Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 96. kor ő 86. születésenapját Genfben érte meg, akkor a magyar ima felé száll, és azt mondjuk innen a Képviselőházból, hogy az Isten tartsa meg nekünk még sokáig. (Altalános helyeslés.) De azért engedje meg nekem Apponyi igen t. képviselőtársam, ha én a gazdatisztekre vonatkozóan nem vagyok egy véleményen vele. A mi földbirtokosaink, különösen főpapjaink bérbeadják birtokaikat és nem kötik ki, hogy okleveles gazdát kell a bérlőnek alkalmaznia. (Egy hang a középen: A törvény előírja!) Neveket nem akarok mondani; mondjuk, valaki bérbeveszi a birtokot és gazdálkodik ott családjával. Méltóztassék törvényt hozni vagy rendeletet kiadni, hogy ezer holdon felüli bérletnél okleveles gazdát kell alkalmazni. (Egy hang a középen: Törvény van rá!) Ha van törvény rá, akkor azt szigorúan be kell tartani. Mindenesetre ki kell mondani, hogy ezer holdon felüli birtokon nem gazdálkodhatok más, mint okleveles gazda. Tudok például 8000 holdas bérlőt, akinek nincs oklevele, s aki maga gazdálkodik. (A távozó miniszter felé): Még egy percig méltóztassék maradni, földmívelésügyi miniszter úr. (Derültség.) Én még tovább megyek, mint Apponyi képviselőtársam. Méltóztassék sürgősen meghozni a gazdatisztek nyugdíjtörvényét. Tudom, hogy ez nehéz dió, tudom, hogy ehhez nincs pénz, de tudom azt is, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úrban megvan a jóakarat, és meg is fogja ezt csinálni. Mert nem lehet túrni, hogy amikor az ország büszkeségének kellene lennie a gazdatiszti karnak, a gazdatisztek öregsé-' gükre ki legyenek téve annak, hogy talán az utcán kéregessenek. (Úgy van! jobbfelől.) Méltóztassék a földmívelésügyi miniszter 'úrnak megtenni még azt, amit megboldogult 'Grabovszky (miniszteri tanácsos úr már megkezdett & földmívelésügyi minisztériumban: méltóztassék fejleszteni a gazdatitkári intézményt a vidéken. Méltóztassék elhinni, hogy jó hatása van ennek; méltóztassék elhinni, hogy nagyon szép eredménnyel járnak a gazdasági téli iskolák. Büszke vagyok rá és dicsekedhetem azzal, hogy kerületemnek idáig már öt községében volt ilyen iskola és mindegyikbe 50— '60—70 éves emberek mentek tanulni; mindegyikük büszke arra, hogy többet tud, mint azelőtt. Méltóztassék ezt továbbfejleszteni — hiszen tegnap már ígéretet is kaptunk erre — és ne méltóztassék engedni ezeket elpusztulni. Arra is kérem a földtmívelésügyi miniszter urat, hogy azt a jóindulatot, amely megvolt a földmívelésügyi minisztériumban a múltban a népházak, a gazdakörök iránt, méltóztassék továbbra is megtartani, de csak addig méltóztassék nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, tovább ne. Ha ez a jóindulat meg lesz, — aminthogy szentül hiszem, hogy meg lesz — akkor a falusi élet haladni fog és a falusi ember emelkedni fog. Kerületem szegénysége, igazán mondhatom, ezen a borzasztó nagy télen, amelyet átéltünk, — talán még a jó Isten is^ sújtott bennünket ezzel a szigorú téllel — szépen átevickélt, átszenvedte a telet, és az a sokat emlegetett átkos bihari közigazgatás, amelyet a túlsó oldalról sokat hallunk emlegetni, (Dinieh Ödön: Ügy van! Ügy van!) mondhatom, dicsőséget hozott az országnak és tanulhatnak tőle, hogy milyen szépen folytatta le az inségakciót. Az akció lefolytatásában nagy része volt báró Vay László főispán úrnak és nejének, valamint dr. Fráter László alispán úrnak és nejének, akik fáradságot nem kímélve és rossz időjárástól ' ülése 1932 június 3-án, pénteken. 97 nem félve, faluról-falura jártak a népkonyháik látogatására ósi felsegélyezésére. Különösen meg kell itt emlékeznem a kerületemben levő Biharkeresztesen lakó dr. Franko Endre főszolgabíró úr nejéről, továbbá Fekete Sándor földbirtokosról, úgyszintén a község összes tehetősebb polgárairól, akik hóban és hidegben nem resteltek órákon át a szegénységgel bíbelődni és körülbelül 120 nincstelennek adtak naponta meleg ételt- Mondhatom, t. Ház, ebben az inségakeióban a földmívelésügyi ministztérium olyan szép példát mutatott, amely példát a többi országok is nyugodtan átvehetik. Mindenhol, ahol baj és jaj volt, sietett segíteni hol ezzel, hol azzal, és sikerült nekünk ezt a hosszú Ínséges telet leküzidlenünk. Lehetne a nyomorról sokat beszélni, hiszen ma tele van nyomorral mindenki, nemcsak a nagybirtokos ésr a kisgazda, hanem a kisiparos és a kiskereskedő is. Az üzletek nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is egymásután zárnak be. Végtelenül örülök annak, hogy Vázsonyi János t. képviselőtársam, aki talán nem is tudja, hogy: mi az a vidéki levegő, mert itt az aszfalton képviselő (Derültség.) és inkább csak Budapest utcáin jár, mégis kérte a kisgazdák megsegítését. Ez nem lekicsinylendő, én ezt csak Öröimjmel veszem tudomásul. Nagyon helyesen tette Vázsonyi János t. képiviselőtársam, hogy védelmébe vette a kisgazdákat, mert vegye tudomásul az egész orsizág és az egész világ, hogy csak akkor tudunk élni, ha az a gazda, aki túrja a földet, jól él, mert csak akkor van boldogság ás bőség ha termés van. A városoknak és községekníek tehát együtt kell dolgozniok. Különben ezt az összetartást és öszszefogást már hangoztatta Gaal Gaston igen t. képvisjelőtársaim is, én tehát kérem, pártkülönbség nélkül az egész Képviselőházat, hogy minidbnki becsülje meg azt a kisgazdát, aki a földet túrja, mert az hozza a kenyeret. (Úgy van! Ügy van!) Meg egy kérésem van az igen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz, amelyben kérem, hogy járjon is közbe. Vidéken adókivetéskor a kivető közegek, mint valami kiskirályok ülnek ott, nem akarják meghallgatni az emberek panaszát, hogy nincs jövedelme. Az az adókivető, aki a pénzügy igazgatós ág részéről kiküldetik, nem akar tudomást venni arról, hogy nincs pénz, ő csak a magas kulcsokat ismeri. Méltóztassék tehát odahatni, hogy >ne azokat a magas kulcsokat használják, hanem csak azokat, amelyeket el lehet bírni, amelyekkel ki lehet nyitni a szekrényt. Mert hiába van a kulcs, ha kicsi a lyuk és nem megy abba bele. Ha nincs pénz, nem lehet fizetni. (Élénk derültség és taps.) Ügy mondtam, hogy meg is értsék. Ezek az én kívánságaim. Méltóztassék mélyen 1.

1 földmívelésügyi miniszter úr, mielőbb megsegíteni a bajba jutott kisgazdákat és a földhöz juttatottakat mielőbb abban az elbírálásban részesíteni, hogy >nagy engedményeket kapjanak, mert nem lehet a 30 pengős búza idején kiszabott árakat 8 pengős búzával megfizetni. Méltóztassék ezeket leszállítani, hiszen azok, akiktől a földet a kormány elvette, nagyon sok esetben nem is gondolták, hogy pénzt kapnak, vagy pedig, ha gondoltak rá, akkor a legjobb üzletet éppen akkor csinálták, akiktől a földet elvették. Gondolok itt különösen Told, Berekböszörmény, Ártánd, Biharkeresztes, Peterd és Mezősas községekre, ahol a földhözjuttatottak igen magas árakat kénytelenek fizetni. Én bízom az igen t. földmívelésügyi miniszter úriban, az ő igazságosságában és jósá' gában, mert én nemcsak mint minisztert sze-