sújthatok. Most lássuk, mit mondanak ezek a szakaszok, amelyeknek alapján nem kell a mandátumfosztást kimondani. A8. § azt mondja, hogy összeférhetlen helyzetbe kerül az országgyűlésnek az a tagja, aki hivatása, vagy foglalkozása körében magánjogi megbízás vagy egyéb magánjogi jogviszony alapján vállalt valamely konkrét ügyben az országgyűlésen felszólal. Utóvégre azt, akit megválasztanak képviselővé, tudhatja, annak tisztában kell lennie, még na nem is volna összeférhetlenségi törvény, azzal az etikai követelménnyel, hogy anilyen ügyekkel lehet és milyen ügyekel nem lehet a Ház elé jönni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Menjünk csak tovább. A következő ilyen paragrafus, amelynek esetében pénzbírságot lehet kiróni mandátumfosztás helyett, a 20. §. Ez a legsúlyosabb Ihifoa szerintem. Ez a szakasz azt mondja, hogy összeférhetlen helyzetbe jut az országgyűlés tagja akkor is, ha a 19. §. (1) bekezdésében említett hatóságnál, köztestület, intézet, üzem... stb. intéző szervénél és az ott említett módon ellenszolgáltatás nélkül jár el ugyan, de az eljárás oka, célja, vagy módja a köztisztességbe ütközik. En mint képviselő aj köztisztességbe ütközhetem tehát, aziután megbírságolnak 2000 pengőre és nyugo'dtan maradhatok tovább képviselő? Tehát megint nem érjük el azt a célunkat, hogy a parlament erkölcsi presztízsét helyreállítsuk, ha megvan a lehetőség arra, hogy egy képviselő a törvény értelmében köztisztességbe ütköző (Müller Antal: Megbélyegzik!) cselekményt követett el, a bíróság kimondja, hogy a köztisztességbe ütközött, amit tett, azonban 2000 pengő pénzbüntetés lefizetése után hófehéren és szűzen ihonatyaskodhatik tovább. Minthogy lekéstem arról,