Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

98 Az országgyűlés képviselőházának retem és tisztelem, hiszen amikor még nem is volt miniszter, tisztelettel viseltettem iránta és ragaszkodtam hozzá; bízom tehát abban, hogy szerény kéréseimet magáévá fogja tenni. T. Ház! Nem a gyűlölködés, hanem egyszer már az összetartás hangja csendüljön meg ebben a Házban, mert ha az igaz. szeretet és megértés hangja csendül meg, kell, hogy mielőbb eljöjjön a. szebb jövő, (Elénk helyeslés jobbfelbl.) A földinívelésügyi tárca költségvetését tisztelettel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik*? Brandt Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Minden parlamentben, ahol a szociáldemokraták képviselve vannak, kész szívélyességgel járulnak hozzá, hogy a kormányok a mezőgazdaság fejlesztése érdekében minden lehetőt elkövessenek. Bizonyíték erre Ausztria, ahol a szociáldemokratapárt a parlamentnek legnagyobb pártja (Zaj a jobboldalon.) és az ipari Ausztria 38 millió schillinget költ mezőgazdaságára, ugyanakkor, amikor a magyar, állítólagos keresztény nemzeti és gazdasági párt és kormány összesen csak 28*5 millió pengőt költ a mezőgazdaságra. Az ipari Ausztria tehát lényegesen többet költ a mezőgazdaságra, mint Magyarország. De ugyanez a helyzet Németországban, Csehszlovákiában és mindenütt, ahol a szociáldemokratáknak szavuk van a parlamentben. Mi is szívesen támogatjuk a^ kormánynak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló törekvését. Az a mód azonban, ahogyan a magyar kormány a mezőgazdaságot támogatni kívánja, kihívja a legélesebb kritikánkat. Jól értsenek meg az urak, nem a mezőgazdaság fejlesztése ellen beszélünk, hanem az ellen a mód ellen, ahogyan a magyar kormány a mezőgazdaságot támogatni és segíteni akarja. Már második napja vitatkozunk arról, hogy ihogyan, miképpen, milyen eszközökkel lehetne a kisgazdatársadalmat megsegíteni. Mégis mit látunk? Ha a fogyasztó Budapesten egy kilogramm húst vásárol, akkor ennek a kilogramm húsnak az árából kap a gazda 23 fillért, 77 fillért pedig elvisznek a közületek, a különféle hatósági költségek. Ez ellen a kormány nem tesz semmit. Ne csodálkozzanak azon, ha leszegényedik a kisgazdatársadalom, amikor azt látjuk, hogy egy pengő értékű húsból neki csak 23 fillér jut, 77 fillért pedig elnyelnek a különböző hatósági költségek, és a kormány semmit sem tesz abban az irányban, hogy olyan mértékben, amilyen mértékben az állatárak sülylyednek, olyan mértékben, amilyen mértékben a gabonaárak süllyednek, a közületi költségek is süllyedjenek, mert ha ezek is süllyednének, akkor nem volna baj. (Egy hang a jobboldalon: Es a munkabéreké) Ebben igen kevés munkabér van. Itt nem munkabérről van szó, itt hatósági költségekről van szó. A kormánynak tehát elsősorban arra kellene törekednie, hogy amilyen mértékben az állatárak esnek, olyan mértékben csökkenjenek a különböző hatósági költségek is. Beszéltünk itt arról is, hogy a mezőgazdasági lakosság, főleg a kisgazdatársadalom nem tud boldogulni. Miért nem tud boldogulni? Ezt evvel a példával igazoltam, mert nemcsak a húsra áll ez, hanem a zöldségre és mindenre, amit a gazda elad. Ali az, hogy csak a kisebb részét kapja az illető gazda annak, amit a fogyasztó fizet, a nagyobb részét elviszik a közületek. Már most nézzük meg a gazdát, amikor 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. vásárol egy cikket. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar gazdatársadalom talán egész Európában, egy-két Balkán-államot kivéve, a legsiláuyabban ruházkodik. Sajnálattal és szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy valóban rosszul ruházkodik a magyar gazdaközönségMiért? Nézzük csak meg ezt a kérdést. Abból a szövetből, amelyből a gazdaközönség, illetőleg a ki.s&azdák ruházkodnak, nem akarom azt mondani, hogy parasztok, mert esetleg apprehenzioval illetnének a túlsó oldalról, — a loden szövetnek, Presidentnek, I ustiamiak, vastag, olcsó szöveteknek — különböző elnevezései vannak — egy méter nagykereskedői ára 6—10 pengő, a vám rajta per méter 14 pengő. Ezzel szemben abból az angol szövetből, amelyet az országba behoznak, egy méter nagykereskedelmi ára 12—• 20 pengő, s a vám rajta méterenkint 3 pengő. Az előkelő városi dandy, amikor felveszi az angol szövetből készült ruhát, egy méterért 3 pengő vámot fizet, a szegény gazda, a mezőgazdasági munkás, amikor elmegy a vásárra és a magyar szabótól nagyon silány, háromnegyedrészben kócból és gyapjúból álló ruhát vesz, fizet méterenkint 14 pengő vámot. így támogatják az urak a mezőgazdasági népességet. Az idő rövidsége miatt kénytelen vagyok távirati stílusban mondanivalóimat elmondani, és azért nem térhetek ki erre részletesen. A vámtarifára, amelynek hátrányait elsősorban a mezőgazdasági lakosság érzi, majd az appropriates vita folyamán leszek bátor egy pár igen jellemző klasszikus tételt bemutatni. Kénytelen vagyok rátérni a gabonajegyre Ez a legújabb segítési mód. Előttem szólott 1. képviselőtársam visszasírta a bolettát, mondván, hogy a boletta annak a gazdának, akit például említett, évi 300 pengő bevételt hozott, amivei szemben most az egész bevétele csak 45 pengő lesz, ugyanis a földadó,: 43 pengő elmarad. A lisztadóváltságnak egészen más effektusai lesznek, mint a gabona jegynek, illetőleg a bolettának, amelynek az eltörlése a fogyasztókra nézve nem jelent új terhet, mert hiszen tudjuk, hogy a boletta is körülbelül 12'5 pengővel terhelte a lisztet és ez az új teher is ugyanannyi lesz. A különbség egyszerűen abban van, hogy emellett a rendszer mellett a visszaélésnek sokkal nagyobb lehetősége van, mint a bolettánál volt. Nem is beszélek arról, hiszen közismert dolog, felesleges tehát erről beszélni — hogy ezt a lisztforgalmi adót a legszegényebb ember fogja megfizetni, mert a 100 kg búzából kiőrölt 75 kg lisztre az adó körülbelül 120%, tehát minden egyes szegény fogyasztó, amikor egy kis tésztát, vagy kenyeret eszik, adózni fog. Miután pedig a szegény ember él legtöbbet kenyérrel és tésztával, ennélfogva minél szegényebb valaki, minél kisebb valakinek a keresete, annál többet fog adózni. Ez azonban csak adózási rész. Ez a rendszer amellett, hogy vékonypénzű, az alacsonykeresetű munkás- és tisztviselőkategóriákra most már második éve elviselhetetlen terhet ró, nem fogja meghozni azt a pénzügyi eredményt, amelyet a kormány ettől az adónemtől vár. A rendelet ugyanis azt mondja, hogy az őstermelő nem fizeti ezt az adót, hanem őrlési tanúsítványt kell hoznia és ezzel teljesen adómentesen őröltetheti gabonáját, saját szükségletére. Mi fog történni? Olyan arányú lisztcsempészés, amire még példa nem volt, mert a gazdaközönség, amely ma le van szegényedve, szájától fogja a falatot elvonni és azt a lisztet, amelyet őrlési tanúsítvánnyal adómentesen őrölt, a felesége batyuval a hátán fogja bevinni a városba és el