Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-107
Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1932 június 21-én, kedden. Í07 az állandó összefénhetlenségi bizottság praxisából fogok mondani egy esetet, amikor a vezérigazgató összeférhetlenségi ügye volt az összeférhetlenségi állandó bizottság előtt. Az 1920 : XXV. te. kimondja, hogy a vezérigazgató kinevezése a pénzügyminiszter megerősítésére szorul és ennek ellenére az összeférhetlenségi állandó bizottság kimondta, hogy nem összeférhetlen, megállapítván a maga ítéletében, hogy .helyettesíthetőségre nem terjed ki ez a dolog és a pénzügyminiszteri megerősítés alatt nem kell azt a megerősítést érteni, amit értenünk kell. (Váry Albert: Ez a 7. § szerint megváltozik! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A 7. §-t nem lehet félreérteni! Sokkal szigorúbb, mint a régi törvény! Ezekre az esetekre is vonatkozik!) Miért kellett pkkor kimondani, hogy mi a nyerészkedésre alakult vállalat 1 ? Milyen bének vannak ezen a címen"? Mi az az országos jellegű, közérdekű «szövetkezeti központ 1 ? Majd fogok erről beszélni akár ezen a címen, akár azon a címen, hogy az állammal közvetlen összeköttetésben milyen intézmények állanak. Itt van előttem a statisztika az állami érdekeltségekről. Az 1927/28. évi zárszámadási adatok szerint az állam tulajdonában levő részvények és üzletrészek névérték alapján számított összértéke 112,517.862 pengő. Az állam hitel- és biztosítóintézeteknek adott — csak kerek számokat említek — 41 millió pengőt, szövetkezeti központoknak és termelőszövetkezeteknek 28 millió pengőt, közlekedési vállalatoknak 37 milliót, ipari és kereskedelmi részvénytársaságnak négymilliót, vagyis az állam összesen 112 millió pengőt fektetett be ezekbe az intézményekbe. (Jánossy Gábor: Tönkrementek! . Ez átmeneti dolog volt!) Én összeállítottam ezeknek a statisztikáját és megállapítottam, hogy az állaimnak 55 közvetlen és 43 közvetett érdekeltsége van ezeknél az intézményeknél. Itt van például az Okh., amelyet törvény alapított, amelynek közérdekű hivatása és célja van. Ez az Okh. belement mindenféle alapításokba, amelyek céljával, rendeltetésével semmi összefüggésben nem állanak. (Felkiáltások a jobboldalon: Például? Például?) Alapította a Futurát, a Fruetust, a Faksz.-ot, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központot, f a Pantodrog Magyar Gyógynövényértékesítő Részvénytársaságot, a Szövetkezeti Paprikaipart, a Pátria Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságot, az Eeclesia Egyházművészeti és Áruforgalmi Részvénytársaságot. Mindezen intézmények közül az állam az loksz.-nál, a Fructus-nál és a Tej szövetkezeti Központnál vállalt közvetlenül is érdekeltséget, de a többieknél is az érdekeltség közvetett volta mellett is igen jelentékeny az anyagi érdekeltség mérve, hiszen ki van mutatva, hogy az Okh.-ban kétharmadrészben állami tőke dolgozik. A termelő és értékesítő szövetkezetek csoportjában az állam közív étlen érdekeltsége a legjelentékenyebb a Faksz.-nál; az Országos Tej szövetkezeti Központ 2,506.000 pengő üzletrész-értékének 20%-a, vagyis 500.000 pengő értékű üzletrész van a földmívelésügyi tárca tulajdonában, a Fructus Szeszforgalmi és Gyümölcsértékesítő Szövetkezeti Központ 325.000 pengős üzletrészének 70%-os majoritása van az állam tulajdonában, a Horti-kultura magtermelő szövetkezet üzleti tőkéjének 70%-át a földmívíelésügyi tárca jegyezte s a Hangyánál szintén nagy érdekeltsége van az államnak, éppúgy, mint a Futuránál. A közlekedési, szállítási, idegenforgalmi, vállalatoknál, mint amilyen például az Ibusz., a Mavart., szintén megvan az államnak közvetlen érdekeltségié ós közvetett érdekeltsége is fennáll egy egész csomó intézménynél. Az Okih. a maga mérlegében a tárcájában levő részvények és üzletrészek értékét tízmillió pengőben mutatja ki. Az Okh,. 'érdekeltségi köréhez tizenkét vállalat tartozik. Ilyen pl. a Futura, Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága. Én nem tudom, hogy a Futura nem a nyerészkedésre alakult vállalatok körébe tartozik-e? Nem vagyok képes eldönteni ezt a kérdést. Méltóztatik látni, itt vannak a titkos kapuk, itt vannak az állami érdekelségeknek százai, millió pengőkben kifejezve. Hogyan lehetséges az, hogy azok, akik ezekben az intézményekben érdiekelve vannak, nem összefér hetiének? Nagyon helyesen célzott Hunyady Ferenc t. képviselőtársam arra, hogy a régi törvény a szövetkezetek szempontjából egészen más álláspontot foglalt el, mert pontosan megállapította a szerződéses viszony tartalmát és fogalmát, amiért is nagyon helyes volt a régi törvény nomenklatúrája. A régi törvény megállapította azt, hogy nem esnek kifogás alá azok a szövetkezetek, amelyeknél az elősorolt állások valamelyikét elfoglaló képviselő javadalmazásban nem részesül. A régi törvény tehát megengedte a szővetkiezeteknél az igazgatósági tagságot, azonban a javadalmazást már nem engedte meg, vagyis nyiltan és világosan járt el eb bem a kérdésben. Hunyady Ferenc gróf t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a javaslat tulajdonképpen elvi alapon áll és niem taxái, vagy pedig igen kevéssé mondja meg, hogy miről van szó. Felhozta azt is, hogy sein a haszonhajtó jognak, sem pedig a vagyoni természetű kedvezménynek a definiciója nincs meg ebben a javaslatban. Az 1901. évi törvény ebben a tekintetben egészen világos, mert megmondja, hogy mi az a haszonhajtó jog, mi a vagyoni természetű kedvezmény. Felsorolja hogy országgyűlési képviselő nem lehet az állam szállítója, közvetítője, haszonbérlője, vevője, bérlője, csatorna-, vasút-, közlekedési vállalat engedélyese. (Jánossy Gábor: Most sem lehet!) A javaslat azonban nem mondja meg, nem adja meg a haszon; hajtó jog definícióját. Előállhat majd valaki azzal, hogy kapott ugyan egy haszon'hajtó jogot, de az időközben veszteséggel járt. Egyszóval azt akarom megállapítani, hogy a törvényjavaslatban nem világos a definíció, ezzel szemben pedig az 1901. évi törvény taxációja világos volt. Kimaradhatott belőle talán valami, de végeredményben miniden elképzelhető és lehető esetet magábanfoglalt. Méltóztassék megengedni, hogy csupán a közbenjárási szakasznál hivatkozzam arra, mit tartalmaz az 1901. évi törvény. A 13. $, amely; nek nem volt szankciója, — és éppen e szankció hiánya vezetett részben a mostani törvényhozási reformra — a következőképpen szól (olvassa): «A képviselő a kormánynál közben nem járhat oly ügyekben, amelyek címeké kitüntetések és rendjelek adományozására, állami vagy egyéb középítkezések megszerzésére, jövedelmező jogok adományozására vagy átruházására, kincstári vagy alapítványi birtokok bérlésére és eladására, ingó vagy ingatlan javaknak az állam által való megvételére és bérbevételére, italmérési engedélyek kieszközlésére, állami jövedékek hasznosítására, állami megrendelésekre és szállításokra, tarifakedvezményekre, végül állami segélyezést igénybe vevő ipari, kereskedelmi vagy közle-
