Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

234 Az országgyűlés képviselőházának hogy soha olcsóbban ezt a közérdekű munkát nem lehetne elvégezni, mint ma, mert a mérnöktársadalom felkínálkozott arra, hogy szükségbérért, éhbérért is hajlandó ezt a munkát elvégezni; ha tehát kétszer-háromszor annyi munkát készítenének elő, mint aminek előkészítésére szükség volna, akkor is a felmerülő mérnöki munkák költsége csak töredéke lenne annak az összegnek, amely fel fog merülni akkor, amikor a munkák végrehajtására majd sor kerül. A helyzet ma az, hogy a mérnököknek, különösen pedig az ifjú mérnököknek egész gárdája még gyakorlatot sem tud szerezni, már pedig két évi gyakorlatra van szüksége ahhoz, hogy bejusson a Kamarába, hogy jogosítva legyen mérnöki munkák elvégzésére- Azt sem tudja tehát elérni, hogy ezekben a nehéz időkben ezt a gyakorlatot megszerezze magának s így ki van téve annak, hogy a Kamarába való bejutása megint kitolódik egy-két évvel. Kérve kérem a kormánynak minden tényezőjét, hogy szakítson ki bizonyos összeget ínségmunka címén a mérnökök számára, hiszen nemcsak fizikai munkások vannak, akiknek szükségmunkára van szükségük, hanem itt vannak a szellemi munkások is. Kimutatható, hogy a mérnöki szellemi munkanélküliség százalékban kifejezve kétszer-háromszor akkora, mint a fizikai munkások munkanélkülisége. Ha valaha, akkor ma szükség volna arra, hogy ne engedjük elzülleni azokat a mérnököket, akik a kétségbeesés szélén állanak, hanem adjunk nekik munkát, ha lehet, ha másképpen nem, díjtalanul és ha lehet, úgy, hogy a megélhetést mindenképpen biztosítsa számukra. Nemcsak azért kérjük ezt, hogy a mérnökök munkát találjanak, hanem azért is, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy a sok különböző visszaélés, hiteltúllépés és költségtöbblet, amiknek itt ebben a Házban is sokszor hangot adtak, meg fog ismétlődni, ha elkövetkezik majd a munkálatok ideje. Mi akkor fennen fogjuk hangoztatni, hogy előre figyelmeztettük a kormányt, hogy ennek így kell lennie, mert az elő nem készített munkák elvégzése mindig lényegesen többe kerül, mint a jól előkészített munkáké. Az a vállalkozó, aki kellő költségvetés híjján kénytelen ajánlatot tenni, természetes, nagyobb kockázatot vállal és csak nagyobb költségtöbblettel képes a munkát elvégezni. Arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, akinek jó szívében van minden bizodalmam, fő erősségem, hogy abból az öszszegből, amely neki szükségmunkák számára kell, hogy rendelkezésére álljon, amit, úgy tudom, a pénzügyminiszter még nem utalt át, de át kell, hogy utaljon: szakítson ki egy bizonyos összeget szellemi szükségmunkára és bírja rá a pénzügyminisztert, hogy növelje meg azt az összeget, ami szükségmunkák címén, költségvetésen kívül fog rendelkezésére állani és ebből a megnövelt összegből ÍB tegye lehetővé azoknak a közérdekű munkáknak elvégzését, amelyeknek elvégzésére amúgyis feltétlenül szükség van. Bízom abban, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr még a mai nehéz időkben is meg fogja találni a lehetőségét e kérdés megoldásának. Hiszen nem nagy tételekről van szó. Itt olyan kis összegekről van szó, amelyek ellenében nyolcszorta, tízszerte annyi munkát kaphat az állam, mint kapna normális viszonyok között. Nem egyedül a mérnökség érdeke szólal meg bennem, de a jól felfogott közérdek is, mert közvetlen tapasztalatból tudom azokat a hátrá98. ülése 1932 június 6-án, hétfon. nyokat, amelyek a kellő előkészítés hiánya folytán feltétlenül be fognak következni. A költségvetést természetesen elfogadom, mert különösen a kereskedelemügyi miniszter úr iránt, úgy, amint majdnem minden felszólaló, én is a legmesszebbmenő bizalommal viseltetem, kérem azonban, hogy a most elmondottakat szívlelje meg és tegyen meg mindent, amit ilyen irányban megtennie módjában áll. (Elénk helyeslés balfelol.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Büchler József! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Takách Géza jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Takách Géza jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Képviselőtársunk nincs itt; jelentkezése töröltetik. Takách Géza jegyző: Fenyő Miksa! Elnök: A képviselő űr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Következik? Takách Géza jegyző: Eckhardt Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Következik? Takách Géza jegyző: Dinich Ödön! Dinich Ödön: T. Képviselőház! Csak igen rövid ideig, alig néhány percig akarom a t. Képviselőház szíves türelmét igénybe venni. Egy olyan pontot szeretnék érinteni, amelyet idáig még nem érintettek és ez a hídvámok kérdése. Köztudomás szerint igen sok helyen még mindig olyan horribilis összeget szednek hídvám címén az egyes községek, ami a szomszéd községeket méltán a legnagyobb elkeseredéssel töltheti el. Hogy egy konkrétumra hivatkozzam, saját kerületemet kell felemlítenem, ahol körülbelül egy 50 méter hosszú híd van és ezen a hídon egy szekér átjövetele az illető gazdának, aki egyébként a túlsó oldalon is birtokos, belekerül 1 pengő 50, 1 pengő 60 fillérbe. (Jánossy Gábor: Minden hídvám anakronizmus ma már!) Annyira anakronizmus, — igaza van a közbeszóló t. képviselőtársamnak — hogy el sem tudom képzelni. Ahogyan Budapesten belátták azt, hogy a híd tulajdonképpen az út meghoszszabbítása, folytatása, épúgy a vidéken is be kellene látni azt, hogy egy 50—60 méter, vagy bármilyen hosszú híd ma az országút folytatása és ugyanakkor, amikor a polgárság egyébként is lefizette az útadóját, magától értetődőnek találnám, (Ügy van! Úgy van!) hogy külön hídvámot ne szedjenek tőle. (Ügy van! Ügy van!) Mert ha pl. ezt a kis utat kompon tennék meg, mint ahogy nagyon gyakran meg is tehetik olyan vidékeken, mint az enyém, ahol szigetvidékek vannak, ahol kompon is közlekednek, a kompot hajtják akár gőzerővel, akár motorikus erővel, akár emberi erővel: a kompközlekedés sokkal olcsóbba kerül, mintha egy már meglévő hídon átmegy a gazda, tíz olyan anomália, amelyre kénytelen voltam felhívni az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmét, kérve őt arra, hogy az igazság érdekében is legyen olyan kegyes és segítsen ezt az anomáliát megszüntetni, vagy hogyha ez a községek háztartása tekintetében bizonyos nehézségekkel járna, akkor tessék már csak az igazságosság szempontjából is odahatni, hogy ezek a hídvámok, a legminimálisabbakra csökkentessenek le. (Helyeslés-) A másik kérdés, amelyben felszólalni bátor vagyok, a helyiérdekű vasutak kérdése. Itt is csak nagyon röviden akarok megjegyzéseket