Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

Az országgyűlés képviselőházának 98 tenni. (Kun Béla: Nem a pesti Hévről?) Nem a pesti Hévről, hanem általában a helyiérdekű vasutakról, (Kun Béla: Az is érdekes, hogy ki süti ott meg a pecsenyéjét?) de a budapesti Hévvel is kapcsolatban van felszólalásom. (Jánossy Gábor: A nyilvánosság előtt folyik! Nem lehet ott a pecsenyét megsütni! — Kun Béla: Dehogy nem! A kulisszák mögött folyik!) Azt az álláspontot tartom szem előtt, hogy egy közlekedési eszköz, ha már díjakat szed, akkor lehetőleg igazodjék a magyar államvasutak tarifájához. A Hév.-ről és általában .ai helyiérdekű vasutakról nagyon jól tudom, hogy az egész országban sokkal nagyobb összegeket, sokkal magasabb tarifákat állapítanak meg, mint a magyar államvasutak és ha összehasonlítjuk azt a kényelmet, amelyet a Hév-vasutak, a helyiérdekű vasutak és a magyar államvasutak nyújtanak, akkor óriási a differencia a magyar államvasutak előnyére. Ha tehát a helyzet így áll, akkor magától értetődőnek találnám, hogy nem volna szabad a helyiérdekű vasutak igazgatóságának kihasználnia a közönség kényszerűségét azáltal, hogy miután más mód nem kínálkozik, kénytelen a Hév. vonatain utazni, kénytelen tehát megfizetni azokat az igazságtalanul és aránytalanul drága tarifákat. Azt kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogyha nem is tartozik hatáskörébe, méltóztassék valamilyen formában nyomást gyakorolni ezekre a vasúttársaságokra (Jánossy Gábor: Felügyeleti hatáskörében!) és kimondani azt, hogy a helyiérdekű vasutaknak semmi körülmények között se lehet magasabb tarifájuk, mint a Mávnak, mint a magyar államvasutak vonalainak, azonkívül pedig azt is szeretném, ha rá méltóztatnának szorítani ezeket a társaságokat arra, hogy ha már szedik is ezeket a hihetetlenül magas tarifákat, — remélhetőleg ideiglenesen — a pénz ellenében megfelelő kényelemről is tartozzanak gondoskodni, (Helyeslés.) tessék az elavult kocsikat kicserélni rendes, a magyar államvasutak on is használatos típusú kocsikkal. (Gáspárdy Elemér: Az is államvasút lesz!) Elnök: Szólásra következik! Takách Géza jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy egészen rövid legyek... (Kun Béla: Mi lesz a hitler izmussal a kereskedelemügyi tárcánál?) Majd meghallja a képviselő úr a jövő héten. (Jánossy Gábor: A hitlerizmusnak mi köze van Magyarországhoz? Az német dolog! — Mihálffy Vilmos: Egész komoly?) Komolyabb, mint ez a közbeszólás. (Derültség. — Mihálffy Vilmos: Majd meglátjuk!) Itt is, meg a kerületben is meglátja a képviselő úr. Tudja mit jelent ez? (Jánossy Gábor: Ne fenyegessen a képviselő úr!) Őszintén megmondom, hogy annakidején, egy csomó kérdéssel óhajtottam foglalkozni, azonban pechem van, (Derültség) hogy nem igen jutok szóhoz, és így mondanivalóimat majd más címen leszek kénytelen elmondani. (Egy hang a középen: Minden tárcánál beszél!) Csak rövid ideig szólalok fel, mert a mondanivaló és nemi az idő teszi, hogy mit mond az ember. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azok közé tartozom, akik nem variálnak mások által felvetett ötleteket, hanem a saját ötleteiket hozzák a Ház elé a bajok orvoslására, ami az ország érdekében áll. (Kun Béla: Szóval a hitlerizmus is saját ötlete a képviselő úrnak?) Nem tudom miért fáj ez olyan nagyon a képviselő úrnak? (Kun Béla: Nem fáj, csak szeretném tudni!) Tizenötperces beszédidőm nem en- I , ülése 1932 június 6-án, hétfőn. 235 gedi meg, hogy abból csak két percet is elvegyek, ezért rátérek mondanivalóimra. Én a kereskedelemügyi tárcával szemben, teljesen jogosan, mindig bizonyos averzióval viseltettem, mert ennél a tárcánál nem találtam arra a visszhangra, arra a megértésre, amellyel találkoznom kellett volna a múltban. Nem tulajdonítottam ezt sohasem másnak, mint annak, hogy ez a tárca örökösen gazdát cserélt, részint a jó Isten akaratából, mert a kereskedelemügyi miniszterek egymásután haltak meg, részint pedig a kormányválságoknál más miniszterek megtartották tárcáikat, . itt pedig, mint méltóztatnak tudni, örökösen helyet cseréitek. Én 1930-ban — hogy egészen rövid legyek — itt a Házban és a sajtóban is gazdasági diktátor után kiáltottam. Ezt nemcsak a saját igazolásomra hozom fel, mert a későbbiekben & képviselő urak meggyőződhetnek, hogy az én elhatározásom, amit majd annakidején a a Háznak be fogok jelenteni, nem mai keletű, mert igenis vallom, hirdetem és állítom azt, hogy a régi recept szerint ezt az országot talpraállítani nem lehet. 1930 április havában a következőket írtam (olvassa): «A mai katasztrofálisan súlyos gazdasági helyzetben élénk figyelemmel várja mindenki a képviselőház költségvetési, vitáját. Nem a szóvirágos szónoklatokra kíváncsiak az emberek, nem a pártok csatározása érdekli őket, hanem türelmetlenül lesik az új ötleteket, az okos és célravezető elgondolásokat, amelyeknek sürgős megvalósítása esetén az ország szerencsétlen szekere végre talán kikerül a feneketlen kátyúból. Türelmetlenek az ország dolgozó milliói. És nagyon idegesek azok, akik munkaalkalmat sem találnak már. Ezeket ígéretekkel tovább megnyugtatni nem lehet.» (Dinich Ödön: Ki írta ezt, képviselő úr?) Én! (Derültség. — Tovább olvassa): «Fanyar mosollyal fogadják a még oly tetszetős újabb terveket, mert az eredményben már nem igen bíznak. Kezdenek kishitűek lenni az emberek. Pedig aki a reményt feladja, az elveszett ember. Azon már nehezen lehet segíteni. A szavakon való nyargalás ideje már elmúlt! Bátor tetteket várunk a közgazdasági élet egész vonalán. A nagy idők kitermelik a maguk nagy embereit is!» (Kun Béla: Az egységespárttól kell megkérdezni, hogy hoT vannak a bátor tettek!) Mi nem a szavakon nyargalunk, képviselő úr! (Kun Béla: Helyes! — Tovább olvassa): «Aki nem aszpirin-adagolással intéz el mindent, hanem ha kell, hát bátran, biztos kézzel felvágja a kóros daganatot, hogy vérmérgezés ne következhessek be. Várjuk azt a bátor férfiút, aki nem iijabb és újabb programmpontok szerkesztésével bibelődik, hanem erős kézzel teremt rendet a gazdasági élet mai dzsungelében. Jöjjön a gazdasági életnek az a férfia (Malasits Géza: Heil Hitler! — Derültség.) aki nem ankétezik, hanem minden előzetes bejelentés nélkül rajtaütésszerűén zavarja meg a kartelek önző cirkulusait. (Jánossy Gábor: Hát jöjjön!) Azt a férfiút kívánjuk látni, aki nem filozofál, nem újabb problémákon töri a fejét, mikor cselekedni kell, hanem kíméletlenül letöri az uzsorát, mutatkozzék az a gazdasági élet bármely viszonylatában. (Zaj.) Aki nem tűri tovább, hogy nevetségesen alacsony búza- és gyapjúárak mellett méregdrága legyen a kenyér és a ruhanemű. Akinek fáj az, hogy másnak vessen és arasson a magyar földmívelő nép. Aki rá mer ütni a tisztességtelen spekulánsok piszkos körmére. (Helyeslés.) Aki a tőzsdei fedezetlen játékot máról-holnapra megrendszabályozza.