Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

Az országgyűlés képviselőházának 1 ben felszólalt képviselőtársaim, hogy itt erre nem akarok bővebben kiterjeszkedni. Mindenesetre helyeslem a törvénynek azt az intencióját, hogy a köztisztviselői karban helyet foglaló kiváló embereknek lehetővé teszi, hogy bekerüljenek a Házba és csak azt jegyzem meg, hogy végeredményben magának a szakasznak nem tulajdonítok olyan túlzott fontosságot, nem a benne foglaltak miatt, hanem azért, mert mint Hunyady Ferenc gróf igen t. barátom kifejtette, — harmadszor hivatkozom ma reá — hogy a titkos választói jog olyan, mint a halál, mert akár akarjuk, akár nem, jönni fog. Egészen nyugodt vagyok abban a tekintetben, hogy azt a köztisztviselőt vagy főszolgabírót, akit a járásában megválasztanak tisztviselővé, nyugodtan akceptálhatjuk, hogy idevaló a Házba, ha azok, akiket ő azelőtt közigazgatott, beválasztották a Képviselőházba. Itt egy észrevételem volna, a 9. §-ra nézve, amely az eredeti szövegben 10. § volt. Hangsúlyozom, hogy nem pártom^ megbízásából beszélek, senkinek a megbízásából sem, hanem csak a magam nevében. Ezt a szakaszt én aggályosnak tartom, nem abból a szempontból, mintha támogatni akarnám azt, hogy egy képviselő, aki felelős szerkesztő, a mentelmi jog mögé bújva, (Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes!) kibújhasson a tényleg elkövetett sajtóvétség jogi következményei alól, de egészen nyugodt vagyok abban, hogyha komoly sajtóvétséget követett el az a képviselő, aki felelős szerkesztő, akkor a mentelmi bizottság úgy is javasolni fogja a kiadását. (Gr. Hunyady Ferenc: Felfüggeszti a mentelmi jogát!) Itt főkép etikai szempontból látok kifogásolni valót. Attól félek, hogy ez megint bizonyos strohmiann-rendszert fog kitenyészteni, hogy az a képviselő, aki egy lap élén áll, fog magának egy niemand-ot — pardon, ha nem parlamentáris kifejezést használtam — s ez megint módját fogja adni annak, módját adhatja esetleg, hogy az illető felelős szerkesztő — képviselő, aki nem nyilvánosan felelős szerkesztő, még a sajtójogi felelősség alól is kibújhasson. Ezt a pontot, mondom, én aggályosnak tartonv ) -, { A sokat emlegetett 10. s az azt követő 11. és 12. §-oknál — mindenekelőtt a 10. §-nál — nagyon sok tekintetben egyetértek azzal, amit Bródy igen. t. ibarátom elmondott arról a bizonyos kiskapuról, viszont igen megnyugtatott^ kormánypárt részéről köiabeszólás formájában elhangzott az a készség, hogy azt a bizonyos mondatocskát, amely a kiskaput kinyitja, ki is lehet hagyni. Bízom abban, hogy a részletes vita folyamán Bródy igen. t. képviselőtársam indítványát be fogja terjeszteni és kérem is a t. Házat, hogy méltóztassanak ahhoz hozzájárulni. Ez a szakasz nagyon jól definiál mindent és ez a kiskapu — hogy ennél a definíciónál maradjak '— csak zavarossá és nehezen magyarázhatóvá teszi az egészet. A más foglalkozásokkal való összeférhetlenség fogalmazásában nem tartom egészen szerencsésnek azt, hogy „főként képviselői mivoltából kifolyólag." Az sem volt helyes, ami az eredeti javaslatban volt, hogy „kizárólag." Ezek olyan dolgok, amiket nehéz megállapítani. Itt tulajdonképpen nem az egyes- szakaszokban magukban történő változtatásokkal tudunk segíteni. Itt minden az eljárás, a bíráskodás szellemétől függ. Ha a bíráskodás olyan, amely a dolgok lényegét fogja meg és nem a szavak után, hanem a szellem után megy, akkor meg vagyok nyugodva. (Andaházi-Kasnya ?. ülése 1932 június 21-én, kedden, 1Í3 Béla: És nem a formai okokra hivatkozik!) T. Ház! A 15. §-ban arról van szó, hogy aiz országgyűlési képviselő, aki az állammal szerződéses vagy üzleti viszonyban vagy üzleti összeköttetésben van, nem kerül összef értetlenségbe abban az esetben, ha az országgyűlési képviselő az államtól vagy a 16. § 1 és 3. bekezdésében meghatározott valamely köztes

u tülettől, intézettől, üzemtől, vállalattól, alapítványtól vagy alaptól árnikat a rendes piaci vagy más rendes iforgalmi áron vásárol. Ez nagyon helyes, csak éppen nem tartom elégnek. A törvény nem eléggé szigorúan takszál, nem tartom egészen pontosnak ezt a körülírást. Sajnos, a bizottsági tárgyalások alkalmával, aznap, amikor ez tárgyaltatott, nem lehettem jelen. Egy kis pótlással ezt ki lehetne igazítani, hogy „rendes piaci vagy más rendes forgalmi áron vásárol". Ez nagyon tág fogalom, amelyet lehet így is, lehet úgy is magyarázni. Mihelyt eladás vagy vétel történt azon az á.ron, lehet azt rendes forgalmi árnak minősíteni, ha hozzátennők: „amely áron bárki más megvásárolhatja." Ez kényes pont Nem mondlom, hogy ebből tényleg visszaélés fog következni, de nagyon él, sajnos, &z a szellem ma már a köztudatban, hogy a Képviselőház egy ilyen tessék-lássék összeférhetlenségi törvényt hoz, amely nem tud semmit változtani az eddigi állapoton. A pontos definícióknak lévén a barátja, szükségesnek vagy legalább is előnyösnek tartanám, ha ilyen módosítás bevétetnék. Ami a közben járási összeférhetlenséget illeti, a 19. és 20., §-ok adják meg tulajdonképpen az összeférhetlenség kritériumát. Ezek nagyon helyesek és áttekinthetők, jól vannak megfogalmazva, hogy díjazás, meg díjazás nélkül, de olyan módon, vagy olyan célból, amely a köztisztességbe ütközik. A 21. § a kivételeket tárgyalja és igen helyesen kimondja, hogy nem okoz összeférhetlenséget az ellenszolgáltatás nélkül folytatott eljárás egyházi, i&kolai és egyéb kulturális, célok érdekében. Ez a paragrafus (2.) bekezdésének 4. pontjában kimondja, hogy nem okoz Összeférhetlenséget. ha .az eljárás hadigondozott vagy más olyan személy méltányos érdekének érvényesítésére irányul, aki szegénysége vagy elemi csapás miatt, vagy közméltánylást érdemlő egyéb okokból támogatásra -szoruL Itt ez a «közméltánylást érdemlő egyéb okból» kitétel megint roppant tág fogalom. Hiszen néhány hónappal azelőtt, ha jól emlékszem, a múlt ősszel, Lingauer Albin képviselőtársunk megküldött összes képviselőtársainknak egy emlékiratot, röpiratot, vagy nem tudom minek nevezzem, amelyben igen jó és igen okos javaslatok foglaltattak. Nagyon sajnálom, hogy ennek a törvényjavaslatnak megszerkesztésénél nem részesítették nagyobb 'figyelemben a Lingauer-féle röpiratot, (Ügy van! Ügy van! bah felöl.) mert Ő abból a kettős elgondolásból indult ki, hogy a képviselők függetlenségét meg kell védeni egyrészt azokkal a tényezőkkel szemben, amelyekkel szemben éppen ez a javaslat akarja megvédeni, vagyis az államhatalommal, a kormánnyal az érdekeltségekkel szemben, de másrészt — akármilyen furcsán is hangzik — igenis meg. kell védeni a képviselőket bizonyos fokig a választókkal szemben is. Ez nem azt jelenti hogy a képviselő kerületének közérdekű ügyeiben ne járhasson közbe, de meg kell szüntetni azt az állapotot, amely a mai nyílt szavazásos választási rendszer mellett szigorúbb szabályozás nélkül elkerülhetetlen, ami ma fennforog, hogy — hiszen tudják mindannyian —• ai 16*