Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-101
422 Az országgyűlés képviselőházának 101 szerepet a magyar közéletben, mint azok, akik akkor közgyűlölet tárgyai voltak. (Nánássy Andor: Kik csinálták a köz-gyűlöletet!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak most már csendben maradni. Vázsonyi János: 1918-nak. történetéről van szó. Igen t. képviselőtársam ezt szóvátette és kénytelen voltam ezeket kiegészítésképpen hozzáfűzni. Csak azt kívánom megállapítani, amikor azt mondottam, hogy a gazdasági életben 1918-as jelenségek tapasztalhatók, de a lelkek világában 1914-es jelenségek, akkor ezt abból merítem, mert azt látom, hogy a német-francia ellentét ma éppen úgy uralja egész Európának politikai térképét, mint 1914-ben. A németfrancia kérdés mellett a kis nemzetek éppen úgy sakkfigurákat képeznek, mint a régi világban 1914-ben és az az előtti esztendőkben: ide-oda tologattatnak papírlapokon a kis nemzetek és a nemzeteknek és népeknek sorsáról olyanok döntenek, és olyanok szokták a döntő szót kimondani, akik azoknak a nemzeteknek és népeknek életét, történelmét és viszonyait egyáltalában nem ismerik. Meg kell állapítanom, hogy ugyanúgy, mint 1914-ben Szerbia volt a Keleten, főleg Közép-Európában az állandó nyugtalanságnak melegágya azért, mert nem volt meg a kivezető útja a tengerhez, volt a nyugtalanság örökös tanyája azért, mert az agrárintézkedések tönkretették termelését és állatkivitelét tönkretették más országok rendszabályai, ugyanúgy ma ugyanebben a helyzetben Magyarország az, amelynek az állandó nyugtalanság melegágyát kell szolgáltatnia. Mert amint annakidején Szerbiától vették el az életnek lehetőségét, Trianon óta ugyanúgy vétetett el Magyarországtól'minden életlehetőség és átszabad levegőnek, a szabad mozgásnak lehetősége. T. Képviselőház! Igen szomorú az a helyj zet, — helyesen mutatott rá Buchinger Manó t. képviselőtársam — hogy akkor, amikor Keleten a sárga veszedelem és a vörös veszedelem fenyeget, Európában még mindig a régi sakkjátékot játsszák és az imperialista politika, amely egyrészről Franciaországban, másrészről ma Németországban is megnyilvánul, a helyett, hogy észbekapna és Európa gazdasági szanálásának gondolatával foglalkoznék, a kis nemzetek tönkretétele mellett saját magának tönkretételén is dolgozik. A háború idején Wilson a népek önrendelkezési jogának programmját hirdette és azzal jöttek állandóan velünk, a központi hatalmakkal szemben, hogy az entente a népek önrendelkezési jogát akarja megteremteni. Kérdeznem kell, t. Ház, hova lett a népek önrendelkezési joga 1 ?' Van-e ma egyáltalában önrendelkezési joguk a népeknek, de van-e a népeken belül az egyes egyedeknek valami önrendelkezési joguk. Itt ebben a teremben Magyarország függetlenségéért harcoltak erről az oldalról az ország legkiválóbbjai hosszú esztendőkön keresztül Kossuth Lajos szellemében, aki ezt a függetlenségi harcot megkezdte és vezette. Akkor azonban, amikor Kossuth Lajosról megemlékezünk, méltóztassék megengedni nekem, hogy ugyancsák a ma elmondott beszédekkel kapcsolatban figyelmeztessem a t. Házat arra, hogy Kossuth Lajos nemcsak nagy magyar politikus, nemcsak nagy szónok, de egyúttal ügyvéd is volt. Azért akarok ennek nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mert ennek alapján is, ha semmi más megbecsülése, semmi más érdeme nem volna az ügyvédi karülése 1932 június 9-én, csütörtökön. nak, csak az, hogy Kossuth odatartozott, ezen az alapon is több megbecsülést és tiszteietet kívánok a magyar ügyvédi kar részére, mint amellyel e Házban az utóbbi időben találkozzunk. Lehetetlenség ugyanis az, hogy néhány gonoszlelkű, hitvány ember miatt egy egész karral, egy nagymultú, tisztes szegénységgel küzdő, de ^mindig az alkotmányért, a jogegyenlőségért küzdő karral szemben, a meghurcoltatás szavait lehessen használni, T. Ház! A függetlenségért harcoltak ebben^ a Házban. A függetlenséget ez az ország papíron elérte, de azt kell kérdeznem, vájjon függetlenek vagyunk-e ma?- Nem vagyunk-e sokkal inkább függő helyzetben a mai világban és mai helyzetünkben mindenkitől, mint voltunk azelőtt is ibárkivel szembeni? Egy ilyen helyzetben én azt kérem a t. Háztól, hogy ha annakidején a trianoni békekötésnél nem volt meg az egység ebben az országban, hanem a gyűlölet volt az úr idebenn egymással szemben, a pártok, osztályok és foglalkozási ágak között, mondom, ha nem volt meg az egység az első trianoni békénél, amelyet békének neveztek, de örök nyugtalanságot hintettek el vele, akkor legyen meg az egység akkor, amikor a gazdasági Trianon korszakában élünk és a gazdasági Trianont, a második felosztást, a második még rettenetesebb jármot f akarják a nyakunkra tenni. Kell, hogy egységes elhatározásban forrjon össze ezzel szemben az egész nemzet, kell, hogy a külföldi államadósságok miatt ne pusztulhasson el az egész ország minden egyes rétege. A lehetetlenséggel szemben mégis meg kell, hogy mozduljon mindazoknak lelkiismerete, mindazoknak akarata, mindazoknak szívdobbanása, akikben még a legkevesebb, a legcsekélyebb szeretet is él saját népük, nemzetük akarása, elgondolásai és jövőjének lehetősége iránt. Nyíltan be kell vallani azt, hogy a non possumus álláspontján állunk a külfölddel szemben, nyiltan be kell vallanunk azt, hogy teljesen tünkrementünk, nyiltan . be kell vallanunk és oda kell állnunk a népek ítélőszéke elé, hogyha szükséges, letegyük úgy, ahogy a csődbe kerültek szokták, a vagyontalansági esküt, ha már vagyonuk nincs. Nincs olyan társadalmi réteg már az egész országban, amely még tovább bírná azokat a rettenetes terheket, azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kell küzdeni. Ilyen helyzetben meg kell állapítanunk, hogy a világpolitika tábláján, a világpolitika útvesztőjében Magyarország csak^ igen kis pontot képez. Nagy kérdéseknek, egész Európát uraló és egész Európában elsőrendű helyet elfoglaló kérdéseknek csak függvénye a magyar kérdés, de ha tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar kérdés csak függvénye az egyéb nagy európai kérdéseknek, ha látjuk magunkrautaltságunkat, kell, hogy kialakuljon bennünka cselekvésnek és elhatározásnak gondolata. Sajnos, errevonatkozólag minden jelet teljes mértékben nélkülözünk. A miniszterelnök úr személye iránt mindenki teljes tisztelettel viseltetik, teljes tisztelettel viseltetik az ő nemes szándékai, nemes elgondolásai iránt. Meg kell azonban állapítanom, hogy nem a miniszterelnök úr személyéről van szó, hanem arról a rendszerről, amelyet képvisel. Aza rendszer egyenes utóda és folytatása az előbbi rendszernek és itt nagyon érdekes jelenségeket kell megállapítanunk. Mert a régi rendszer mókái közé tartoztak azok a házi berzenkedések, amelyek a múltban éppúgy lejátszódtak,, mint most a legutóbbi napokban. Mindenkor pontokkal találkoztunk, csak egy-
