Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-107
100 Az országgyűlés képviselőházának 1 önmagával szemben a minden emberben esetleg szunnyadó hibákkal és bűnökkel szemben, azért, hogy teljesen megfelelhessen törvényhozói kötelességének. Ezek azok a vezető szempontok, amelyeket egy összeférhetlenségi törvényben kodifikálni kell. A kérdés az, hogy hogyan érjük el legjobban ezt a célt. Az első eldöntendő kérdés a törvény strukturális része, az, hogy mikép építsük fel magát a törvényt. Itt két felfogás áll egymással szemben. Az egyik kerettörvényt kíván, amely az összeférhetlenséget csupán fogalmi: lag kívánja definiálni s konstruál hozzá egy eljáró szervet és az egyes esetek elbírálását a definíció alapján erre a szervre bízza. A második felfogás taxatíve felsorolja az összeférhetlenség egyes eseteit és az^ eljáró hatóságoknak csupán szigorúan a törvényben felsorolt esetekben ad eljárásra jogot. Ez a törvény véleményem szerint helyesen egyesíti mindkét szempontot, mert def finiciót is ad az 1. $-ban s taxatíve is felsorol egyes eseteket, azonban ennek a javaslatnak — úgy az eredetinek, mint az új javaslatnak — az indokolása szerint ez a definíció csupán irányítás lesz, csupán azt magyarázza, hogy a taxáeióban felsorolt eseteket miképpen értelmezheti az eljáró hatóság. Ennek ellentmondani látszik ugyan Túri Béla t. képviselőtársam fejtegetéseinek egy része, amelyre később visszatérek, de én ezt az indokolásban felsorolt szempontot tartom irányadónak a kormány nézetére nézve. A definíció tehát csupán magyarázza a taxációt. Ez a hivatalos álláspont. r Ennek ellentmond Dési Géza t. képviselőtársamnak az a mondása is, amely szerint a definíció a vezérfonala az egész törvényjavaslatnak, már pedig egy vezérfonal szerintem nem arravaló, hogy magyarázzon, hanem hogy azt magyarázzák. A vezérfonal a fontos. Egyáltalában meggyőződésem szerint az kellene, hogy ebben a törvényben a definíción legyen a hangsúly és a taxáció csupán magyarázza, megvilágítsa a törvényhozó szándékait. Ennek a taxációnak fel kell sorolnia, hogy a mai törvényhozás a mai körülmények közt és az emberileg előrelátható esetekben miképpen értelmezi a definició gyakorlati alkalmazásának lehetőségét. Szóval, véleményem szerint, a taxáció kellene, hogy magyarázatul szolgáljon a definíciónak. Az 1901:XXIV. törvénycikk, amely szigorúan a taxáció alapján állt, ennek következtében logikusan tartózkodott attól, hogy definíciót tegyen a törvény elébe. Ennek dacára az eljáró hatóság tudta, vagy legalább is tudhatta volna a törvényhozó szándékait. Viszont ez # a javaslat tudatosan eltér ettől a precedenstől, definíciót^ ad. azonban, úgy látszik, nem meri merészségének következményeit teljes mértékben levonni, mert az 1. $ első bekezdésében adott definiciónak gyakorlati hatását a második bekezdésben már lerontja. Ha csak taxáció alapján lehet tenni összeférhetlenségi bejelentést, ha csak taxáció alapján indulhat el az összeférhetlenségi eljárás, akkor nem tudom megérteni, miért tértünk el az 1901. évi törvény precedensétől és miért adtunk egyáltalában definíciót. Természetszerűen helyes, hogy általában véve az eljárást csak a taxációban felsorolt esetek alapján lehessen megindítani, azonban lehetőséget kell adni arra, hogyha a taxációból valami kimaradt volna, ha a véletlenül rugalmas gazdasági élet egyes rendelkezések kijátszását már intézményesítette volna, akkor a definició alapján is lehessen az Összeférhetlenségi eljárást y 07, ülése 198% június 21-én, kedden, megindítani és akkor a bírói gyakorlat gondoskodjék a hiány pótlásáról, mert minden hiányt előre nem tud pótolni a törvényhozói előrelátás. Természetes, hogy nem lehet ilyen hatalmat az^ országgyűlés, vagy annak egyik háza bizottságainak a kezébe letenni. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt az indokolást hallottuk a bizottsági tárgyaláson is és a plénumban is. Bizonyos fokig ellentmond ennek Túri Béla t. képviselőtársamnak az a szellemes meghatározása, hogy ebben a törvényjavaslatban először definiálva van a genus, azután definiálva van a species, azután a kivételek vannak felsorolva és a species és a kivételek között van egy bizonyos latitüd, amelyet kitölthet az eljáró hatóság. Én azonban» ha ez az eljáró hatóság a Ház bizottsága, ezt a lehetőséget nem látom megnyugvással egy olyan testület kezén, amelyben végeredlményben könnyen érvényesülhetnek pártpolitikai szempontok. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: így semmit sem ér a törvény. — Ulain Ferenc: Teissék a bíróságra bízni a döntési Ha ilyieíni a törvényhozás, akkor el kell innen menni! Pajtáskodas folyik az egész vonalom. — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) Ez az állásfoglalásom vezet engem a második kardinális kérdés taglalására, mert a törvényi struktúráján kívül a törvény végrehajtása az, amellyel a törvényhozó szándéka # áll, vagy bukik. Ha a végrehajtó hatóságra néterve a történelmi előzményeket vizsgáljuk, látjuk, hogy a magyar jogfejlődésben az eljáró hatóság kérdésében egy világos fejlődési »menet mutatkozik, amely a törvény betűszerinti értelmezésétől a szabad mérlegeilés lehetősége felé tendál. Az 1875-Ös törvény még egy állandó bizottságot, az 1901-es törvény egy összeférhetlenségi juryt, míg a jelenlegi törvényjavaslat már egy bíróságszerű, egy bíróság mimikrijében megjelenő esküdtszéket ad. Itt mindenekelőtt arra a belső logikai hiányra vagyok bátor ráímufetni, hogy ha már egy esküdtszékszerű intléizményt akarunk felállítani a Házon belül, akkor miért tértünk el a többi esküdtszéki bíráskodásnáJl szokásos intézkedéstől, amely sohasem bízza az előadói és elnöki széket laikusokra, hanem bírói vezetés alatt áll és államügyészi előadásban tárgyalja le az esküdtszéki ügyet. Ha. tehát a törvénynek ezt a konstrukcióját méltóztatnak megtartani, akkor az esküdtszék analógiája szerint szükséges volna, hogy a bíróság elnöke és előadója mindig hivatásos bíró legyen. Megállapítom teljes objektivitással, hogy a jelenleg proponált eljárás az 1901 : XXIV. törvényeikben foglalt kodifikációval szemben jelentékeny haladást nyer azzal, hogy az eljárás nyilvános, hogy konftradikto'rius 1 , hogy az ítéletet meg kell indokolni. Mindhárom szempont komioly haladást jelent. Nem akarok részletesebben arra rámutatni, hogy a javasolt bizottsági összeállítás mit eredményez. Ha az elnök hatáskörébe akarja tenni az összeállítást, úgy ez tulajdonkép abszurdumhoz vezet, mert ha az elnök akarja, például egv egész ciklusra megbéníthatja a parlamenti ellenzék működését azzal, hogy delegálja a bizottságba az ellenzék legkitűnőbb szónokait és vezéregyéniséereit és a többségi oárt naponta tett összeférbJetlenségi bejelentésekkel olyan tárgyalási anyagot válg ezen kilenc úr nyakába, hogv ezeknek az ellenzéki tagoknak semmiféle más par-
