Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1932 június 21-én, kedden. 103 tani kell. Tessék kimondani, hogy ha egyszer egy tisztviselő meg van választva képviselővé, többet ne mehessen vissza a hivatalába. Vagy mondnak ki, hogy okvetlenül vissza kell venni. Mondják ki vagy az egyiket, vagy a másikát. De az egyforma elbírálás szükséges. A jelenlegi törvénynek ez a rendelkezése, amely a kormány kénye-kedvére bízza, hogy visszaveszie-, vagy nem veszi-e vissza az illető hivatalnokot, a kormány illegitim befolyásának olyan tág teret biztosít, amelyet intézményesnek és törvényesnek elismerni semmi körülmények köizött nem vagyok hajlandó. (Ügy van! balfelől.) A részletes vitánál indokolni fogom az általam beadott módosítást, amely arra tendál, hogy bizonyos esetekiben törvényes alapon okvetlenül vissza kell venni a tisztviselőt, bizonyos esetekben pedig a tisztviselő semmi körülmények között nem vehető vissza. (Élénk helyeslés balfelől.) Nekem azonban nem ez a fontos, hanem csak az. hogy kodifikáltassék az egyenlő elbánás (Élénk helyeslés balfelől.) minden tiszviselőképviselővel szemben. A második pont a kijárás kérdése. Kodifikálni kell a bejelentés kötelezettségét nemcsak a miniszterre, hanem minden tisztviselőre nézve is, mert különben az egész kijárási elli aras pictus masculus, ha szisrorú szankciókkal nem lesz kötelezve az illető arra, hogy a törvénybe ütköző kijárásban fáradó képviselőt azonnal hivatalból feljelentse. Itt még egy kiegészítésre van szükség és ez a harmadik elvi kérdés, hogy a kijárás esetében nemcsak a kijáró képviselő büntettessék meg és nemcsak az a vállalat, vagy az a cég, amelynél a kijárás már sikerült, hanem az a vállalat, az a cég, vagy az az egyén is, aki mint megbízó a kijárásra egyáltalán megbízást adott a képviselőnek, az eredményre való minden tekintet nélkül. A cui prodest elvének alapján, az ilyen megbízást adó egyénnek vagy cégnek szigorú pénzbüntetéssel való sujtását indítványozom. (Turchányi Egon: Ez az egyedüli irányelv!) A negyedik, elvi szempontokat felölelő, módosítás az altruitsa intézetekre és szövetkezetekre vonatkozik. Én el tudom képzelni és helyesnek tudiom tartani, hogy a szövetkezeti életben hosszú évtizedeken át működött szakemberek az érdekképviselet alapján a Felsőházban 'bekerülhessenek és ott a szövetkezeti kérdéseket kifejthessék és képviselhessék. El tudom képzelni — bár nehezen — azt is, hogy egyes képviselőknek adjuk meg a jogot arra, hogy főleg a, vidéki szövetkezetekben ellenszolgáltatás nélkül foglalhassanak helyet, (Felkiáltások balfelől: Ez a fontos, hogy ellenszolgáltatás nélkül!) de még ellenszolgáltatás nélkül sem tartom abszolút fontosnak, mert saját Déldámból látom, hogy lehet szövetkezeteket teljes erővel támogatni úgy, hogy az ember a szövetkezetben nem foglal helyet. Azonban utóvégre hajlandó vagyok koncedálni, hogrv azt m kodifikálni lehet, hogy ellenszolgáltatás nélkül szabadi a vidéki szövetkezetekben valamely állást elfoglalnia. De olyan gvönyörű széo altruista virágot, (Halljuk! Bálijuk! balfelől.) amely altruista virág két altruizmus nróbáházasságából származik, amikor a mandátum által önzetlenségre kötelezett képviselő, mint egy altruista intézet vezérigazgatója 100.000 pengős fizetést biztosít magának szövetkezeti alapon, (Zaj. — Ulain Ferenc: Ki az, akinek százezer pengője vau odaát?) ilyen erkölcsi szempontból a visszaéléseknek minő.sülő lehetőségét kodifikálni, törvényes és erKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. kölcsi alapon teljesen lehetetlen. (Élénk helyeslés és tans a baloldalon.) Mielőtt felszólalásomat befejezném, rá akarok mutatni arra, hogy a képviselői összeféirhetlenség szabályozása még abban az esetben is, ha teljes eredménnyel járna, mégis csak első lépés és ezt nyomon kell követnie a köztisztviselői összeférihetlenség szabályozásának, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Hiába beszélt Pettrovácz Gyula t. barátom néhány nappal ezelőtt arról, hogy a tanáremberek és más hasonlók a szükséges praxisért kénytelenek a gyakorlati élet követelményeképpen vállalkozásokban résztvenni; amikor egy még nem teljes, még nem 'be fejezett statisztika szerint, amely 1925-tői napjainkig terjedi, hét esztendő alatt a közületi építkezések tervezését és felülvizsgálatát 75%ban köztisztviselő és tanáremberek kaptáik, akik ezen a címen a tökéletlen statisztika szerint is 13 millió pengőt vettek fel, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor itt olyan összeférhetienségi eset bizonyítékát látjuk, amellyel a magyar törvényhozásnak foglalkoznia kell. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, a magyar agrárközvélemény nevében' követelhetem a kormánytól, hogy 'ennek a kérdésnek szabályozása után haladéktalanul kezdjen hozzá a köztisztviselői Összeférheteuség törvényes szabályozásálnak előkészítéséhez, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) T. Ház! Beszédemet befejezve, örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mert ennek beterjesztésében látom, hogy még mindig nagyon lassan, ólomlábon járó mértékadó körök is felismerik, hogy a mai válságos időkben csak úgy tudunk megállani, ha a múlt bizonyos intézkedéseivel szeimhen korszerű reformot léptetünk életbe és ha a magánéletben, de főleg a közéletben, a közéleti férfiaktól önzetlenséget és bizonyos aszkézist követelünk meg. (Élénk helyeslés.) A tömegek a oolgári társadalomból kikerült vezéreket erkölcsi tulajdonságaik arányában értékelik. (Ügy van! Ügy van!) Vigyáznunk kell, hogy ott, ahol ezek az erkölcsi tulajdonságok hiányzanak, megfelelő és rugalmas törvénves intézkedésekkel legalább' a megakadályozást és a megtorlást el ne mulasszuk. Abban! a reményben, hogy az általam beterjesztett módosítások elfogadásával ez a törj vényjavaslat rugalmas és életképes törvénnyé változik, a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alánjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és.taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban az érdékes Shielyzetben vágyóik hogy én. aki a törvényjavaslatot nem fogadóim el. teljes mértékiben aláírom, mindazt, amit az előttem szólott gróf Hunyady képviselőtársam mondott, aki a törvényjavaslatot elfogadta. (Jánossy Gábor: Tessék akkor elfogadni! — Bákovszky Tibor: De nem ezt! — Propper Sándor: Bízza rá!) Ne méltóztassék -Tánossv barátomnak a helyzetet elmérgesíteni- A helyzet tudniillik az. hogy szerintem mindazok, akik ebben a Házban jószándékkal vannak- bármilyen címen egyesülhetnek; ebben a kérdésben a jobb oldalról és a baloldalról. Í-Tánossy Gábor: Mindenki jószándékkal van!) Mert vannak, akik nincsenek jószándékkal ebben az irányban. (Eckhardt Tibor: Gábor bár«T nem összeférheti eu, t*7.t tudjuk naeron jól! Szavazzunk e^vütt* — Fábián Bélar Mé«a természete sem összeférhetlen!) Én tehát tel15