Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 1Ô3 korlatból, hogy legyen alkalma gyakorlatilag is működni ezen a téren. Van tehát olyan intézményes, törvényes rendelkezés is, amely egyenesen kimondja, hogy ez a prakszis kötelező. Legyen nyugodt mélyen t. képviselőtársam, senki sem áhitozik állami prakszis után, mert azok sokkal kevésbbé jövedelmezők, sokkal kevéjsbbé lukratívok, mint a többiek. (Gr. Hunyady Ferene: Kérdezze meg Kertész K- Róbertet! Tizenhárommillió pengőt tettek zsebre 1925 óta tisztviselők és tanárok ezen a címen az állami kasszából!) Mélyen t. képviselőtársam, ez feltétlenül helytelen aidlat, de nem akarok mosit vele vitatkozni, egyelőre Büichler képviselőtársammal vitatkozom. (Propper Sándor: Kettővel nehéz egyszerre! — Derültség.) Ügy van, kettővel nehéz egyszerre vitatkozni. Ha ezt a tanári problémát elválasztom a másiktól, nézzük most a köztisztviselő mérnökök másik ágát, azt az ágát, amely viszont állami építkezések felülvizsgálatára, állami építkezések átvételére van hivatva. Azt állítom és azt állítják a köztisztviselő mérnökök is, •hogy ezeknek a magánprakszisát sem lehet eltiltani azért, mert a kortól elmaradó, a modern építkezés fogásaiban neimi járatos szakember a köizérdeknek okozna kárt, ha valahol kénytelen volnia átvenni olyan munkálatokat, melyeknek a velejéhez nem ért. Nem lehet szürke beamterekké degradálni azokat a szakembereket, akik ezen a téren az államnál működnek, mert akkor játszva történnének visszaélések az építkezéseknél. Csak az képesi és az tudja a visszaélések minden ágát megfogni, aki abban a szakmában természetszerűleg járatos is. (Gr. Hunyady Ferenc: Albertfaiiván műegyetemi tanár volt a szakértő!) Erre vonatkozólag bátor vagyok egy testületnek, a Közszolgálatban Álló Mérnökök Országos Szövetségének 'a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett beadványából egy mondatot citálni, amely testületnek ezidőszerinti elnöke én vagyok (olvassa): «A technika gyors fejlődése, a legújabb eljárások ismerete, a munka menete, az anyagfeldolgozás racionalizálása, a műszaki vállalkozásban ezekből kifejlődő erős verseny teszi fontossá, hogy a hivatalon kívül szakértői és tervezői munkásságával a) fejlődéssel állandóan lépést tartva, itt szerzett tapasztalatait felhasználja és így a közérdek kellő védelmét lehetővé tegye. A magángyakorlat további korlátozása, megszüntetése azt a veszélyt hozza magával, hogy a magyar köztisztviselő mérnöki kar rövidesen elmaradt, szűklátókörű közigazgatási tisztviselőkké fejlődnék vissza, legnagyobb kárára és veszélyére az ország közgazdaságának. (F. Szabó Géza: Dehonesztáló lenne a mérnöki karra is!) Most jön a tétel harmadik része. Miért alkalmaznak és miért kérnek fel általában közszolgálatban álló tisztviselőket magánmérnöki munkák elvégzésére? A munkaadótól, az építtetőtől nem lelhet elvenni azt a jogot, hogy sziabadon válassza meg azt, akihez bizalma van építési kérdésekben. Amint nem lehet elvenni a betegtől azt a jogot, hogy maga válassza meg azt az orvost, akihez bizalma Van és azzal operáltassa meg magát, akiben meg-* bízik, ugyanúgy nem lehet elvenni az építtető tői sem azt a jogot, hogy ahhoz forduljon, akiben a legtöbb garanciát látja arra nézve, hogy az ő építkezése meiűcsak műszakilag helyes, de ránézve anyagilag is lukrativ an fog végrehajtatni. Ezt a jogot és szabadságot az építtetőtől nem lehet elvenni. (Ügy van! Ügy van! \ , ülése 1932 június il-én, szombaton. 507 a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Ez helyes, csak a protekció a szabadságot ne korlátozza!) és végtelenül hibásan gondolkozik az, aki azt hiszi, hogy aki ezeket <az érdekeit egy műegyetemi tanárban látja biztosítva, az majd Senki Jánoshoz* vagy nem tudom, kihez fog fordulni, ezekhez a szegény, általunk is igen sajnált, állástalan építészekhez és ezekben látja biztosítva az ő építkezési tervének megvalósítását, ezeknek fogja átengedni az építkezését, amelyet mindenki szeretettel és idealizmussal végrehaj tandónak gondol, át fogja engedni Versucíhskaninchen-nek, egy kezdő, esetleg járatlan építész kezébe. Nem, mélyen t. Képviselőház, ezt a bizalmJat nem lehet kormányozni. (Erdélyi Aaladár közbeszól. — Propper Sándor: Ilyen rosszul tanítanak, hogy azután nem merik rájukbízni?) Es áz építtető a maga elhatározásával számításba veszi [azt is, hogy akire az építkezését bízza, az bizonyos szolgálati eskü által is kötve van a tisztesség, a teljes megbízhatóság tekintetében és szerintem is ez a közszolgálati eskü is olyan tényező, amely a közszolgálatban álló mérnökök felé tereli igen sokszor az építtető figyelmét, és sokkal jobban megnyugszik benne, ha ilyen ember csinálja az ő építkezésének terveit, mintha azt más, ilyen fegyelmi és szolgálati esküvel nem bíró ember végzi. (Propper Sándor: Szóval a fiatalok: haljanak éhen!) Nem mondtam, hogy a fiatalok haljanak éhen: örülnék, ha a bizalom feléjük irányulna. • Kénytelen vagyok felhozni a vidék helyze* tet is. Vidéki városokban mérnököt, építészt elhelyezni végtelenül nehéz. Nehéz pedig azért, mert a vidéki városok nem tudnak akkora fizetést nyújtani egy technikusnak, amennyi annak megélhetésére ott elég. A vidéki városokban és általában a vidéki községi igazgatásban a mérnök csak akkor tud elhelyezkedni, ha ahhoz a minimális fizetéshez, amelyet a vidéki város vagy község adhat, megadja a község még azt a lehetőséget is, hogy magángyakorlatot is folytathasson. A vidéknek műszaki személyzettől való megfosztását eredményezné egy olyan rendelkezés, amely a közszolgálatban álló mérnököket eltiltaná a magángyakorlattól. Ebben az esetben vidéken csak távolról esetleg Budapestről hozatott drága mérnökök volnának alkalmazhatók, akik nem állanának állandóan rendelkezésre és a helyi viszonyok nem ismeretében sok baklövést követnének el és sok felesleges költséget okoznának. Amint a vidéki városok orvosai is minimális fizetés mellett a magángyakorlat megengedésével vannak alkalmazva, amint a vidéki város ügyészének is állandóan megengedik, hogy magángyakorlatot folytasson, (Erdélyi Aladár: De az nem fennhatósága és nem felül vizsgáló ja saját kartársának !) éppen úgy képtelenség a vidéki mérnököket eltiltani attól, hogy magángyakorlatot végezzenek. Ez tisztára a vidék műszaki tönkretételére szolgálna és a vidéki kontárok felburjánzását segítené elő. Ami azt a kérdést illeti, hogy ezzel kapcsolatban Büchler igen t. képviselőtársam az én személyemet is aposztrofálta, mikor kifogásolta — illetőleg talán nem is kifogásolta, hanem csak megemlítette, — hogy eddigi, most már 35 esztendőt meghaladó építészi pályámon 38 templomot (Propper Sándor: Az elég!) és nem tudom még mi mindent építettem, én kiegészítem ebben a tekintetben őt azzal, hogy ezenkívül még egy sereg más épületet: is építettem és hogy 108-ra terjed azoknak az épületeknek a száma, amelyekről a Mérnöki Kamarának a leg69*