Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-107
loS Az országgyűlés képviselőházának . kedési vállalatokra vonatkoznak.» A régi törvény tehát a közbenjárás, a kijárás fogalmát precízen megállapította, ezzel szemben ez a törvényjavaslat annyit mond, hogy «hasznothajtó jog», «vagyoni természetű kedvezmény»; annyit mond, hogy «üzleti vagy pedig szerződéses viszony», de hogy miben áll ez, azt maga a törvényjavaslat meg nem mondja, úgy, hogy ha magyarázatot és kommentárt akarunk, akkor vissza kell amennünk az 1901 : XXIV. törvénycikkhez, amely pontosan, precízen megmondta, amit akart s amelyben taxáivá voltak mindenféle eshetőségek és lehetőségek. (Zsitvay Tibor igazságügy m iniszter: Éppen ezért volt szűkebb! — Jánossy Gábor: Ez sokkal tágabb! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tágabb és szigorúbb!) En belemegyek egy olyan módosításba, amely ezek mellé az általánosan odaállított fogalommeghatározások mellé magyarázatul beállítja az 1901. évi törvényt és még tovább is kiterjeszti további fogalmakra. (Jánossy Gábor: Nem lehet! Annyi lehetőség van ma! Ezer tételt lehetne beállítani és az sem lenne elég!) T. képviselőtársam, azt hiszem, amikor ilyen helyzetek és ilyen viszonyok vannak, a törvénynek tisztán kell álnia, a törvénynek precízen és világosan kell a maga dolgát elvégeznie. T. Ház! Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy a 10. §-ról, amelynél olyan sokáig időztem, áttérjek a 14. §-ra, a hasznothaj tó jogok és kedvezmények szakaszára, amely szintén romlott a bizottsági tárgyalás során. (Lázár Miklós: Majd rendbéhozzuk a plénumban!) Bomlott ez a szakasz is, mert az eredeti szövegben nem voltak benne azok a kedvezmények, amelyek utóbb jöttek bele a bizottsági szövegbe. En nem képzelem azt, — s itt megint magyarul kell beszélnem... (Jánossy Gábor: Hát eddig hogyan beszélt!) Mindig fordítanom kell, t. képviselőtársam, mert ez a törvényjavaslat olyan nehéz szövegezésű, hogy a laikusok előtt le kell fordítani, s nekem magamnak is sok időt, sok gondot és sok fáradságot okozott, amíg rájöttem az értelmére. Tehát itt van a 14. §, amelyre vonatkozólag röviden azt kell mondanom, hogy megint csinál a törvényjavaslat egy általános szabályt, kimondván, hogy aki az államtól hasznothajtó jogot kap, az összeférhetlen, de rögtön megcsinálja a kivételt, hogy t. i. akinél szubvencióról van szó, az nyugodtan besétálhat. Engedelmet kérek, én mindenféle szubvenció ellen vagyok. Kaphat szubvenciót valaki, de az ne legyen képviselő, mert annak a függetlensége már befolyásolva van. Tessék választani; semmiféle tragikum, nincs abban, ha valakinek választani kell a között, hogy a vállalatát tartja-e meg magának, vagy pedig a képviselőséget tartja előbbrevalónak. Semmiféle katasztrófa nem történik vele. Ö maga döntse el, hol jelent ő többet, a maga vállalatánál-e, vagy pedig a közérdek szempontjából. Vagy tegye azt, amit Tisza István tett; ha csak' a kételynek csak leghalványabb árnyéka merül is fel és ő úgy hiszi, hogy neki a Képviselőházban mondanivalója van, mondjon le. Engedelmet kérek, azt csak lehet legalizálni, hogy egy gyáros vagy egy iparos, aki a kormánytól szubvenciót kap, nekünk erkölcsöt ne prédikáljon. Nem kívánhatom senkitől sem, hogy maga ellen beszélj en, a törvénynek pedig nincsenek imperativ rendelkezései. Az ipari szubvencióra vonatkozólag méltóztassanak megnézni az 1907. évi III. t.-cikket, hogy mi 07. ülése 1932 június 21-én, kedden. mindent kaphat egy vállalat. (Fenyő Miksa: Az 1931: XXI. mondja meg!) Igen, t. képviselőtársam, de az 1907. évi III. t.-eikkre is hivatkozik ez a törvényjavaslat. Nézzük meg, mi mindent kaphat. Van-e imperativ rendelkezés, hogy kapni kell, vagy pedig feltételes-e a rendelkezés, hogy kaphat? Majd később fogok arról beszélni, hogyan szüntethetik meg ezeket a kapásokat T. Ház! Az 1907. évi Hl. t.-cikk, amely a hazai ipar fejlesztéséről szól, 1. §-ában ezt mondja (olvassa): «A következő állami kedvezményekben részesíthetők bizonyos iparvállalatok, amelyek ez alá a törvény alá tartoznak». A kedvezményeik: házadómentesség, az? egyenes állami adó elengedése, községi és törvényhatósági pótadómentessóg, kincstári illetékek elengedése. A 3. § az általuk épített munkáslakásokra adómentességet ad, a 4. § pedig kimondja, hogy mindez legfeljebb lö évre szól — nem kevesebbre és nem többre, legfeljebb 15 esztendőre. — A 6. § kimondja, hogy az építési anyagokat, gépeket a magyar királyi államvasutak önköltségen szállíthatják, a 7. § szerint az iparvágányokat önköltségi áron állíthatják elő, a 9. § pedig azt, mondja, hogy akár egyszerre, akár mindenkorra, akár több évre jáilamsegéiy adható. Tehát az illető kaphat kincstári illetékelengedést, adókedvezményeket, gépberendezéseket és gépfelszerelést, államsegélyt egyszersmindenkorra egy Összegben, s ezek legfeljebb 15 évre szólnak, ami egy kis emberöltőnek felel meg. (Jánossy Gábor: De képviselő nem lehet az ilyen!) Nem leheti Akkor tessék elolvasni a 14. §-t. (Jánossy Gábor: A 10. § tiltja!) Nem, t. képviselőtársam, ia 14. §. És most méltóztassék ügyelni, ez a szakasz így szól s mindjárt jön a mellékkapu (olvassa): «Az országgyűlési képviselő összeférhetleni helyzetben van, ha az államtól olyan hasznothajtó jogot vagy vagyoni természetű olyan kedvezményt kap vagy élvez, amely a jogszabályok értelmében nem illeti meg azonos feltételek mellett az összes érdekelteket, tehát annak adományozásánál vagy fenntartásánál az eljárt hatóság kedvezése szerepet játszhatott.» Ez volt az első bekezdési. A második bekezdés pedig a következőket mondja (olvassa): «Az iparfejlesztésről szóló 1907. III. és 1931 : XXI. törvénycikk alapján adott kedvezmény vagy segély nem okoz összeférhetlensér get, ha a kedvezmény vagy segély nyújtásának a törvényben meghatározott közérdekű előfeltételei fennállottak.» (Jánossy Gábor: Közérdekű!) Hát ez mind közérdekű? Itt van — nem olvastam fel, elfelejtettem — ennék a szubvenciós törvénynek a 10. §-a, amely a következőket mondja (olvassa): «A kereskedelmi miniszter az engedélyezett kedvezményeket a pénzügyminiszterrel egyetértöleg egészben vagy részben bármikor megvonhatja.» Engedelmet kérek, majd ha ÍZ: £1 t. szubvencionált úr itt egy dörgedelmes beszédet mond a kormámy ellen, mein fogja-e ez esetleg arra ragadtatni a főhatóságot, hogy ezeket a kedvezményeket egy, kissé megvizsgálja?! (Jánossy Gábor: A kedvezmények nem egyéneknek szólnak, hanem a közérdekű vállalatoknak!) Igen, t. képviselőtársam, de a közérdekű vállalatokban tudvalévően egyének ülnek! Eddig úgy tudtam, hogy egyének ülnek ezekben, akikne ez vonatkozik. (Jánossy Gábor: Az már összeférhetlen, ha magánérdekből ül ott!) De még tovább is van ez a szakasz. Talán nem mindenre gondolt ez a két törvény, amely