Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-107

Az országgyűlés képviselőházának 1 teni, mint a régi törvényt novellárisan kiegészíteni, mert én az egységes struktúrájú törvénynek^ mindig előnyt adok egy régi törvény kipótlásával szemben. Ha ezen szempontok fel is merültek amellett, hogy a törvényjavaslat mellett iratkozzam fel, viszont a törvényjavaslat ellen is feliratkozhattam volna, annak következtében, hogy meggyőződésem szerint még a bizottság elé terjesztett szöveg sem olyan, hogy megfeMjen a célnak, de még kevésbbé felel meg az a szöveg, amelyet most a Ház plénuma tárgyalás alá vett. Hiszen maga Túri Béla t. képviselőtársam, aki legszebben, leglogikusabban védelmezte meg a törvényjavaslat szövegét, kénytelen volt bevallani, hogy ő sem fogadja el változtatás nélkül és ő is módosításokat kíván ezen a szövegen. Végeredményben ugyanolyan logikával mondhatom, hogy elfogadom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául, feltéve, hogy a módosításaimat elfogadják, mint ahogy mondhattam volna, hogy nem fogadom el, kivéve, ha módosításaimat megszavazzák. Minthogy az plőbbi konstrukció logikus, minthogy magam is az ellenzék azon tagjai közé tartozom, akik hónapokon át sürgettük az összeférhetlenségi javaslat tárgyalását, és minthogy meggyőződésem szerint^ kevés, de radikális módosítással ezt a törvényjavaslatot alaposan meg lehet javítani, végeredményben arra határoztam el magamat, hogy a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. Mielőtt tovább megyek, meg akarom állapítani, hogy én, aki politikai kérdésekben mindig határozottan, keményen és némelykor élesen foglalok állást, az összeférhetlenségi kérdést pártkérdésnek nem tekintem. (Helyeslés.) Az összeférhetlenség nem pártok, hanem egyének ügye, (Gaal Gaston: Becsületügye valamennyiünknek! — Űgy van! jobb- és balfelöl.) mert nem pártok, hanem egyének összeférhetlenek, az összeférhetlenség éppúgy van és lehet a Ház egyik, mint a másik oldalán. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha ma a többségi pártban több Összeférhetlienségi eset van, ennek egyszerű a mlagyarázata. Először sokkal többen vannak, másodlszor a hatalom birtokában! vannak és harmadszor a hatalomnak tíz év óta vannak birtokában, amikor a hatalommal való élésnek, de visszaélésnek is bizonyos gyakorlata könnyen fejlődik ki. De annál inkább kötelesséige a Ház minden egyes tagjainak, bármely oldalon! foglal helyet, arra törekednie, ihiogy egy komoly, rugalmas és élő törvényt teremtsünk meg, amelynek rendeltetése, hogy a Ház minden oldalán előfordulható visszaéléseket gyökeresen kiirtsa. (Jánossy Gábor: Akárhol vannak összeférhetlenségi esetek a pártok között, tessék bejelenteni! — Ulain Ferenc: Űgy van, de kezdfjék önmagukon! -Jánossy Gábor: Én nem tudok róluk!) Meggyőződésem szerint az összeférhetlenségi kérdések szabályozására mindaddig szükség van, amíg egy országban a népképviseleti rendszer, fennáll. Amíg egy nemzet a maga törvényeinek készítését és kormányzatának ellenőrzését egy sok személyből álló összességre bízza, akkor ép a sok személy következtében kell hogy legyenek olyanok, akiknek erkölcsi integritása és erkölcsi érzése nem elegendő arra, hogy minden körülmények között az erkölcs törvényét fogadják el, és ennek következtében szükség van büntető szankciókkal ella tott rendelkezésre, ftiiogy az egyes embereknél esetleg fogyatékos erkölcsi érzést kipótolja, megakadályozza vagy megtorolja a bűnöket. '. ülése 1982 június 21-én, kedden. 99 A népképviseleti rendszer egész Európában bizonyos átalakulási folyamatban van és mindenütt egységes központi vezetésre felépített új rendszer látszik a szárnyait bontogani. Magyarországon azonban, ahol szépen ámentünk a klasszikus parlamentarizmus korán, amelynek gyönyörű virágzása volt a magyar népképviseletben, mi a tulajdonképpeni népparlamentarizmussal csak egy próbát csináltunk, a Friédírieh-féle választás^ idején, azóta azonban megint eltávolodtunk attól, az álparlamentarizanus berkeibe kerültünk és enneik következtében én, aki 'a történelem fejlődésében az ugrásszerű fejlődést helyesnek nem találom, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a népképviseleti rendszer életképes (működéséhez szükséges törvényeket időről-időre meg kéül reformálni, mert a népképviseleti rendszer uralma Magyarországon még hosszabb ideig fenn fog állni. Minden összeférhetlensiéigi törvénynek kettős célja van. Először egy negatív, hogy ne akadályozza meg a parlamenti életet és ne kösse gúzsba a parlament szabadságát, másodszor egy pozitív, hogy a parlamenti életben előforduló visszaéléseket a lehetőség szerint akadályozza meg, Ezen célra törekedvén, kell, hogy imjinden összeférhetlenségi törvény két dolgot biztosítson. Először azt, hogy a nemzet — Magyarországon, sajnos, csak ifikció szerint — szabadon választott törvényhozóit külső tényezők állásfoglalásukban] és elhatározásukban ne befolyásolhassák. Ily külső tényező elsősorban a kormány. Az összeférhetlenség jogi fejlődésében évtizedleikig mindig a kormány befolyásával szembenálló védekezés volt a törvényhozás szándékainak homlokterében. Még az 1901. évi vitában is a nagyon kifejlő- . dött közgazdasági élet mellett az átkos Bécs befolyása volt az, amit a szónokok leginkább hangoztattak. Igaz, hogy minél inkább fejlődik ki a gazdasági élet szervezete, annál fontosabba válik más tényezők figyelembevétele. A kormány a képviselőkre három módon tud hefolyást gyakorolni: először a fegyelmi jogával, amelyet bizonyos alája rendelt személyekkel szemben gyakorolhat, másodszor erkölcsi juttatások által, kinevezések, címek, rendjelek, rangok adományozása által, harmadszor pedig anyagi javak juttatása által, amely a régi időkben szokásos dominium-adományozástól egészen a kisüstig a lehetőségeknek ^széles skáláját mutatja. A második tényező, amely kívülről befolyásolhatja a képviselőket: a közgazdasági tényezők. Amióta az ipar, a bank, a pénz hatalmas szervezete annyira kifejlődött, hogy könnyűszerrel juttathat egyeseknek hihetetlen nagy gazdasági előnyöket, és amióta a tőkének minden érdekeltsége szoros kölcsönhatásban áll az állammal, mindaddig légüres térben mozgunk, amíg^ csupán a kormánnyal^ szemben kívánjuk a képviselők függetlenségét biztosítani és nem vesszük tekintetbe a közgazdasági tényezőknek széles lehetőségű skáláját, amely talán még eredményesebben tud a képviselő függetlensége ellen küzdeni, mint a kormány befolyása. (Ügy van! Űgy van! a baloldalon.) Az első szempont tehát az, hogy a képviselő függetlenségét külső tényezőkkel szemben kell biztosítani, a második az, hogy biztosítani kell, hogy a törvényhozás tagjai ezen minőségükben aránytalanul kedvező helyzetet ne biztosíthassanak maguknak sem anyagi téren, sem egyéb téren, — mint például előléptetések és egyebek — vagyis meg kell védeni a képviselőt elsősorban külső tényezőkkel szemben, másodszor