Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

Az országgyűlés képviselőházának li hogy idevágóan módosítást nyújtsak be, arra kérem a t. miniszter urat, akinek erkölcsi felfogása az, amit egyéb kvalitásai mellett legjobban beesülünk benne, hogy legalább ennél az egy pontnál ne engedjen és méltóztassék a részletes tárgyalás során olyan módosítást tenni, hogy az illető képviselő pénzbírsággal meg ne úszhassa az ilyen köztisztességbe ütköző eljárást. ' A másik két pont, amelynél szintén főképpen elvi szempontból helytelenítem azt, hogy összeférhetlen képviselők pénzbírsággal megúszhassak a dolgot, a 21. $, de ez már erkölcsi szempontból nem olyan aggályos, továbbá a 25. $. Ami a 25. §-t illeti, őszintén szólva, nem tulajdonítok túlságosan nagy fontosságot ennek a szakasznak, én csupán logikai szempontból nem tartom indokoltnak az enyhítést olyan képviselővel szemben, aki féléven keresztül nem tartotta szükségesnek a Házban megjelenni és a törvényhozás munkájában résztvenni, vagy aki elmulasztotta megbízólevelét bemutatni. Nem látom be, miért ragaszkodjunk ahhoz, hogy az illető a Ház tagja maradjon, ha ő maga nem tartja szükségesnek bejönni és résztvenni a Ház munkájában. Ismétlem azonban, hogy a legfontosabbnak azt tartom, hogy a törvényjavaslat ne adja meg a lehetőséget a köztisztességbe ütköző képviselőnek arra, hogy eljárását pénzbüntetéssel elintézettnek vehesse. Kérem tehát a miniszter urat, hogy ilyen értelemben módosítsa a javaslatot. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Erről lehet szó. Nem én vettem fel a javaslatba, annál inkább lehet róla szó. (Helyeslés half elől.) Ezt nagy megnyugvással és köszönettel veszem tudomásul. Ami az 52. § módosított új szövegét illeti, amely azt mondja, hogy ha az országgyűlés tagjának tagsági jogát az 5. § első bekezdése, a 7. § első bekezdése, a 8., 19—21. vagy 25., vagy a 26. § alapán, vagy pedig^ a 49. § negyedik bekezdésének alapján mondják ki megszűntnek, az ítéletben azt is ki lehet mondani, hogy az illetőt az országgyűlés tagjává az ítélet meghozatalától számított öt éven belül nem lehet megválasztani, — én helyesebbnek tartom a javaslat eredeti szövegezését, amely azt mondta, hogy ki kell mondani azt, hogy 5 éven belül nem választható meg képviselővé. Szerintem tehát nem vagylagosan, hanem imperative kell ebben a szakaszban intézkedni. Ami az 53. és 55. §-okat illeti, itt megint az előbb elmondottak alapján elvileg helyesebbnek találnám, ha az összeférhetlenségi bíróság csak a mandátum sorsáról dönthetne ítéletében. A pénzbírságolás tekintetében sem Bródv Ernő t. barátom álláspontjával, sem Gál Jenő t. képviselőtársam közbeszólásával teljesen nem értek egyet, mert utóvéarre nem lehet szabadjára engedni azt, hogv bárki magánokokból vagy politikai okokból derűre-borúra fel jelentgethesse a képviselőket. Bródy Ernő t. barátom valószínűen úgy okoskodik, hogy ott vannak a büntetőtörvénykönyv ^szakaszai a hamis vádra és a hatóság előtti rágalmazásra vonatkozólag. Szerintem azonban lehet egy összeférhetlenségi bejelentés olyan, amely nem meríti ki a hamis vád vagy a hatóság előtti rágalmazás tényálladékait. ami tehát nem érinti a feljelentett képviselő egyéni becsületét. (Gaal Gaston: Ezen a téren még nem volt visszaélés, a másik téren rengeteg. Ettől nem félek. Félelmesebb a másik.) Ami a közbeszólást illeti? szerintem nem szabad olyan rau)7, ylése 1932 június 21-én, kedden. 115 must teremteni ebben a szakaszban, amely esetleg az indokolt bejelentéseket elriasztja. T, Ház! Ezt a törvényjavaslatot már anynyi oldalról és mindenféle szempontból boncolgatták, hogy én a legszembeszökőbb intézkedéseken csak nagyon futólag akartam keresztülszaladni és azokról kritikát mondani. A javaslat szellemét magát — mint felszólalásom elején mondtam — helyeslem és örömmel üdvözlöm, mert végre látom legalább a jó szándékot (Gaal Gaston: Egyebet se!) arra nézve, hogy ezt a kátyúba jutott magyar parlamentarizmust próbáljuk mai helyzetéből kiemelni. Azonban ez nem taz egyedüli lépés a felé a cél felé, hogy azt az erkölcsi válságot, azt a tekintélyválságot, melybe az egész népképviseleti rendszer került, megszüntessük. Ha azt akarjuk, amint tudom, hogy azt akarjuk, hogy még legyen Ijövője Magyarországon a parlamentáris rendszernek, akkor nemcsak arra kell törekednünk, amit ezzel a javaslattal próbálunk megtenni, hogy a már együtt lévő, a már megszületett parlament erkölcsi nívóját őrizzük meg, hanem arra is, hogy a parlament létrejövetele, megszületése tiszta legyen, olyan legyen, hogy ahhoz kétség ne férhessen a közvélemény legrosszabb indulatú tagjai körében sem. En tehát a tárgyalás alatt lévő törvényja-, vaslatot az új törvényalkotások egész sorozatában csak az első lépésnek tekintem, amely után a következő lépésnek — miként Petrovácz Gyula t. barátom kifejtette — a választójogi reformnak kell lennie. (Helyeslés a baloldalon.) Szerintem a választójogot úgy kell megreformálni, hogy a titkosságot nem csupán kiterjesztjük, hanem az egész vonalon általánosan megvalósítjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Minthogy a javaslat alkalmas arra, hogy megindítsa azt a tisztulási folyamatot, mely a tekintélyében alaposan megkopott, nimbuszából nagyon sokat elvesztett parlamentarizmust megint szebb jövő felé vezesse, amelyben lassanként ismét meg tudjuk szerezni a választópolgárok, az ország népének bizalmát és előttük a tekintélyünket, éppen ezért, mivel az erre irányuló jószándékot látom és mivel a részletes vita során lehetőségét látom annak, hogy a javaslat némely hibáját orvosoljuk, én azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — 'A szónokot számosan üdvözlik. Elnök: Szólásra ki következik? Herczegh Béla jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! A törvénveknek és a kiváló államférfiaknak — úgy látszik — közös a sorsuk: Amig élnek, hajlandók vagyunk csak a hibáikat látni. A meglévő Összeférhetlenségi törvénvről r mindannyian tudtuk, szinte közös megállapítás volt, hogy az nem megfelelő. (Gaal Gaston: Nagy szerű volt, csak a végrehajtása volt gyalázatos! Ennek is az lesz a vége!) Tudtuk, hogy rendszertelen és hiányos; tudtuk, hogy főleg a 13. $-ra nézve, a közbenjárási szakaszra nézve és a 14. §-ra, az ügyvédi szakaszra nézve nincs szankciója, tehát végrehajthatatlan. Végre mindannyian kifogásoltuk az összeférhetlenségi ügyekben a parlamenti bíráskodást, melyben pártérdek is közrejátszhatott. Ennek a javaslatnak kellett megjelennie a közéletben, hogy egyesek rájöjjenek arra, hogy az a ma meglévő régi törvény jó, annak dicséretét kezdjék zengeni és hirdessék, hogy a meglévő törvény jó, sőt jobb, mint ez a mostani törvényjavaslat. Ha jóhiszemű vagyok,