Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. vall, hogy nem merik meghívni a szociáldemokrata "képviselőtestületi tagokat! Ellenkezőleg, szellemi inferioritásra vall!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: vitéz BajcsyZsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Valóban nem tudom, érdemes-e beszélni olyan parlamentben, ahol a legelemibb parlamenti illemet sem tartják meg (vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter a terembe lép. — Propper Sándor: Végre egy minisztert is látunk este 9 órakor! — vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Állok rendelkezésére!* és majdnem üres padok előtt kell beszélni. Az az érrése az embernek, hogy valójában nem a parlamentnek, hanem legfeljebb a Naplónak beszél. (Zaj. — vitéz Gömbös Uyula honvédelmi miniszter közbeszól. — Büchler József: A jó pap holtig tannl, és a jó honvédelmi miniszter is! — vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Egyezzünk meg, hogy igen!) T. Ház! Ha én az egész költségvetést újból áttekintem és végigtekintek a költségvetési vitán, csak a legmélyebb szomorúságnak és aggodalomnak tudok kifejezést adni. Sehol, de sehol nem látom azt, hogy a kormány a költségvetés nagyon rideg számadatainak valami kis szárnyat adott volna a költségvetési vita során azzal, hogy próbált volna valamiféle reménységet, csak egy icike-picike kis reménységet csepegtetni a törvényhozás ellenzéki tagiáiba és magába a nemzetbe. (Propper Sándor: Nem a szakmája!) Én azt hiszem, hogy amikor a kormány felállította a maga politikai egyenletét, egy nagyon fontos és nélkülözhetetlen számot hagyott ki ebből az egyenletből, még pedig a reménységet. Elképzelhetetlen, hogy súlyos, nagyon súlyos, majdnem katasztrofális viszonyok mellett lehetséges volna eredményes politikát csinálni anélkül, hogy a szenvedő tömegekbe reménységet csöpögtessünk. (Propper Sándor: A kormányban sincs reménység!) Már pedig kérdem: mi lehet az. ami a nemzetbe valami reménységet adhat? Ha a tömegek látják, hogy az eddigi predménytelen politikával gyökeresen szakít a kormány, egészen más és új politikára tér át, és olyan gazdaságpolitikát és külpolitikát folytat, amely azt a hitet kelti a nemzetben, hogy érdemes szenvedni, mert ha a ma keserű is, mert ha a ma szenvedésekkel van is tele, a holnap talán verőfényesebb lesz. (Prdpper Sándor: A fortwurstlizás a = programra, hátha csoda történik!) A törnénk hajlandók is mindig szenvedni és hajlandók óriási erő feszítése^ T-e is. "De reménység néTHVjf Szenvedni csak akkor hajlandók, ha tudják, hogy valóban az igazság mértékével mér nekik a hatalom, és a reménység és az igazság összhangjából alakul ki az a lelki atmoszféra, amelyben az emberek tovább tudják viselni a ma keresztjét. E<ryik nszi beszédemben szociológiai, gazdásági és egyéb érvekkel támasztottam alá azt a szent meggyőződésemet, hogy Magyarországon megbukott minden konzervatív politika, még a legjobb értelemben vett konzervatív politika is. Annál inkább megbukott az a konzervatív politika, amelyet a. kormány folytat és amelyet c«ak csúfolni lehet „konzervatív politikának. (Propper Sándor: Nem konzervatív, már régen reakciós. Sőt túl van már a reakciós zónán iaí) A Képviselőházban meggyőződésem SZPrint Gaal Gaston fejezte ki legjobban a mának, j illetve holnapnak legfontosabb feladatát, 'ami- j kor azt mondotta: operációra van szükség, ha ülése 1932 Június 10-én, pénteken. 495 pedig operáció kell, akkor az az operáció jöjjön minél előbb. (Propper Sándor: De ne kontárok kezébe a kést! Más a bicskázás és más az operáció!) Azonban akár a kormány költségvetését, akár a költségvetési vitában felszólalt kormánypárti képviselők beszédeit és a miniszter urak felszólalásait^ tekintem, sehol nem látom az akaratot, a szándékot. a gondolatot sem arra, hogy a kormány valóban hajlandó volna valami változtatást tenni eddigi politikáján és hajlandó volna! az operáló késhez nyúlni. Mit jelent az operáció az én szerény véleményem szerint? Jelenti elsősorban a radikális iföldteherreütidezést. Ma a helyzet az, hogy még csak az árverések sincsenek igazán és véglegesen beszüntetve. A^ pénzügyminiszter úrtól mindössze annyi Ígéretet kaptunk, hogy némi kamatredukció lesz. Aki azonban eléggé ismeri a magyar gazdasági életet és az európai gazdasági életet, annak tudnia kell, hogy a kamatredukció egymagában ma már nem elegendő és hogy itt bizonyos devalorizációra lesz szükség; és erre a devalorizációra kell tenni a hangsúlyt. Kérdem: van-e a kormánynak terve ebben az irányban? ^ Megnyilatkozott-e a kormány vagy a kormánypártban egyetlen képviselő is ebben az irányban? Szerintem a földte'herrendezés, s a földiteh er rendezéssel együtt — mindig csak a kis- és középbirtokra gondolva — az egyéb kisexiszteneiáknak. a kiskereskedelemnek, a kisiparnak a teherrendezése is, csak átmenet lehet a másik fontos operációs tényhez, amelyet én telepítésnek szoktam nevezni. Nem akarom használni a birtokreform kifejezést, mert birtokreform címén egy valóban az európai birtokreform fogalmával ellentétes akciót hajtott keresztül a rendszer az 1920. évi XXXVI. t.-cikkel, annak novellájával és annak végrehajtásával. Hanem gondolok egy nagy telepítésre, gondolok egy sokkal nagyobb telepítésre, mint amilyent Brüning német kancellár részben megvalósított, részben igyekezett Németországban megvalósítani. Németországban nincs is meg a lehetősége annak a nagyszabású telepítésnek, amelyre Magyarországon a latifundiumok, a holt kéz, az öt millió holdnál többet kitevő nagybirtok megadja a lehetőséget. Sőt azt mondom, végtelenül szerencsés dolog, ebben a nehéz pillanatban, hogy van Magyarországon olyan lehetőség a latifundiumokból, a latifundiumokon való telepítésre, amelyből mi az egész, nagy magyar reformmunka végrehajtásánál kiindulhatunk, középpontjává tévén ezt a telepítést az, egész belső magyar kérdés megoldásának. Kérdem önöktől, t. túloldali képviselő urak, hogyan gondoljak önök megoldani a munkanélküliség kérdését másképpen, mint nagyszabású telepítéssel? Az önök soraiból váló férfiú, a Duna-Tiszaközi Kamarának igazgatója, Gesztelyi Nagy László adott ki nemrégiben egy könyvet, amelvben elmondja, hogy 250.000 munkanélküli földmunkás nincstelen lézeng ma az országban; családjaikkal együtt minimálisan 800.000 lélek. Mi úton akarnak önök ennek a 250 ezer munkaképes embernek, ennek a 800 ezer léleknek kenyeret adni. ha nem hajlandók hozzányúlni ahhoz a nagybirtokhoz, amelyhez már száz esztendővel ezelőtt hozzá kellett volna nyúlni, ha az önök elődei, ha a magyar kormányok 1867 óta valóban Széchenyi István és Kossuth Lajos szellemében gondolkodtak és cselekedtek volna? T. Ház! Ezt a nagy telepítési reformot nem
