Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

104 Az országgyűlés képviselőházának jesen egy véleményen vagyok az előttem, szólott t. képviselőtársaimmal. (Gyömörey Sándor: Szóval megszavazza a javaslatot?) 'Nem ezt. Majd kifejtem. Hunyady képviselőtársam annyi kritikát mondott el a javaslatról, hogy ugyanannyi címen ezt a javaslatot el nem is fogadhatom. Viszont én sem vagyok megátalkodott ember ebiben a kérdésben. Ha ezt a javaslatot megfelelő módon, eredeti piedesztáljára visszahelyezzük, talán a harmadik olvasásnál lehetnék abban a helyzetben, hogy elfogadjam. (Gr. Hunyady Ferenc: Mi pedig a harmadik olvasásinál nem fogadjuk el, ha nem javítanak rajta!) Amit a t. képviselőtársam hangoztatott, az is mutatja, hogy ez nem pártkérdés, (Élénk helyeslés.) hanem ez a közéleti tisztesség barátainak és az egyéni önző érdekeknek a harca. (Úgy van! Ügy van!) Ebből kell megszületnie az igazságos* és becsületes reformnak. (Rakoyszky Tibor: Remélem, hogy többségben leszünk

1

!) Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a képviselői és felsőházi összeférhetlqnség rendezésié az egész kérdést, az összaférhetlenség problémáját nem oldja meg. Szükségesek ehhez más reformok is, amikért természetesen nem az^ igazságügykniniazter urat teszem felelőssé. (Rakovszky Tibor: ö jót akar! — Fábián Béla: Jót akar, csak megcsavarták egy kicsit a kezét! — Jánossy Gábor: Nem igen lehet csavargatni! — Pakots József: Mindenki sorra kerül! — Zaj.) Szükséges az, ihógy a miniszteri felelősséget ne csak politikai értelemben gyakoroljuk, hanem a minisztereket gazdasági intézkedéseikért is vonjuk felelősségre. Ehhez viszont az szükséges, hogy más költségvetési rendszer legyen, clyan költségvetési rendszer, amelyben a kiadásokat előre ismerjük, nem pedig olyan költségvetési rendszer, amelyben még utólag sem tudijuk meg azt, hogy mi történt egyes költségvetési tételeik' alapján. Szükéges a számviteli törvény reformja és szükséges a zárszámadásoknak a költségvetésekkel kapcsolatos elintézése, mert mégis, csak lehetetlen állapot, hogy Magyarországon az 1928. évtől kezdve a zárszámadások még mindig nincsenek letárgyalva. A költségvetést nyomon kell követnie & zárszámadásnak és mi még négv év zárszámadását nem tárgyaltuk Je. A zárszámadásoknak kellene igazolnio'ki a költségvetéseket; a magyar parlament, a mafíyar törvényhozás el van maradva, nem hozták abba a helyzetbe, hogy a zárszámadások alanián a költségvetéseket kellő időben megbírálhassa. Ttt is reformnak kell tehát bekövetkeznie. Nagyon jól mondotta az én igen t. előttem szólott képviselőtársam, hogy el kellett következnie az összeférhetlenségi törvény reformjának a. közhivatalnokokra nézve is. A közhivatalnoki összeférhetlenséerre is kell törvényes intézkedésnek

1 lenni, (Fábián Béla: Űgy van!) mert lehetetlen állapot az. hogy közhivatalnokok bennülnek olyan vállalatok igazgatóságaiban, amelyeket ellenőrizni hívatottak és jutalmazást kapnak azoktól a vállalatoktól, melyeket nekik felügyelniük kellene. (Pakots József: Például a Teiszövetkezeti Központ! — Jánossv Gábor: Az inkompatibilis! Igaza van! — Fábián Béla: Jól van, inkompatibilis, de semmisem történik! — Jánossy Gábor: De már kiléptek! így hallottam a miniszter úrtól! — Fábián Béla: Kiléptek? Szépen! — Jánossy Gábor: Szépen, de kiléptek! — Fábián Béla: Dehogy léptek ki!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben, egészen helyettesítik már a 107. ülése 1982 június 21-én, kedden. szónokot. (Derültség. — Jánossy Gábor: Serkentjük inkább!) Tessék folytatni. Bródy Ernő: De ahhoz, hogy a köztisztviselői összeférhetlenséget megállapítsák és kimondják, szerintem szükséges a szolgálati pragmatika (Elénk helyeslés.) a szolgálati pragmatikának a törvénye, amelyben a köztisztviselők jogai és kötelességei meg vannak határozva, (Jánossy Gábor: A függetlensége!) ia függetlensége, mert így a köztisztviselő ki van téve felettes hatósága önkényének és szeszélyének. (Jánossy Gábor: Igaz!) Amikor tehát én szigorúságot követelek a köztisztviselőkre nézve, viszont kívánom, hogy a köztisztviselőnek meg legyen a lehetősége, hogy a szolgálati pragmatika keretén belül meggyőződésének és lelkiismeretének megfelelően függetlenül járhasson el. (Fábián Béla: Egyelőre ki az igazgatóságokból a köztisztviselő urakkal!) Mert bocsánatot kérek, a fővárosi törvénynek van egy szakasza, amely a^ következőket mondja (olvassa): «A székesfővárosnak, a székesfőváros intézeteinek, közintézményeinek, közműveinek, üzemeinek tisztviselői kötelesek minden tudomásukra jutott kizáró okot, vagy összeférhetlenségi esetet a polgármesternek bejelenteni, ki az ügyet azonnal átteszi az igazoló választmányhoz.» Hát nem méltóztatik gondolni, hogy ez papiroson maradi Az életben még nem volt eset arra, hogy egy köztisztviselő bejelentett volna valami össze férhetlenlégi esetet. Hogyan kívánjam azonban ezt attól a köztisztviselőtől, akivel szemben az a bizottsági tag rögtön elszaladhat a polgármesterhez és ott a maga befolyását és a maga erejét érvényesítheti? Ezek nem komoly dolgok, ezek papiroson maradt intézkedések, tehát szerintem csak olyan módon lehet ezt a kérdést elintézni, ha egy szolgálati pragmatika szigorúan megállapítja a köztisztviselők jogait és kötelességeit. Igen t. Képviselőház! Én azt mondom, hogy kell egy új költségvetési rendszernek is jönnie, amely költségvetési rendszerben minden tételnek világosan kell állani. Az. államnak be kell jelentenie az alapításokat, a vállalkozásokat, az állami segélyeket, az állami előjogokat, a részvényjegyzéseket, a részjegyjegyzéseket, az államnak kell^ elől járnia a példaadásban, hogy ismerjük* és tudjuk az ő tevékenységét és működését, amelynek alapján abba a helyzetbe jövünk, hogy meg lehessen bírálni az egész gesiztiót.^ Ezeknek a reformoknak kell tehát kiegészíteniök az összeférhetlenségi törvény reformját, mert csak így lehetséges a magyar közéleti tisztességnek olyan alappilléreit felállítani, amelyek azután a társadalomnak és a közéletnek! megtisztítását eredményezik. (Fábián Béla: így van!) T. Képviselőház! Most méltóztassanak megengedni, hogy visszatérjek ennek a törvényjavaslatnak előzményeire. Rassay Károly igen t. képviselőtársam visszatért ennek a törvényjavaslatnak születési körülményeire és elmondotta, hogy a közvélemény nyomása hozta ide ezt a törvényjavaslatot. Most méltóztassék megengedni, hogy én visszatérjek a jelenlegi törvénynek, az 1901-es törvénynek születési előzményeire. Méltóztatnak emlékezni rá, vagy ha nem emlékeznek rá, figyelmeztetem és emlékeztetem a t. Képviselőházat, hogy 1901-ben mi idézte elő az összeférhetlenségi törvény reformját. Előidézte az a statisztikai adat, hogy 1897-től 1900-ig 130 összeférhetlenségi bejelentést tettek és ebben a 130 összeférhetlenségi esetben az összes bejelentéseik! felmen-