Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. dül az édesatyám állott azzal szemben. (Berki Gyula: Azt nem lehet mondani!) Tisztelt képviselő úr, tessék megengedni, amikor senki sem gondolt a bolsevizmusra, az előttünk levő bársonyszékből állott ő fel és akkor hisztérikusnak nevezték, amiért a bolsevizmus veszedelmével fenyegetett és nagyon sokan, akik akkor nem voltak olyan jelentékeny férfiak, mint ma, akkor elbújtak ebben a kérdésben. Tisztelt ^képviselő úr, ez történelmi ^ény s hogy a képviselő úr rámutatott a kérdésre, kénytelen vagyok ezt leszegezni. (Gál Jenő: ö volt az egyetlen, aki felszólalt! — Farkas Elemér: így volt!) Ami a gyakorlatra vonatkozó részét illeti a kérdésnek, méltóztassék megengedni, hogy folytassam errevonatkozó megjegyzésemet. 1917-ben Esterházy Móric grófot bízta meg a király kabinet alakításával, aki a titkos választójog programmjával jött. Sajnos, az ő egészségi állapota megakadályozta őt abban, hogy a kormányt három hónapnál tovább vihesse, az ő egészségi állapotát pedig aláásta a minden oldalról meginduló rettenetes tülekedés, mert egyszerre mindenki főispán vagy főszolgabíró akart lenni ebben az országban. Ez a gyakorlat az elmélettel szemben. T, Ház! Legyen szabad megállapítanom azt is, hogy amikor Esterházy Móric gróf miniszterelnöksége véget ért... (Berki Gyula: Kár, hogy a képviselő urat illeti a szó és nem engem; milyen jól tudnék erre válaszolni!) Meg volt az alkalma a képviselő úrnak és beszélt is erről. (Berki Gyula: De nem tudtam, hogy erre kell felelnem, különben előre feleltem volna! — Farkas Elemér: Az volt a baj, hogy kidőlt az erős fa!) Esterházy Móric gróf úr lemondása után Wekerle Sándor vette át^ a miniszterelnökséget és elkövetkezett a régi békeidők taktikázása, elkövetkezett az, -hogy azok, akik ebben az időben a magyar parlament, többségét és kisebbségét alkották, valamennyien elfeledkeztek arról, — és elfeledkeztek különösen azok, akik az akkori választójogi bizottságban ültek, amely választójogi bizottság eredményszerinti munkája sokban hasonlit a 33-as bizottság munkájához — hogy nem élünk olyan békés és nyugodt atmoszférában, mint a régi világban. (Berki Gyula: Egy Gömbös Gyula kellett volna akkor!) Elfeledkeztek arról, hogy háború idején nem lehet hónapokat eltölteni azzal, hogy négy vagy hat elemi elvégzéséhez köttessék-e a választójog kritériuma. Az urak erről vitatkoztak, ezzel töltötték el a hónapokat, ahelyett, hogy komoly munkát végeztek volna. Azt hiszem, t. képviselőtársam, hogy ez tény, ez gyakorlat és nem elmélet. T. Képviselőház! Azután megtörtént az az összeomlás 1918-ban, amellyel szembenállottak már azok is, akik 1917-ben egy frontban állottak az egész baloldallal; már szembenállott az alkotmánypárt, az Apponyi Albert gróf vezetése alatt álló függetlenségi párt, a néppárt és a demokrátapárt is, azzal az összeomló tendenciával, amely siettette az 1918-as összeomlás kialakulását. De most méltóztassék megengedni, hogy egy másik igen szomorú tényt is megemlítsek. Akkor az történt, hogy az a Képviselőház, amely nyolc éven keresztül meghosszabbított mandátummal ült együtt, összejött még egy ülésre ebben a teremben, már az októberi öszszeomlást követő napokban és megtörtént Magyarország két legnagyobb szégyene, a magyar történelemnek két legnagyobb szégyenfoltja. Az egyik szégyenfolt volt Mackensen ülése 1932 június 9-én, csütörtökön. 421 letartóztatása, a másik pedig az volt, hogy a parlament többségének vezérét, gróf Tisza Istvánt meggyilkolták, és ebben a parlamentben egy hang nem hangzott el gróf Tisza Istvánról, és nem merték az elnöki székből sem elparentálni gróf Tisza Istvánt. (Berki Gyula: Polgári gyávaság volt!) Ezt nekünk ne adreszszálja, mert mi ezt nem ismételjük meg, azt megmondhatom. En csak a tényeket szögezem le arra a történelmi beállításra, amit a képviselő úr mondott. (Buchinger Manó: Meg fog ismétlődni... — Berki Gyula: Nyugodt lehet, hogy nem! — Buchinger Manó: Hosszabb formában! — Berki Gyula: Szembenézünk vele! — Gál Jenő: Tisza István testőrei akkor mind elpárologtak! — Buchinger Manó: Annyival rosszabb formában, amennyivel rosszabb az önök politikája! — Berki Gyula: En magam voltam az, aki a forradalmat elintéztem egy pofonnal a saját falumban! Amit az elvtársak elloptak, azt másnap hazavitettem egy pofonnal, egy jó közigazgatási nyaklevessel! — Buchinger Manó: Nagyobb legényeket is látott már a történelem; már nagyobb legényeket is elhallgattatott a történelem!) Elnök: Kérem, képviselő urak, maradjanak csendben! (Berki Gyula: En nem fogok elhallgatni. — Buchinger Manó: Magát is el fogják hallgattatni! — Berki Gyula: Nem fogok elmenni esküt tenni magához, nyugodt lehet.) Vázsonyi János: Már kevés idő áll rendelkezésemre, méltóztassék megengedni, hogy én is szóljak néhány szót. (Berki Gyula: Biztonságban érzem magamat. Gömbös Gyula itt ül a miniszteri székben! — Buchinger Manó: Sajnálom önt, ha biztonságban érzi magát! — Berki Gyula: Tisztességes, népszerető ember vagyok, engem nem lehet terrorizálni! — Buchinger Manó: A reakció embere! — Berki Gyula! Mit reakció! Nem tanulok magától népszeretetet!) Elnök: Képviselő urak, hagyjanak fel a közbeszólásokkal, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben úgy eljárni, ahogyan ez a tárgyalás nyugodtságának biztosításához szükséges. (Mozgás.) Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Azt hiszem, teljes objektivitással beszéltem erről a kérdésről. (Mozgás jobb felől. — Buchinger Manó: Béka-perspektíva!) Elnök: Tessék csendben maradni! Vázsonyi János: Nem volt szándékomban, hogy szenvedélyeket keltsek fel. Amiket mondottam, azok történelmi tények, amelyeket minden oldalon egyformán el kell ismerni. El kell ismerni, hogy igenis szégyene a magyar történelemnek az, hogy gróf Tisza Istvánt a magyar parlamentben el nem parentálták. (Berki Gyula: Ez így van!) Szégyene a magyar politikának, hogy valakiről, aki a többségi párt vezére volt, akiből százak és százak éltek és élősködtek, senki meg nem emlékezett és temetésére csak lopva mentek el egynéhányan. (Nánássy Andor: De elmentek!) Azok, akik életében állandóan mellette ültek, nem voltak ott teljes létszámban. Ez is a történelemhez tartozik, ezt nem lehet letagadni. (Berki Gyula: Igaz, hogy a temetési menetre lövöldöztek! Ezt én mondom, mint a kerület volt képviselője!) Arra a vonatra is lövöldöztek, amelyen mi menekültünk ki az országból. (Berki Gyula: Egy kis különbség volt a kettő között! En nem menekülök, sem a barátaim! — Büchler József: Berki Gyula a szónok vagy Vázsonyi?) Berki képviselő úr akkor még nem töltött be olyan